Kecskemét TV Kecskemét TV Kecskeméti lapok Kecskeméti lapok Gong rádió Gong rádió Keol Keol MONTÁZS magazin MONTÁZS magazin
Regisztráció Regisztráció Regisztráció Kecskemét város Kecskemét város

Naptár 2020. Október 26. Hétfő  Dömötör

EUR: --- Ft Árfolyam csökkenés

GBP: --- Ft Árfolyam növekedés

Hiros.hu Facebook YouTube csatorna
Hirdetés

A Schiffer család és az első kecskeméti cipőgyár története

Hlbocsányi Norbert írása

2020.07.30. 00:00

A Kecskemét 1944 előtti korszakát tanulmányozó olvasóközönség bizonyára találkozott vagy hallott már a Schiffer Cipőgyárról, de kevesen tudják, hogy 1911-ben kezdte el a működését, és még kevesebben ismerik, hogy a története 1871-ben kezdődött el, amikor egy tótprónai kereskedő fia Kecskemétre telepedett le.

Forrás: MNL BKML

Kecskemét város terjedelmes pusztáin igen sok állat legelt, ami alapfeltétele volt a bőrgyártással foglalkozó szakmáknak, a tímároknak és a vargáknak. Ezek a mesterek nyersbőr-kikészítéssel és egyszerűbb lábbeliek (bocskor, saru) készítésével foglalkoztak. Tőlük szerezték be a kikészített bőröket a különféle lábbelik gyártására specializálódott csizmadiák és cipészek. Ezek a mesterek sok évszázadon keresztül céhrendszerben működtek, melynek első írásos emléke 1665-ből való, amikor a csizmadia céh a ráckevei mesterek szabályát vette át. 1829-ben a kecskeméti cipészmesterek elérkezettnek látták az időt, hogy céhbe tömörüljenek. A céhmesterek mellett jelentős számban kontárok (céhen kívüli iparosok) is készítettek különféle lábbelieket. A kecskemétiek a mesteremberek műhelyeiben, esetleg az évi 5 országos és hetivásáron jutottak hozzá lábbeliekhez. A 18. század végén, a 19. század első évtizedéig a balkáni úgynevezett görög kereskedő kompániától (társaságtól), majd a helyükbe lépő zsidó kereskedőktől is vásároltak bőröket és lábravalókat a helyiek. A 18. század második felében és a 19. század elején a lábbeli-használatban ízlésváltozás következett be, melynek során egyre ritkábban hordtak Kecskeméten csizmát, és egyre jobban teret nyert a nyugati, modernebb cipő használata. Kezdetben a jómódúak, majd a 20. században a szegényebb köznép között is elterjedt a cipő. A csizmadiák kiszorulásával a cipészmesterek nyertek teret. A céhrendszer felszámolása egy 1851-es ideiglenes utasítással kezdődött meg és az 1872-es ipartörvény végleg megszüntette a céhes kereteket, és létrejöttek az ipartársulatok, ipartestületek, egyesületek és szövetkezetek, melyekbe a bőripari mesteremberek is betömörültek. A csizmadiákat és cipészeket a helyi tímárokon kívül bőrkereskedők is ellátták különféle bőripari nyersanyagokkal. A 19. és 20. század folyamán a bőriparral foglalkozó iparosok és kereskedők egy része meghaladta a kisipari és kiskereskedői kört, cégként működtek tovább. A legjelentősebb a Schiffer-féle cég volt.

A 19. század a modern gazdaságot is megteremtette, ennek következtében létrejöttek a gyárak, amik igen sok embert tudtak alkalmazni, gépesítve voltak és ez által tömegárut tudtak előállítani, melyekkel a kis műhelyek mesterei nehezen tudtak versenyre kelni. A 19–20. században Kecskeméten a népesség rohamosan növekedett, kialakult egy igen széles vásárlói réteg, mely a nyugati típusú, újabb-modernebb lábbelieket kereste, és ezeket először a kereskedőktől vette meg. Kezdetben a kereskedők az osztrák és cseh cipőgyárakból szerezték be termékeiket, majd egy-egy gyár fiókjaként, forgalmazóként kínálták a cipőket.  A 19. század végén a belvárosi épületekben, bérpaloták aljában és bazárokban megjelentek a különféle cipőüzletek, ahol nagy választékban kínálták a helyi, vidéki és külföldi portékákat.

A családi kapitalizmus kialakulása

Schiffer Adolf, a Schiffer cég alapítója 1834. május 11-én született a Turóc vármegyei Tótpróna községben, ahol édesapjának, Schiffer Lipótnak a fűszerkereskedésében tanulta a kereskedői szakmát. Kezdetben kereskedéssel foglalkozott, majd abbahagyta, és tanító lett. Megfordult Sárszentlőrincen, Pázmándon és Csépán. 1864-ben felhagyott a tanítással, Tiszaugra költözött, és vegyeskereskedést (szatócsüzletet) folytatott a közönség megelégedésével, mást nem tudunk az itteni tevékenységéről. Annyi biztos, hogy a Tiszaughoz legközelebb eső nagyváros Kecskemét volt, ahol Schiffer Adolf is megfordult, és megismerkedett a kecskeméti Goldberger Jozefával (1838–1926), Goldberger Salamon (1795–1872) Nagykőrösi utcában lakó kereskedő, szeszfőző lányával, akit 1865. április 26-án feleségül is vett. Házasságukból több gyermek is született, akik közül csak Székely (Schiffer) Gyula (1884–1944) és Ignác (1867–1955) folytatta a családi vállalkozást. A Schiffer család rokonságba került Kecskemét jeles és vagyonos kereskedőcsaládjával, Aszódiékkal. Székely Gyula felesége Aszódi Lili (?–1944) lett. Schiffer Adolf lányai szintén Aszódiakkal kerültek rokoni kapcsolatba. Ez a többszörös családi kapcsolat pénzügyi segítséget is jelentett, például a cipőgyár László Károly utcai telkének megvételénél Aszódiék segítettek be. Székely Ignác felesége pedig a budapesti származású Weisz Teréz (1875–1944) volt, aki a gyárnak negyedrészét birtokolta később.

Schiffer Adolf a feleségével kezdetben Tiszaugon és Kecskeméten lakott felváltva, majd a nagyobb piaci lehetőségek és a család anyagi biztonsága miatt végleg Kecskemétet választotta. 1871. július 10-én kérvénnyel fordult a tanácshoz, melyben bőrkereskedést szándékozott felállítani a református egyház épületében lévő, Schwarcz József kereskedő által használt bolthelyiségben. Kecskemét város tanácsa megvizsgálta kérvényt, és július 14-én tartott gyűlésén megadta az engedélyt: „folyamodó nagykorú ’s így javairól szabadon rendelkezhetik magát mindenkor becsületesen viselte ’s ellene hivatkozott iparrendtartás értelmében semmi kizárási okok fen nem forognak, üzlethely és kijelölte: annál fogva részére a bőrkereskedés akadálytalan folytatása czéljából a kért iparjegy kiadatik, kötelességévé tétetvén, hogy magát a helybeli kereskedelmi testületbe felvétesse ’s mindenben annak szabályaihoz alkalmazkodjék.” 1876 júniusában kereskedése már cégként (Firma), Schiffer Adolf néven működött, ami a kiskereskedés (szatócsüzlet) körét meghaladta és a profilja bőr- és fűszerkereskedés volt. Az 1870-es évektől 1890-es évekig városszerte több helyen volt a cég telephelye és a család otthona, valószínűleg Schiffer Adolf saját ingatlannal nem rendelkezett, hanem bérelte azokat.

Az 1890-es évek végére Schiffer Adolf vállalkozása jól ment, ennek bizonyítéka, hogy építkezett és átalakította a céget. Első, hogy 1898-ban emeletes, pincézett, kettő bolthelyiséggel ellátott, nyílt folyosós bérházat építtetett a Vásári kis utca 122. szám alatt. Ide került át a cég üzleti helyisége és a család otthona, ami az 1944-es megszakítás kivételével az 1940-es évekig a tulajdonukban volt. A másik, hogy 1899-ben Schiffer Adolf megszüntette a nevével azonos egyéni cégét, és létrehozta új társas cégét, a Schiffer Adolf és Fia közkereseti társaságot, melynek csak társtulajdonosa és vezetője volt, legközvetlenebb üzleti partnere fia, Székely (Schiffer) Ignác lett. A cég bőrkereskedéssel foglalkozott, a helyi cipészeket és csizmadiákat látták el nyersanyaggal. Telephelyüket bővíteni is tudták, 1900 februárjában fióktelepet hoztak létre Kiskunfélegyházán is. A cég tevékenységéről nem tudunk többet.

Az 1911-ben alapított cipőgyár létrehozásában Schiffer Adolf nem vett részt, előrehaladott kora miatt visszavonult egy rövid időre, fiainak, Székely Gyulának és Ignácnak, a család harmadik generációjának adta át a családi vállalkozás irányítását. Idős Schiffer Adolf 1917-ben visszatért az üzleti életbe, és egy újabb bőrkereskedelmi vállalkozásba fogott Schiffer Adolf egyéni cég néven. A cég működéséről szintén keveset tudunk, valószínűleg a cipőgyár nyersanyagellátásában, beszerzésében vett részt. 1924-ben idős kora és esetleg betegsége miatt átadta a cégét lányainak. Schiffer Adolf tisztes kort megélve aggkori kimerülésben 1925. március 22-én hunyt el.

A 19. század elején elindult asszimilációs folyamat a század második felére felgyorsult, melynek során a család német nyelvűből magyar anyanyelvűvé vált. Ennek tipikus példája, hogy 1899. július 6-án Schiffer Adolf kérvénnyel fordult a belügyminiszterhez, melyben kiskorú fiai nevének Schifferről Székelyre magyarosítását kérte.

 

A családi kapitalizmus fénypontja

A 20. század elejéig a lábbelikészítés túlnyomó részben kisipari foglakozás volt Kecskeméten. A lakosság létszámának növekedésével a szükséglet is növekedett, ezt a helyi cipészipar nem tudta kielégíteni, ez megfelelő táptalajt biztosított egy cipőgyár alapításhoz. Ezt a lehetőséget vette észre a Schiffer-Székely család, amikor vállalkozásukat átalakították, profiljukat bővítették, és áttértek a cipőkészítésre.

Az új cipőgyár létrehozása egy hosszú folyamat volt, és számtalan feltételnek kellett teljesülnie. Először tőkét kellett gyűjteni, amit Schiffer Adolf és Ignác fia megtett, sok évtizeden keresztül. Másodszor el kellett dönteni, hol épüljön fel a gyár. 1910. augusztus 10-én Székely Ignác a sógorával, Aszódi Sámuellel közösen a belvárosban, a VI. tizedbeli Folyóka (mai László Károly) utca 16. szám alatt egy 709 négyszögöl nagyságú telket vettek, ahova a gyár tömbjei megépültek.  

A gyáralapításhoz létre kellett hozni egy új céget, ami az alapításért, irányításért és üzemeltetésért volt felelős. A korábbi bőrkereskedő céget, a Schiffer Adolf és Fiát 1911. január 11-én a Kecskeméti Királyi Törvényszék mint cégbíróság megszüntette, és bejegyeztette az új közkereseti társaságot, a Schiffer Adolf Fiai céget, ami hivatalosan január 1-jétől működött. Az új cég közkereseti társaság volt, ami azt jelentette, hogy „két vagy több személy kereskedelmi üzletet közös czég alatt, korlátlan, és egyetemleges kötelezettség mellett folytat.” A társasági tagok, Székely Gyula és Ignác egymás közti jogviszonyaira társasági szerződést írtak, melyben leírták a társtagok jogait (tulajdon, irányítás), kötelezettségeit és feladatait, a társaság kötelezettségeiért pedig egész vagyonukkal voltak felelősek.

Az 1872-es és a 1884-as ipartörvények előírták bizonyos iparágak, mint a bőripari (cipész, cipőkészítés) szakmák gyakorlásához a képesítést és a telepengedélyt. A telepengedély akkor volt szükséges, amikor a gyártelep felállításánál a „fekvésük vagy az üzlet minősége által a szomszéd birtokosokat vagy lakókat, avagy egyáltalában a közönséget háborgatják, megkárosíthatják, vagy veszélyeztethetik [].”.A szakképesítéssel rendelkező Székelyék cipőgyárat (cipőfelsőrészgyárat) szerettek volna beindítani, ezért 1911. március 12-én kérelemmel fordultak a városi tanácshoz, melyben építési engedélyt kértek. „Tisztelettel alulírottak Kecskeméten, Csongrádi utca 23. szám alatti telkünk, László Károly utcai részén, teljesen új cipőfelsőrészgyárat óhajtunk mellékelt tervek szerint létesíteni. Üzemünk elektrómótorokkal lesz felszerelve, s ezek mikénti elrendezését később fogjuk bejelenteni, úgyszintén az építési vállalkozót, illetve felelős szakértőt is.” Végül március 23-án a tanács, majd március 31-én a törvényhatósági bizottság közgyűlése támogatások, engedmények mellett szigorú feltételeket szabtak az új gyárnak:

1. Az építkezés megkezdése előtt a telepengedély megszerzése.

2. Az építkezési szabályrendeletek szigorú betartása.

            3. A tehertartó falpillérek számításának és műleírásának bemutatása.

  1. Kedvezményes téglavásárlás a várostól. Feltétele volt, hogy ha 15 éven belül megszűnt volna vagy más tulajdonba (önkéntesen, kényszerből, kisajátítással) került volna a gyár, a mindenkori tulajdonosnak vissza kellett fizetni.
  2. A város biztosította az elektromosságot, melyet 25%-os kedvezménnyel vásárolhatott meg a gyár.
  3. A cipőgyár köteles volt legalább 60 munkást alkalmazni, kevesebb létszám esetén minden kedvezmény megszűnt volna.
  4. A cég köteles volt a gyár felállítására és üzembe tartására 190 ezer korona összeget befektetni.
  5. A város 15 évig községi útadó- és kövezetvám-mentességben részesítette a gyárat.
  6. Kecskemét címerének a cég ipari gyártmányain való használatát a város engedélyezte, a címer helyes használatát a városi tanács ellenőrizte.

1910 végére elkészültek a tervek és 1911 januárban elkezdődött az építkezés a Folyóka utcai telken. A gyárépület falazata téglából, portland cementből és vasbetonból készült, utóbbiak modern építőanyagnak számítottak Kecskeméten. A tervrajzból kiderül, hogy a gyár földszinti része tizenegy helyiségből állt. Nagyobb részét, közel kétharmadát a munkacsarnok alkotta, ahol a cipőkészítés zajlott, volt még külön-külön női és férfi ruhatár is és hozzájuk csatlakozott egy kis raktár, ahol valószínűleg a késztermékeket helyezték el. A tisztviselők munkája két irodahelyiségben folyt. A pincében helyezkedett el a raktárak nagyobbik fele, ahol a félkész termékeket és a nyersanyagokat tárolták. A pincében volt a széntároló és a kazánház is. Székelyék gondot fordítottak arra, hogy a kor legmodernebb gépeit és eszközeit szerezzék be. 1911 novemberében a nagy munkacsarnokban Singer varrógépeket állítottak fel két sorba, melyet a munkacsarnokban és a pincében felállított három darab elektor-motor hajtott meg, aminek a városi elektromos hálózatba való bekötését a villanytelep munkatársai végezték.

1911. december 11-ére felépült és be lett rendezve a gyár. Valószínűleg az 1912-es év első felében indult meg a termelés, cipőfelsőrészeket készítettek. A korabeli Kecskemét egyik legmodernebb és legnagyobb áramfogyasztó üzeme volt.

1914 augusztusa után már katonai megrendelésre készültek bakancsok. A konjunktúra ellenére a háború ideje alatt folyamatosan nehézségekkel küszködött a gyár, általános volt a bőr-, szén-, elektromosság- és munkaerőhiány. A katonakorúakat behívták, és a gyár mindent megpróbált, hogy a fontosabb munkaerőket megtartsa. Amikor a gyár két alkalmazottjának a felmentését kérték a tényleges katonai szolgálat alól, a kérelemben arra hivatkoztak, hogy a gyár mint katonai szállító nem képes eleget tenni a megrendeléseknek munkásai nélkül. A besorozott férfimunkások helyett nőket, főleg fiatal lányokat vettek fel, akik így többségbe kerültek a cipőgyárban. 1918-ban a munkaerőhiány ellenére 79 munkást alkalmazott a cipőüzem. A bőrhiány miatt megjelentek a pótanyagok, például bőrtalp helyett fatalap. Cipőhiány is kialakult, mert majdnem minden lábbelit a hadsereg részére szállítottak el. A nagy kereslet miatt az eladási árak a magasba (háborús árakba) szöktek, aminek az lett a következménye, hogy a polgári lakosság a régi cipőit hordta és javítatta.

Arról, hogy a Schiffer-féle vállalat hogy élte meg politikailag és gazdaságilag zűrzavaros 1919-es évet nem sok mindent tudunk. Annyi biztos, hogy júliusban a Népgazdaság Tanács kinevezte a Winkler Ernőt a gyár élére, mint ideiglenes termelési biztost, ezzel egy rövid időre államosították a gyárat. 1919 novemberében a gyár felfüggesztette működését anyaghiány miatt.

Hirdetés

[ A cikk a hirdetés után folytatódik! ]

A hadi konjunktúra és egy rövid dekonjunktúra utáni időszak után nem a bezárás mellett döntött a tulajdonos kör, hanem újból a polgári termelés felé fordult. Több fejlesztést is végrehajtottak az 1920-as és 1930-as években, hogy a folyamatosan bővülő férfi-, női, gyermek- és gyógybetétes cipőkön kívül luxusigényeket is kielégítő termelés indulhasson. A cég termékei a kecskeméti piacon kívül az egész országban keresettek lettek (fekete színű és színes, bőr- és műtalpú, rövid vagy hosszú száras, lenvásznú cipők és tehénbőrös munkásbakancsok) és elismerést arattak külföldön (elsősorban Angliában) is. A harmincas években a szezonidő alatt a dolgozói létszám 14 tisztviselőből, 170–190 munkásból állt.

1928 nyarán Székelyék megváltoztatták a cégnevet, és felvették a Schiffer Cipőgyár nevet, ezzel hangsúlyozták a cég főtevékenységét, a cipőgyártás. 1932. január 1-jétől a cég társtagja lett a negyedik Schiffer-generáció egyik képviselője, Székely Ignác fia, István (1904–1944), majd 1936-ban öccse, Imre (1908–1945) is cégvezető lett.

A gyár fejlődésének voltak árnyoldalai, az egyik ilyen volt a füst és bűz. 1927. május 16-án felháborodott hangvételű kérvénnyel fordultak a cipőgyár környéki lakosok a városi tanácshoz, és a következőt írták: „A gőzerőre berendezett gyár elég alacsony vaskéménye azonban a kora reggeli óráktól a késő esti órákig csaknem állandóan, valósággal okádja a vastag korommal tele bűzös füstöt, ugy, hogy ezen kormos és bűzös füst már szinte elviselhetetlenné teszi a szomszédságnak az itt lakást.” „[] a leszálló korom nap-nap után bevonja udvarainkat, házaink tetejét vastagon korommal s így egyfelől lehetetlenné teszi nekünk az udvarainkon való tartózkodást, másfelől pedig semmit ki nem teríthetünk, nem száríthatunk, mert a korom azt is teljesen bevonja, s ekként bepiszkítja a ruhát, megfertőzi a szárításra kitett tarhonyát, tésztát, aszalásra kitett gyümölcsöt stb. Ezenfelül képtelenek vagyunk esővizet fogni, mert háztetőink tele lévén korommal – az esővíz is tinta feketeségűvé, tehát használhatatlanná válik.” A levélírók javasolták, hogy telepítsék ki a gyárat a város külső részébe, vagy füstemésztő, esetleg -elvezető készüléket szereltessen fel a gyár. Végül a városi tanács figyelmeztette a gyárat, hogy minél előbb oldják meg a füst és a bűz problémáját. Schifferék egy légelőmelegítőt (koromemésztő készüléket) szereltettek a gőzgépre július–augusztus folyamán, így a szeptemberi tűzoltói szemle során már nem volt probléma, illetve a helyi lakosok is megnyugodtak.

 

A családi kapitalizmus hanyatlása és megszűnése

Az 1938-as év második felétől kezdődően életbe léptek a zsidótörvények, illetve más zsidóellenes törvények és rendeletek, amelyek kezdetben kevésbé érintették a zsidó származású Székely családot, mint tulajdonosokat és vezetőket. A változás papíron mutatkozott, de gyakorlatilag nem sok minden történt a gyár életében.

1941-ben Magyarország belépett a második világháborúba, a gyár életében különféle változások történtek, gyakran tartottak tűzrendészeti szemlét, az állami, katonai megrendelések előtérbe kerültek. A levéltári források hiánya miatt nem tudjuk, hogy 1944 előtt hadiüzemmé nyilvántartották-e.

1944. március 19-én a német csapatok megszállták az országot, és Sztójay Döme miniszterelnök kormánya sorra hozta a zsidók jogait korlátozó rendeleteket, ami igen súlyosan érintette a Székely családot. Változások történtek a gyár vezetőségében. A termelés nem állt le, hanem a Közellátási Minisztérium megbízásai alapján állami munkákat végzett, és a munka fenntartása volt a fontos szempont.

Megindult a zsidó származásúak vagyonának elvétele és a vezető pozícióktól való megfosztása is. 1944. április és május 4. között először Székely Gyula hagyta abba a gyárhoz kapcsolódó tevékenységet, majd testvére, Székely Ignác is, bizalmas munkatársaikra hagyták a céget, akik folytatták a háborús nehézségek mellett a termelést. A Székely családot és a rokonságot gettósították májusban, majd júniusban a téglagyári gyűjtőtáborba zárták, innen pedig június 27-én a magyar csendőrök, német felügyelet mellett, az auschwitz–birkenaui koncentrációs táborba hurcolták. Itt halt meg 1944 végén Székely Gyula és Székely Ignácné. Székely István és Imre szintén odaveszetek 1944 decemberében és 1945 májusában. A családtagok egy része, mint Székely Ignác, Budapesten bujkált a német és magyar hatóságok elől, és ott élte meg a háború végét.

Kecskemét város polgármestere, Liszka Béla (1895–?) tárgyilagosan vagy ironikusan értesítette az árvaszéket, hogy: „a gyár vezetője Székely Ignác apa és két fia Székely Imre és István, továbbá Székely Gyula testvér volt. Ezek mind ismeretlen helyen vannak []”.Liszka valószínűleg tudott arról, hogy a gyűjtőtáborból elszállították Székelyéket, de az már nem biztos, hogy tudott a végső célokról. Július 26-án az árvaszék a belügyminiszteri rendelet  értelmében a Székely család vagyonának kezelésére gondnokot rendelt ki dr. Csávás János ügyvéd személyében, akinek feladata volt a 1.600/1944. M. E. számú rendelet végrehajtása, ennek értelmében a Székely család vagyonát (ingatlanokat, gyárat) be kellett jelentenie, és zár alá kellett vennie.

Az egykori gyártulajdonosok származására vonatkozóan Hencz Jánosnak (1897–?), a Magyar Nemzetiszocialista Párt kecskeméti csoportja szervezési osztályvezetőjének felháborodott, 1944. június 12-i leveléből olvashatunk, aki „A Kecskeméten uralkodó kivételes állapotokra…” hívta fel a polgármester figyelmét. Így ír Hencz: „Méltóztatik-e tudomásul bírni arról, hogy a László Károly utcában lévő Schiffer cipőgyár, a mai sujos idők dacára, maximum 60%-osüzem csökkentéssel dolgozik. Miért dolgozik csak 130 körüli létszámmal, mikor ott 350 munkás dolgozhatna, mint ahogy a múltban dolgozott is, vagy az ide vonatkozó, törvényeket nem merte senki sem alkalmazni? Talán csak nem azt gondolták, hogy zsidó uralom lesz Magyarországon. Így hát nem volt érdeke, a zsidó gyárvezetőségének, hogy minden erejét felfokozza, a termelés érdekében. Kérdem a Polgármester Urat, kinek állhat érdekében, hogy a gyár még ma is zsidókézben legyen.” A levélíró javaslatot tett a gyár vezetőjének személyére is, Kőnig Ferenc (1907–?) cipészmestert tartotta érdemesnek a feladat ellátására, mert megbízható, keresztény és hűséges a mindenkori hatalomhoz. A javaslatot figyelembe véve a polgármester június 13-án ki is nevezte Kőnig Ferencet. Kőnig rövid tevékenységéről nem sok mindent tudunk, nemsokára felmentették, és 1944 decemberében már a Magyar Kommunista Párt egyik helyi vezetője lett. Július 3-án újabb cégvezetőt neveztek ki Kőhalmi Kálmán cipészmester, munkavezető személyében, aki 1937 óta állt munkaviszonyban a gyárral.

Mint olvashatjuk, a gyárvezetőket a polgármester nevezte ki a megfelelő alkalmazottak közül, díjazását a város biztosította. Kőhalmi Kálmán bére például 800 pengő volt. A vezető feladatai között volt a gyár felügyelete, a nyersanyag- és az árukészlet zár alá vétele, őrzésének biztosítása, leltár készítése, gondoskodott a különféle gazdasági rendeletekben meghatározott pontok szigorú betartásáról, a vállalat fenntartásáról és továbbviteléről, a működésért büntetőjogilag is felelősséggel tartozott.

A Székelyék tulajdonában lévő további ingatlanokat lefoglalták, kiutalták keresztény származásúaknak, illetve a Kisfaludy utcai nagy házat pedig a német kórházparancsnokság foglalta le, és ápolónőket helyeztek el benne. A család tulajdonában lévő összes ingóságot a magyar és német hatóságok szintén lefoglalták, a maradékot pedig a lakosság hordta szét.

A közeledő front miatt 1944. október elején leállt a termelés egy rövid időre a gyárban, majd a harcok során belövés érte, és az udvari (kikészítő) műhely leégett. Arról, hogy történt-e rablás a gyárból az átvonuló csapatok részéről, nincs információnk. Az október 31-én bevonuló szovjet csapatok hadiüzemmé nyilvánították, katonai őrséget rendeltek ki, és biztosították a termelést. Kecskemét ekkor a Budapestet ostromló szovjet csapatok egyik legfőbb hadiipari központja volt. A működés érdekében ideiglenesen helyreállították, rendelkezésre bocsátottak különféle bőröket és kellékanyagokat. December 4-én be is indult a termelés, a gyárban főleg katonai bakancsokat, csizmákat gyártottak. A gyár létszáma ekkor igen gyorsan változott, 80 és 91 fő között mozgott. A gyár tudta teljesíteni a szovjet előírásokat, és a parancsnokságtól kiérdemelték a teljes megelégedést. „Üzemünk megindítása a rendkívül váltságos idők között sok nehézség leküzdése után sikerült.” A gyár vezetője, Kőhalmi Kálmán 1944. december 5-én a polgármestertől sürgősen üzemanyagot és élelmiszert, továbbá megfelelő igazolványokat kért. Megjegyezte még, hogy 14–16 napja dolgoztak, és „mind a mai napig egyetlen kg kenyeret sem kaptak.” December 9-én a polgármesternek írt jelentésben a következőt írta a vezetőség: „Üzemünkben ez idő szerint 84 fő létszámmal dolgozunk és ezek élelmiszer ellátását az orosz katonai parancsnokság intézte. Munkásaink mindez ideig fizetést nem kaptak, mert szállításaink ellenértékét még nem kaptuk meg.” Hogy meddig tartott a hadiüzem-állapot, az iratok hiányában nem lehet tudni. Annyi biztos, hogy Kecskemét polgármestere 1944. december 31-én a Schiffer Cipőgyár vezetésével a Schiffer Adolf unokáját, Blau László (1902–1972) bőrkereskedőt, helyetteséül pedig Schwarcz Lajos cipészmestert bízta meg, 1945. január 1-jétől kezdődően. A holokausztot túlélő idős Székely Ignác 1945. március folyamán visszatért Kecskemétre, és újból kézbe vette a gyár irányítását, elindította felújítást, a polgári termelést pedig május 8-án. A felújításhoz pénzre volt szükség, a vállalatnak viszont nem volt elég tartaléktőkéje, sem a Székely családnak. Ezt úgy oldotta meg Székely Ignác, hogy 1945 októberében jelzáloghitelt vett fel a Magyar Általános Hitelbanktól.

A gyárban a munka a nagy munkateremben folyt, ahol számtalan gép (tűző-, szegő-, bélyegző-, lyukasztó, csiszoló-, mángorló-, lyukasztó-, vágógép stb.) biztosította a termelést. A munkagépeknek erőátviteli berendezéseken keresztül (tengelyek, szíjak, kerekek) erőgépek biztosították a mozgó energiát. A gyár alapítása óta az erőgépek elsősorban villamosmotorok voltak, 1945–1946-ban 10–12 darab kisebb és nagyobb teljesítményű állt rendelkezésre. A cipőgyár elektromos energiáját a városi villamos erőműtől vásárolta. Másodsorban találkozhatunk a gép- és kazánházban 1 darab gőzkazánnal és 1 darab gőzmotorral (12 lóerős Hoffmeister) is, ami szintén segítette a gépek működtetését.

            A második világháború után megváltozott az ország gazdasági helyzete, 1946-ban megindult egy államosítás, szovjetizálás, a magántulajdon elleni támadás, ami Kecskeméten 1947-ben a konzervgyárakkal kezdődött el, a Schiffer Cipőgyárat pedig 1948-ban érte el.

Hogy is történt? Az iparügyi miniszter megkeresése után a Kecskeméti Törvényszék, mint cégbíróság július 22-én a 3500/1948. számú kormányrendelet alapján vállalatvezetőt rendelt ki a budapesti Bokor Antal budapesti cipész személyében, majd törölte a korábbi tulajdonosok nevét a cégnyilvántartásból, Székely Ignácot, a korábban elhunyt Székely Istvánt és Gyulát. Ez utóbbi törlés csak egy jelképes cselekedet volt, ezzel szűnt meg véglegesen a Székely család története a cég életében. Ekkor már az előrehaladott korban lévő, betegeskedő Székely Ignác már Budapesten lakott, életben maradt családtagjai közelében. Arra nincs adat, hogy Bokor Antal kinevezése után miként látott hozzá a gyár átszervezéséhez. Annyi biztos, hogy a korábbi tulajdonosokat kitiltotta a gyár területéről, lefoglaltatta ott található ingóságaikat, ezzel lezárult Kecskemét és Schiffer család közel 80 éves kapcsolata.

Az 1948-ban államosított cég Schiffer Cipőgyár néven üzemelt tovább. 1950-ben nemzeti vállalattá alakult át, ekkor Kecskeméti Cipőgyár lett a neve, majd 1960-as évektől Alföldi Cipőgyár néven működött a rendszerváltásig.

 

 A Schiffer család vállalkozásai

 

Elnevezés

Ideje

Telephelyek

Forma

Tevékenység

Megjegyzés

1. kiskereskedő

Schiffer Adolf

1864–1871 (1876)

Tiszaug, Kecskemét

még nem cég

vegyes- (szatócs) kereskedés

nincs pontos elnevezés

2. cég

Schiffer Adolf

(1871) 1876  - 1899

Kecskemét

egyéni cég

bőr- és fűszerkereskedés

hivatalos név

3. cég

Schiffer Adolf és Fia

1899 - 1911

Kecskemét, Kiskunfélegyháza

társas cég

bőrkereskedés, kereskedőház

hivatalos név

4. cég

Schiffer Adolf Fiai

1911 - 1928

Kecskemét, Kiskunfélegyháza

társas cég

cipőgyár

hivatalos név

 

Schiffer Cipőgyár

1928 – 1948

Kecskemét

társas cég

cipőgyár

névváltás történt, hivatalos név

5. cég

Schiffer Adolf

1917 – 1924

Kecskemét

egyéni cég

bőrkereskedés

hivatalos név

 

Schiffer Adolf

1924 – 1927

Kecskemét

társas cég

bőrkereskedés

hivatalos név

 

Schiffer Adolf

1927 – ?

Kecskemét

egyéni cég

bőrkereskedés

hivatalos név

 


Hirdetés

Percről percre percről percre

Fő híreink fő híreink

Hirdetés

helyi hírek

Több ezer nézőt vonzott a X. Mozinet Filmnapok

Több ezer nézőt vonzott a X. Mozinet Filmnapok

Idén több mint háromezren vettek részt a X. Mozinet Filmnapok vetítésein október 22. és 25. közöt...

2020.10.26. 21:29

14 éves fiú rabolt társaival

14 éves fiú rabolt társaival

A Kecskeméti Járásbíróság egy hónapra elrendelte a letartóztatását annak a 14 éves bajai fiúnak é...

2020.10.26. 19:55

Autóval üldözte, majd árokba lökte a kerékpáron menekülő tolvajt a boltos

Autóval üldözte, majd árokba lökte a kerékpáron menekülő tolvajt a boltos

A Kecskeméti Járásbíróság egy hónapra elrendelte a letartóztatását annak a 26 éves kiskunmajsai f...

2020.10.26. 17:11

A Kecskeméti Médiacentrumnál járt Szijjártó Péter

A Kecskeméti Médiacentrumnál járt Szijjártó Péter

A külgazdasági és külügyminiszter adott ma interjút a hiros.hu olvasóinak és a Kecskeméti Televíz...

2020.10.26. 15:53

Elindult a buszmegállók felújítása - Videóval

Elindult a buszmegállók felújítása - Videóval

Felújított, fedett buszmegállókat helyez ki több városrészben is a Kecskeméti Városüzemeltetési K...

2020.10.26. 15:27

Anyakönyvi hírek - 2020. negyvenharmadik hét

Anyakönyvi hírek - 2020. negyvenharmadik hét

2020. negyvenharmadik hetének anyakönyvi hírei.

2020.10.26. 13:26

Rövidebb és hosszabb leállás a Mercedesnél - Videóval

Rövidebb és hosszabb leállás a Mercedesnél - Videóval

A hosszú hétvége után csütörtökön indul újra a termelés a Mercedes-Benz kecskeméti gyárában, majd...

2020.10.26. 11:44

Elindult a jegyregisztráció a szerdai, Falco elleni meccsre

Elindult a jegyregisztráció a szerdai, Falco elleni meccsre

A Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét szerdán a Falco-Vulcano Energia KC Szombathelyt látja vendégül a Me...

2020.10.26. 08:20

Meglepett minket a Szeged, döntetlen a vége

Meglepett minket a Szeged, döntetlen a vége

A KTE HUFBAU a bajnokság 15. fordulójában a Szegedi VSE-t fogadta az NBIII. közép csoportjában. A...

2020.10.25. 19:57

Gabriela Spanic Kecskeméten

Gabriela Spanic Kecskeméten

Gabriela Spanic, a Paula és Paulina világhírű sztárjának közönségtalálkozóját rendezték vasárnap ...

2020.10.25. 19:08

10 kép

Hétfőtől áramszünetek Kecskeméten

Hétfőtől áramszünetek Kecskeméten

Október 26-tól elsősorban Kecskemét belvárosában lesznek áramszünetek az NKM Áramhálózati Kft. tá...

2020.10.25. 15:30

Csodák márpedig léteznek…

Csodák márpedig léteznek…

Villámcsődület keretében köszönték meg az elmúlt negyed évszázad fáradhatatlan munkáját dr. Kelem...

2020.10.25. 12:13

13 kép

Férfi asztalitenisz - Alulmaradt a kecskeméti csapat

Férfi asztalitenisz - Alulmaradt a kecskeméti csapat

Hétvégén rendezték meg a férfi asztalitenisz NB-II. Dél-Keleti csoportjának 6. fordulóját. A...

2020.10.25. 08:00

8 kép

Bohém Fesztivál a Hírös Agórában és online is

Bohém Fesztivál a Hírös Agórában és online is

Rendhagyó módon zajlik péntek óta Kecskeméten a 29. Bohém Ragtime & Jazz Fesztivál. A já...

2020.10.24. 21:54

12 kép

Visszavágott a Kaposvár

Visszavágott a Kaposvár

A 14. fordulóból előrehozott bajnoki összecsapással folytatódott a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét sz...

2020.10.24. 20:55

Rossz formában lévő, de motivált Szegedet fogad a KTE HUFBAU vasárnap

Rossz formában lévő, de motivált Szegedet fogad a KTE HUFBAU vasárnap

A KTE HUFBAU a bajnokság 15. fordulójában a Szegedi VSE-t fogadja vasárnap a Széktói Stadionban. ...

2020.10.24. 19:59

Ilyen volt az Aranyhomok Portéka Vásár szombaton

Ilyen volt az Aranyhomok Portéka Vásár szombaton

Ételek, italok, lakásdíszek és már karácsonyi ajándékok közül is válogathatnak az Aranyhomok Port...

2020.10.24. 18:02

29 kép

Több mint hatszázan álltak rajthoz a 112. mezei futó bajnokságon

Több mint hatszázan álltak rajthoz a 112. mezei futó bajnokságon

Szombaton délelőtt elrajtolt Magyarország 112. mezei futó bajnoksága. Az ország minden pontj...

2020.10.24. 14:50

25 kép

Vízilabda edzőtábor lesz a Kecskeméti Fürdőben

Vízilabda edzőtábor lesz a Kecskeméti Fürdőben

A Kecskeméti Sportiskola vízilabda szakosztálya október 26-30. között edzőtábort tart a fürdő 25 ...

2020.10.24. 13:00

Francia tanárgyilkosság: A bevándorlók sokszor úgy érzik, cserben hagyta őket a köztársaság

Francia tanárgyilkosság: A bevándorlók sokszor úgy érzik, cserben hagyta őket a köztársaság

Brutális terrorcselekmény történt múlt pénteken Franciaországban: egy szélsőséges csecsen iszlami...

2020.10.23. 19:28

Még több helyi hírmég több hír
Kecskeméti Lapok
Hírös históriák
Hírös gazdaság
A cookie-kkal még hatékonyabb szolgáltatásokat nyújthatunk. Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. További információk Értem

Süti („cookie”) Információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges.
A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk.
Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

1. „Sütik” használatának szabályzata

Ez a szabályzat a domain név weboldal „sütijeire” vonatkozik.

2. Mik azok a „sütik”?

A „sütik” olyan kisméretű fájlok, melyek betűket és számokat tartalmaznak. A „süti” a webszerver és a felhasználó böngészője közötti információcsere eszköze. Ezek az adatfájlok nem futtathatók, nem tartalmaznak kémprogramokat és vírusokat, továbbá nem férhetnek hozzá a felhasználók merevlemez-tartalmához.

3. Mire használhatók a „sütik”?

A „sütik” által küldött információk segítségével az internetböngészők könnyebben felismerhetők, így a felhasználók releváns és „személyre szabott” tartalmat kapnak. A cookie-k kényelmesebbé teszik a böngészést, értve ez alatt az online adatbiztonsággal kapcsolatos igényeket és a releváns reklámokat. A „sütik” segítségével a weboldalak üzemeltetői névtelen (anonim) statisztikákat is készíthetnek az oldallátogatók szokásairól. Ezek felhasználásával az oldal szerkesztői még jobban személyre tudják szabni az oldal kinézetét és tartalmát.

4. Milyen „sütikkel” találkozhat?

A weboldalak kétféle sütit használhatnak:

Elengedhetetlen munkamenet (session-id) „sütik”:

Ezek használata elengedhetetlen a weboldalon történő navigáláshoz, a weboldal funkcióinak működéséhez. Ezek elfogadása nélkül a honlap, illetve annak egyes részei nem, vagy hibásan jelenhetnek meg.

Analitikai vagy teljesítményfigyelő „sütik”:

Ezek segítenek abban, hogy megkülönböztessük a weboldal látogatóit, és adatokat gyűjtsünk arról, hogy a látogatók hogyan viselkednek a weboldalon. Ezekkel a „sütikkel” biztosítjuk például, hogy a weboldal az Ön által kért esetekben megjegyezze a bejelentkezést. Ezek nem gyűjtenek Önt azonosítani képes információkat, az adatokat összesítve és névtelenül tárolják. ( pl: Google Analitika)

Funkcionális „sütik”:

E sütik feladata a felhasználói élmény javítása. Észlelik, és tárolják például, hogy milyen eszközzel nyitotta meg a honlapot, vagy az Ön által korábban megadott, és tárolni kért adatait: például automatikus bejelentkezés, a választott nyelv, a szövegméretben, betűtípusban vagy a honlap egyéb testre szabható elemében Ön által végrehajtott felhasználói változtatások. Ezek a „sütik” nem követik nyomon az Ön más weboldalakon folytatott tevékenységét. Az általuk gyűjtött információkban lehetnek azonban személyes azonosító adatok, amelyeket Ön megosztott.

Célzott vagy reklám „sütik”:

Ezek segítségével a weboldalak az Ön érdeklődési körének leginkább megfelelő információt (marketing) tudnak nyújtani. Ehhez az Ön kifejezett belegyezése szükséges. Ezek a sütik részletes információkat gyűjtenek böngészési szokásairól.

5. Tartalmaznak a „sütik” személyes adatokat?

A legtöbb „süti” nem tartalmaz személyes információkat, segítségével nem azonosíthatók a felhasználók. A tárolt adatok a kényelmesebb böngészésért szükségesek, tárolásuk olyan módon történik, hogy jogosulatlan személy nem férhet hozzájuk.

6. Miért fontosak a „sütik” az interneten?

A „sütik” szerepe, hogy kényelmesebbé tegyék a felhasználók számára a böngészést, hiszen a böngészési előzmények révén állítja be a felhasználóknak a reklámokat, tartalmakat. A „sütik” letiltása vagy korlátozása néhány weboldalt használhatatlanná tesz. A letiltott vagy korlátozott „sütik” azonban nem jelentik azt, hogy a felhasználóknak nem jelennek meg hirdetések, csupán a megjelenő hirdetések és tartalmak nem „személyre szabottak”, azaz nem igazodnak a felhasználó igényeihez és érdeklődési köréhez. Néhány minta a „sütik” felhasználására:

7. Biztonsággal és adatbiztonsággal kapcsolatos tényezők.

A „sütik” nem vírusok és kémprogramok. Mivel egyszerű szöveg típusú fájlok, ezért nem futtathatók, tehát nem tekinthetők programoknak. Előfordulhat azonban, hogy más szándékkal (rosszindulattal) rejtenek el információkat a „sütiben”, így azok spyware-ként működhetnek. Emiatt a víruskereső és –irtó programok a „sütiket” folyamatosan törlésre ítélhetik.

Mivel az internet böngészésre használt eszköz és a webszerverek folyamatosan kommunikálnak, tehát oda-vissza küldik az adatokat, ezért ha egy támadó (hekker) beavatkozik a folyamatba, kinyerheti a „sütik” által tárolt információkat. Ennek egyik oka lehet például a nem megfelelő módon titkosított internet (WiFi) beállítás. Ezt a rést kihasználva adatokat nyerhetnek ki a „sütikből”.

8. A „sütik” kezelése, törlése

A „sütiket” a használt böngészőprogramokban lehet törölni vagy letiltani. A böngészők alapértelmezett módon engedélyezik a „sütik” elhelyezését. Ezt a böngésző beállításainál lehet letiltani, valamint a meglévőket törölni. Mindemellett beállítható az is, hogy a böngésző értesítést küldjön a felhasználónak, amikor „sütit” küld az eszközre. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy ezen fájlok letiltása vagy korlátozása rontja a böngészési élményt, valamint hiba jelentkezhet a weboldal funkciójában is.

Cookie settings in Internet Explorer
Cookie settings in Firefox
Cookie settings in Chrome
Cookie settings in Safari Google Analytics & Privacy vagy Google Elvek és Irányelvek

9. További hasznos linkek

Ha szeretne többet megtudni a „sütik”-ről, azok felhasználásáról:

Microsoft Cookies guide
All About Cookies
Facebook cookies