Mocsaras területek mérgező növénye Lakiteleken

Ma már csak kevés helyen él hazánkban a mocsaras, lápos, vizenyős területeket kedvelő, erősen mérgező gyilkos csomorika (Cicuta virosa). A többnyire vízben álló növény élőhelyei a folyószabályozások után drasztikusan megfogyatkoztak, de mérgező mivolta miatt a 19. században irtották is.

A Lakiteleken talált növények a Holt Tisza feltöltődő, mocsarasodó medrében, úszó törmeléken fejlődtek, lebegő és gyökerező hínárnövényzettel körülvéve.

Gumós, megvastagodott gyöktörzse rendkívül toxikus, de valójában a növény minden része tartalmazza a mérgező cikutoxint. Belül üreges gyöktörzse haránt válaszfalakkal több kamrára tagolt, ezekben sárgás, nyúlós, nagyon erős narkotikus hatású nedv található.

Mivel kellemes, zellerillatú, édeskés ízű, ezért a legelő állatok gyakran megették, és megbetegedtek vagy elpusztultak tőle. Ahol nagyobb mennyiségben van jelen, ott a víz felszínén az olajhoz hasonló filmréteg alakulhat ki. Az ilyen víz elfogyasztása szintén mérgező. A mérgezés tünetei az epilepsziához hasonló heves görcsök és nyálfolyás, majd a halál légzésbénulás következtében áll be.

A faj éppen virágzik, amely egészen szeptemberig eltart. Fehér, gömbös virágzatával, melyen a virágok 8-20 sugarú ernyőkben helyezkednek el, most jobban felhívja magára a figyelmet. Erőteljes, 50-150 cm magas, szára elágazó. Levelei nagyok, kétszeresen-háromszorosan szárnyasak. 2 mm nagyságú termése kerekded, bordázott.

Vizes élőhelyeken több hasonló, ernyős virágzatú fajjal is találkozhatunk, mint például a békakorsófajok, mételykóró, gyíkvirág, nyúlkömény, erdei angyalgyökér, mocsári kocsord, de ezek bélyegeikben (levélalak, gallér-, illetve gallérkalevelek hiánya vagy megléte, virág, termés) jelentősen eltérnek.

A gyilkos csomorika védett faj, természetvédelmi értéke 5000 Ft.

Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság