„Azért csináljuk, mert jól akarjuk magunkat érezni” – összegezte a néptánc lényegét Csuma Sándor, a Kurázsi szakmai vezetője. Fontosak a fellépések és a szakmai megmérettetések is, a legfontosabb azonban az élmény és a közösség. Ezek a nehézségek idején is támaszt nyújtanak az embernek. Van egy természetes ingadozás a csoport létszámában, egy gyermek születése vagy épp egy betegség egy időre távolmaradásra késztetheti az embert. Idővel azonban jelentkeznek a „megvonási tünetek”, és sokan visszatérnek – mesélte Takács Zsolt, a Kurázsi Táncműhely Egyesület elnöke.

A történet 1994 szilveszter éjszakáján kezdődött. „Akkoriban még a Kecskemét Táncegyüttes (KTE) volt az egyetlen helyi csoport, ebben táncoltunk mindannyian, akik akkor beszélgettünk egy új együttes létrehozásáról. A célunk az volt, hogy a saját elképzeléseink, igényeink szerint táncolhassunk, gyarapíthassuk tudásunkat” – idézte fel Fantoly Gyula, a Kurázsi egyik alapító tagja, első vezetője. „Létrehoztuk a Kurázsi Táncműhelyt, amelyben, ahogyan a neve is mutatja, műhelymunka folyt. Ez abban nyilvánult meg, hogy az együttes több tagja is vállalt oktatói, koreográfusi feladatokat.”  

A kurázsi közismert jelentésén túl egy mezőségi, magyarszováti tánckifejezés is, a sűrűmagyart nevezik így arrafelé. A kurázsisok első próbaterme a Táncsics Művház, az egykori úri kaszinó épülete volt. Egy év alatt állították össze első műsorukat, amelyet nagy érdeklődés mellett mutattak be ezen a helyszínen. Az első közös siker után a tagság, amely addig párhuzamosan két együttesbe járt, elkötelezte magát a Kurázsi Táncműhely mellett.

A következő évek a közös munkáról, új táncok, koreográfiák betanulásáról szóltak, amibe mindenki beleadta azt, amit tudott – ahogyan az egy műhelyben szokás.

Az Erdei Ferenc Művközpontban adtak többórás műsorokat, adatközlők részvételével.

A Kurázsi vezetését 2008-tól Csuma Sándor vette át, Fantoly Gyula és felesége, Balogh Ildikó pedig megalapították a Kunság Táncegyüttest. A 30 éves jubileumi gálán már egy színpadon táncolt a Kurázsi és a Kunság, akárcsak a Kecskemét Táncegyüttes, melynek művészeti vezetője, Lukács László szintén éveket táncolt a Kurázsiban, miután 17 évesen csatlakozott a műhelyhez.

A Kurázsi 2008 óta kevésbé koncentrál a szakmai minősítésekre és megmérettetésekre, nem a zsűriknek akar megfelelni. „Magunk elé tesszük a követelményeket” – fogalmaz Csuma Sándor. A pandémia előtt heti kétszer próbáltak, azóta egyszer. „A Covid azért fizikailag megfogott minket. Könnyű volt utána összerántani a bandát, de már csak egy próbával folytattuk hetente” – meséli.

A próbák helyszíne a régi kamaraszínház Erkel utcai épülete. Az állami tulajdonban lévő ingatlant kedvező feltételekkel sikerült használatba venniük. Saját próbáik mellett más tánccsoportoknak is kiadják, így itt próbál például a Szia Rozi néptánccsoport, valamint a Hírös Néptánctanoda Csutora csoportja, utóbbi oktatója Fantoly Gyula. Táncházaknak is helyet ad az épület, a Kurázsi évi négy-ötöt szervez, de például Karsai Andrásék is tartottak itt közös énekléssel és néprajzi előadással fűszerezett táncházat. Mindez élő zenével, ahogy egy táncházban dukál.

Különböző élethelyzetek, életkorok, a néptánc iránti kisebb-nagyobb elkötelezettség, vagy épp a személyes kapcsolatok, a személyes bekötöttség dönti azt el, hogy valaki épp a Kurázsiban, a Kunságban, vagy a KTE-ben táncol. Vagy, tehetjük hozzá, a Tűzön-Vízen át Egyesületnél vagy épp a Szia Rozinál. Utóbbiak nem is szerveznek fellépéseket, „csak” a néptánc szeretete hajtja őket.

Mindhárom beszélgetőtársam, Csuma Sándor, Takács Zsolt és Fantoly Gyula is egyetértett abban, hogy felívelőben van a néptánc, a népzene Magyarországon. Egyre többen állnak föl táncolni a táncházakban, köztük nagyon sok a fiatal. A fiatal táncosok és zenészek túl is szárnyalják mestereiket – mondja Csuma Sándor.

Fantoly Gyula pedig így fogalmaz: „Nem kell a fizikai határainkon felül táncolni. Úgy kell táncolni, hogy örömet szerezzen”.

Kecskeméten kifejezetten erős az utánpótlás, elég, ha a Kodály Iskola néptánc és népzene tanszakára, vagy épp a Szent Imre Iskolára gondolunk, ahol szintén több száz gyermek néptáncol. A Hírös Néptánctanoda is fontos bázisa a gyerekek oktatásának. Ugyanilyen fontos, hogy számos táncházat szerveznek Kecskeméten és környékén. Így minden adott ahhoz, hogy a magyar néphagyomány e fontos szelete élő maradhasson. Csak művelni kell – és mindenekelőtt élvezni.