Klapka György kecskeméti szálai

A Bozsó Gyűjtemény épületének egykori lakója

Kecskemét egyik legrégebb óta álló lakóépülete ad otthont Bozsó János festőművész gyűjteménynek. A kecskemétiek számára jól ismert sárga épület a mezővárosi paraszt-polgári életmód kívánalmainak megfelelően épült 1786-ban. Ez az évszám a mai napig olvasható az épület alatti pince egyik mestergerendáján. Tehát a barokk lakóház korából adódóan is „rászolgált” a műemléki védettségre, ám ezen felül komoly helytörténeti jelentőséggel is bír: Klapka György, a későbbi 1848-49-es szabadságharc honvédtábornoka piarista kisdiákként két éven keresztül élt ezen ház falai között. A Bozsó Gyűjtemény az elmúlt években – a nemzeti ünnephez, Március 15-höz kapcsolódóan – vitrintárlatokkal emlékezett meg épületének egykori lakójáról. Az elkövetkezendőkben kiderül, hogyan került a fiatal Klapka György a ma már Klapka-házként tisztelt épületbe, miként alakult az épület sorsa „Klapka után”, és milyen érdekességek kerültek napvilágra a vitrintárlatok alkalmával. - Kovács Ágnes írása

„Az a két esztendő, melyet Kecskeméten, atyám egyik fivérénél töltöttem, elég volt arra, hogy a magyar nyelvet is tökéletesen elsajátítsam. Itt a legjobb sikerrel végeztem be gimnáziumi tanulmányaimat, tudtam egy egész rakás latin és magyar, többnyire szabadságdalt […] – olvashatjuk Klapka György 1886-ban megjelent emlékirataiban.[1] Ahogy ebből a pár gondolatból is kiolvasható, Klapka számára a Kecskeméten töltött idő összeforrt a magyar nyelv elsajátításával. De hogy lehet, hogy addig, azaz majdnem tizenkét éves koráig nem tudott magyarul?

Klapka György cseh-morva származású, német anyanyelvű kisnemesi család, ráadásul igazi katonafamília sarja. Nagyapja, Klapka Károly 1780 körül Morvaországból vándorolt be és telepedett le Temesvárott, tanult gyógyszerészként a tábori gyógyszertárak felállításával bízták meg a Bánságban.[2] Édesapja, Klapka József katonatiszt és nyomdatulajdonos, majd városbíró, 1819 és 1833 között Temesvár polgármestere.[3] Második, Kehrer Juliannával kötött házasságából született 1820-ban Klapka György.

Az édesanyját nagyon fiatalon, négy évesen elvesztő Klapka tanulmányait szülővárosában, Temesvárott kezdte, és míg otthon németül beszéltek, az iskolában latinul oktatták.[4] A korszellemnek megfelelő magyar nyelv és identitás (a magyar szabadságdalokra ötven év távlatából is emlékszik!) elsajátításáért a kecskeméti piarista oktatás mellett legalább annyira „felelős” volt az itt élő nagybátyja és annak családja, akiknél 1832 és 1834 között élt. Valószínűleg ez a családi miliő is közrejátszhatott abban a döntésben, hogy Klapka a hírös városban folytatta tanulmányait, hiszen akár a temesvári piaristáknál is elvégezhette volna azt a kétéves humanista osztályt, amelyet Kecskeméten járt ki. Mielőtt még bővebben rátérnénk a kecskeméti Klapka-rokonságra, néhány szó arról, hogyan is zajlott akkoriban az oktatás a piaristáknál és vajon jó tanuló volt-e fiatal Klapka. Merthogy ez is kiderült a 2017-es Bozsó Gyűjteménybeli vitrintárlatból, amely Klapkát, mint piarista kisdiákot vette górcső alá.

 

Az 1806-os II. Ratio Educationis alapvetően meghatározta a piarista oktatást – szemben például a protestánsok iskolarendszerével. Ennek értelmében a „kisgimnázium”, azaz a grammatikai, másnéven latin iskola négy osztályból állt, ezt követte a gimnázium, azaz a humanista osztály két éve, majd a filozófiai kurzus, azaz a líceum.[5] Klapka idejében a kecskeméti gimnázium hatosztályos volt, ezért a szegedi piaristáknál végezte el a líceumot.[6] A tanítás hivatalos nyelve 1844-ig a latin volt, ekkor vezették be országosan a magyar tanítási nyelvet. Kecskeméten a törvényt megelőzve, már 1841-től minden tantárgyat magyar nyelven oktattak, ami azt is jelenti, hogy Klapka idejében még „csak” a tantárgyak között szerepelt a magyar nyelv. [7] Továbbá noha már a 18. század utolsó harmadában jelentek meg magyar nyelvű iskolai tankönyvek, széles körű elterjedésük és használatuk a nyelvtörvény következtében történt. Összegezve tehát az eddigieket: Klapka Frigyesnek és családjának múlhatatlan érdeme van abban, hogy Klapka György megtanult magyarul, csupán az iskolai keretek ezt nem valószínű, hogy lehetővé tették volna.

A Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Könyvtárának köszönhetően a 2017-es vitrintárlaton be tudtuk mutatni az első magyar nyelvű történelemkönyv egy eredeti példányát: Spányik Glicér 1833-ban megjelent Magyarország rövid históriája című kötetét. Ezen felül találkozhattak az érdeklődők a kisdiák Klapka kézírásával is. Ugyanis a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárában Koltai András levéltárvezető segítségével sikerült fellelni Klapka György 1833-as szépírás füzetét (hivatalosan: „Szépírás gyakorlatok”). A Kecskeméti Piarista Iskolából, Nagy Attila akkori igazgató úrnak köszönhetően került kiállításra az 1827 és 1846 közötti időszakot felölelő Kecskeméti Piarista Iskola főnévkönyve, amely többek között a mai értelemben vett napló szerepét is betöltötte. Ebből kiderült az is, hogy milyen tanuló volt Klapka György. Ennek megállapításához azonban hiába keressük az 1-től 5-ig (esetleg 10-ig) terjedő skála érdemjegyeit, mivel az értékelés más rendszeren alapult. A legjobb osztályzat az eminens volt, rövidítve „Em”, amit az első rend (prima classis, „1 Cl”), majd a második rend (secunda classis, „2 Cl”), esetleg a harmadik rend (classis tertia, „3 Cl”) követett. (Klapka osztályában ez utóbbi értékeléssel nem találkozunk.) Ezen felül ez az értékelési metódus további „árnyalatokat” is lehetővé tett: az osztály összes eminens/első rendi/másod rendi stb. tanulóján belül is felállítottak egy sorrendet. Így tehát a kiérdemelhető legjobb érdemjegy az eminens 1-es volt, amelyet az eminens 2-es követett és így tovább.[8] Klapka György neve mellett szinte kivétel nélkül az „Em” rövidítés, azaz eminens osztályzat szerepel.

 

De térjünk vissza Klapka György nagybátyjára, a Kecskeméten élő Klapka Friedrich (Frigyes) császári és királyi hadnagyra és nejére, Deák Krisztinára, akik magukhoz vették, és két éven keresztül nevelték, taníttatták unokaöccsüket. Juhász Istvánnak a Klapka-ház történetét feldolgozó részletes tanulmányából[9] az is kiderül, hogy 1824-ben házasodtak össze, és Klapka Friedrich az 1827-28. évekre vonatkozó vagyoni összeírás szerint hivatalosan is tulajdonosa volt a VI. tized 1953. sz. alatt nyilvántartott telkes lakóháznak, amelyhez felesége apai örökségként jutott hozzá, és ezt hitestársától pénzen megváltotta.[10] Ez az emlegetett telkes lakóház pedig nem más, mint a mai Klapka-ház. Építtetője Deák Krisztina apai nagyapja, (Nemes) Deák Pál volt, aki számos jelentős tisztséget viselt élete során, többek között volt városgazda, esküdt, tanácsos, adószedő, borbíró, sőt a város főbírájává is választották.[11] Végrendeletében otthonának építéséről is megemlékezett, amely megerősíti a pince mestergerendáján olvasható 1786-os évszám jelentőségét.[12] A 2018-as vitrintárlaton is bemutatott testamentum 6. pontjában a következőket olvashatjuk: „Mint hogy a házamat magam, fundamentomából újra minden épületestől készítettem, azt úgy rendelem, hogy az özvegyemnek még nevemet viseli becsületes lakás engedtessék neki benne. Megbecsültetvén fele része István fiamé, fele pedig neveletlen apró leányaimé légyen.”[13] Így került tehát István fiának Krisztina nevű leányán keresztül Klapka Friedrich tulajdonába a telek és az épület, amely ha rövid időre is, de a fiatal Klapka György otthonát jelentette.[14]

Innen járt a mai Klapka, korábban Csongrádi-kis utcán keresztül az 1832-ben újonnan átadott piarista iskolaépületbe, a templomtól jobbra eső épületszárnyba.

 

Klapka György útja ezután a szegedi piaristákhoz, majd a karánsebesi katonai iskolába vezetett, ahol 18 éves koráig tanult.[15] Innentől indult el katonai karrierje, amelynek csúcsán – az 1848-49-es szabadságharcban szerzett érdemei alapján – honvédtábornok (még nincs 29 éves az előléptetéskor!), helyettes hadügyminiszter.[16] A 2018-as kiállítás alkalmával a Hadtörténeti Intézet és Múzeum jóvoltából Klapka György törökös díszszablyája is a Klapka-ház vendége lehetett.

A szabadságharc bukása után külföldre távozott, és aktívan részt vett a magyar emigráció politikai és katonai életében. 1864-ben, negyvennégy évesen Brüsszelben megnősült, Inés Martha d’Arbouin-t vette feleségül, a házasságból három gyermek született: György, Ernő és Mártha. A kiegyezést követően hazatért, néhány évig országgyűlési képviselőként tevékenykedett, majd végleg otthagyta a közéletet és gazdasági társaságokban lett érdekelt.

Így történhetett, hogy 1892 májusában – halála előtt egy héttel – két napra Kecskemétre látogatott az egyébként Párizsban élő Klapka.[17] A célja az volt ugyanis – legalábbis egy „fővárosi lap értesülése szerint”, hogy a Halász Ferencz és társa féle Első Alföldi Cognacgyárból francia tőke segítségével részvénytársaságot hozzon létre, amelynek egyik igazgatói pozíciójába legidősebb fiát, Györgyöt javasolta volna.[18]

Az idős Klapka látogatása idején egykori otthona már nagyon leromlott állapotban volt. A Klapka-ház akkori tulajdonosa, Szőke Mihály gazdálkodó már nem lakóépületként, hanem hátsó gazdasági épületként, magtárként használta. [19]

Klapka György 1892. május 17-én hunyt el Budapesten. Halála után a budapesti Klapka-asztaltársaság javaslatára a kecskeméti Katona-kör felkérte a városi tanácsot, hogy a Csongrádi–kis utcát Klapka-utcának nevezzék el. A névadásra ünnepélyt szerveztek, így 1896-ban felavatták Klapka egykori lakóházának falán a rá emlékező emléktáblát, amit a kecskeméti Muth-testvérek készítettek el.[20] A város nevében a táblát a szabadságharcban szintén jelentős érdemeket szerző, akkor már 77 éves, életének utolsó hónapjait élő Lestár Péter polgármester vette át.[21] Magára az épületre talán ekkor fordítottak kisebb-nagyobb figyelmet, innentől a Klapka-ház állapota – egészen a 20. század közepéig – folyamatosan romlott. Szőke Mihály fia, Sándor és családja „nagy telek Fecske utcai részére épített nagyobb és újabb épületben lakik, míg a Klapka utcai, emléktáblával megjelölt házat csak magtárnak használja, s mint hírlik, lebontását is tervezi, ami azért is kár volna, mert ez a ház magas falaival, kerek hajlású, vasrácsos kis ablakaival, magas pincéjével egyik legérdekesebb maradványa Kecskemét régi építészetének."[22] Ez a Fecske utcai „nagyobb és újabb épület” a kor szokásainak megfelelő, eklektikus-szecessziós polgári lakóházat jelentett, a kapubejáró feletti gipszstukkós homlokzati – mára már felújított – díszítményén ma is olvasható az „Sz. S.” monogram.

A Klapka-házat a Fecske utcai telekkel és épülettel együtt 1952-ben vették állami kezelésbe, majd műemléki védettségű épületként elindult a teljes körű helyreállítása: a II. világháború során az udvar felöli részét még egy bomba is megrongálta.[23] A felújítás 1957-re fejeződött be, melynek során kialakítottak az épületben egy kisebb méretű lakást és egy nagyobb műtermet külön feljáróval, kis szobával. [24] Utóbbiba költözhetett be még abban az évben a fiatal festőművész Bozsó János, és idővel ide kezdte el gyűjteni a magyar néprajz és európai iparművészet tárgyi emlékeit. A Klapka-ház 1973-ban, 1975-ben és 1988-ban egészült ki újabb helyiségekkel Bozsó János gyűjteményének bemutatása céljából. Majd a két ingatlan – a Bozsó Gyűjteménynek otthont adó, kibővített Klapka-ház és a 20. század során kisebb lakásokra felosztott Fecske utcai épület – 2012-től újra összekapcsolódva fogadja a látogatókat.

Kovács Ágnes 

 

 

 

[1] Klapka György: Emlékezéseimből. Budapest, 1986 (1886), 34.

[2] Klapka József (Károly). in: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VI. kötet, Budapest, 1899.

[3] Jancsó Árpád: Klapka József. in: Régi(j)óvilág. II. évf. 1. szám, Temesvár, 2007. június, 16-18.

[4] Klapka i.m. 34.

[5] Székelyné Kőrösi Ilona: A piarista iskola Kecskeméten. in: Könyv és nevelés, XVIII. évf., 2016/1. szám,

[6] „[…] így felkészülve 1835. évben Szegedre mentem a liceumra.” Klapka György i.m. 34.

[7] Székelyné Kőrösi Ilona: A piarista iskola Kecskeméten. in: Könyv és nevelés, XVIII. évf., 2016/1. szám

[8] Nagy Attila igazgató úr szíves szóbeli közlése alapján.

[9] Juhász István: A Klapka-ház története. in: Levéltári füzetek. Bács Kiskun megye IX. szerk.: Iványosi-Szabó Tibor, Kecskemét, 1993, 5-33.

[10] MNL BKML IV. 1504. m. Összeírások: Kecskemét város lakosainak feljegyzései az 1823-24. és 1824-25. évekre.

[11] Juhász i.m. 10.

[12] Juhász i.m. 10.

[13] MNL BKML IV. v Kecskemét Város Tanácsának iratai. 1655-1855, Végrendeletek. Deák Pál főbíró végrendelete fasc. 1. 7/1794.

[14] A 2018-as tárlaton az 1828-29. évekre vonatkozó tulajdonosi összeírás is bemutatásra került, ahol a VI. tized 1948. szám tulajdonosa „Klapka Fridik” nevét tüntették fel. MNL BKML IV. m Kecskemét Város Tanácsának iratai 1633-1848 (1850), Összeírások

[15] Klapka i.m. 35.

[16] Bővebben Klapka katonai pályafutásáról és az 1848-49-es eseményekről: Klapka i.m.; Szinnyei i.m., illetve Hermann Róbert: Az 1848-49-es szabadságharc nagy csatái. Budapest, 2004; Magyarország hadtörténete III. szerk.: Hermann Róbert, Budapest, 2015.

[17] „Vágytam, vágytam még egyszer viszontlátni az iskolát és házat, melyhez két év kedves emléke fűz!” Forrás: Kecskemét. XXI. évf. 20. sz. 1892. máj. 15., 3.

[18] Kecskemét. XXI. évf. 21. sz. 1892. május. 22., 2.

[19] Juhász i.m. 25.

[20] Katona József Kör története, 1896-1933. Forrás: http://www.bacstudastar.hu/katona-jozsef-kor-2

[21] Kecskeméti Lapok. 1896. április 12.

[22] Dr. Váry István: Emlékezzünk régiekről. Kecskemét, 1938. 27.

[23] Juhász i.m. 29.

[24] Juhász i.m