Nagy Zoé harmadik Svájcban, ahol a képregényrajzolók zine-java gyűlt össze

A világ legjelentősebb képregényművészei, valamint fiatal tehetségek mutatkoznak be minden tavasszal a svájci Luzern-ben, ahol - a díjátadó mellett - kilenc napon keresztül számtalan kiállítás várja a sok tízezer érdeklődőt a városban és annak környékén. A mostani eseményre 2022 végéig minden korosztály adhatott be képregényeket, most először digitálisan is. Ennek köszönhetően 700-nál is több alkotás érkezett, melyek közül a képregényes szakemberekből álló zsűri összesen tíz nyertest és a legjobb forgatókönyv különdíját választotta ki. Köztük volt a ballószögi Nagy Zoé, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem mester szakos hallgatója, aki a 18 év felettiek között 3. helyezést ért el zine-jével. A fiatal alkotó mesélt az útról, mely a svájci dobogóig repítette.

Hol és mikor érettségiztél, milyen út vezetett a MOME-ra?

Kecskeméten, a Kodály Zoltán Gimnáziumban érettségiztem, 2019-ben. Ezután felvettek a Budapesti Metropolitan egyetem animáció BA szakára, ahol tavaly diplomáztam. Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanulok, animáció mesterszakon. A MOME-ra vezető út hosszú volt, kétszer nem vettek fel a BA éveim alatt, majd mester szakon elsőre sikerült a felvételi. De visszatekintve sokat segített ez a pár év, hogy valamennyire beérjenek a munkáim és a látásmódom.

Mindig is művésznek készültél? Egyáltalán, hogy készül egy művész? Az iskola vagy a családi háttér meghatározóbb? Vagy más?

Már kis koromtól fogva ez az irány vonzott leginkább. Általános iskola második osztály óta jártam a Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskolába, ahol Patkós László képzőművész tanított, nagyjából 11 éven át. Lacinak nagyon sokat köszönhetek, rengeteget tanultam tőle. Mindig segített, támogatott és ösztönzött, hogy ezt a pályát válasszam. Szuper légkör uralkodik a „Szabadisiben” délutánonként, ahol jól érzzük magunkat, és tudunk önmagunk lenni. Persze ide is a szüleim írattak be, ahogy az évek alatt minden törekvésemben, tervemben támogattak egytől egyig, és biztos hátteret nyújtottak nekem, hogy megpróbáljam valóra váltani az álmaimat.

Van saját stílusod vagy elérendő célod? Milyen művészeti ágak, mely alkotók alakítják?

Én magam úgy érzem nincsen saját megfogható stílusom. Mindig változik, nálam leginkább az adott projekt választja a stílust. Amilyen témával vagy médiummal foglalkozom éppen, az határozza meg, hogy milyen stílusban fejezem ki magam. Ezt régebben gondnak éltem meg, de mikor olvastam M. Tóth Géza rendezővel egy interjút, ahol ő maga is hasonlót nyilatkozott, akkor átfordult bennem ez a dolog. Mindenféle művészeti ág érdekel, a festés, a rajz különböző formái, sokszorosító grafikai eljárások, fotó, film, hímzés, agyagozás. Szeretek minél több kiállításra járni, főleg onnan gyűjtök magamnak inspirációkat.

Jól gondolom, hogy egy képregény megszületésénél igen fontos lehet a festészet-zene-film szentháromsága? Hogyan hat egyik, másik a munkásságodra?

Talán az fontos inkább, hogy kit mi inspirál inkább. Ez lehet persze festmény, zene, film bármi. Engem sokszor inkább a valóság inspirál, amit aztán elviszek egy abszurd irányba a történeteimben. Bárhová megyek, igyekszem minél többet fotózni, és a telefonomba jegyzetelek fura történéseket, párbeszédeket szituációkat, amikből később talán érdekes sztori lehet. Ezekből merítek általában.

Mióta rajzolsz képregényeket, honnan ered ezek szeretete?

Tavaly elkezdtem járni egy egyetemi klubba, aminek MOME Zine Klub a neve. Először semmit nem tudtam a zinekről, de nagyon érdekelt a szerzői képregények világa. A zine egy kis példányszámú saját kiadású mű, szöveggel és képekkel. A klubban elkezdtem zineket készíteni, és egy szuper társaság tagja lettem. Rendszeresen részt veszünk vásárokon, ahol a munkáinkat áruljuk, és vannak közös projektek is. Ezt követően tovább nőtt bennem a képregények iránti érdeklődés, az előző szemeszterben tartott Storytelling with comics nevezetű óránk miatt. Szép Eszter tanárunktól rengeteget tanulhattunk a képregényekről, és a kurzus végén az egyetemen ki is adhattuk a képregényeinket egy közös kiadványban.

- DC vagy Marvel? Vagy… Vannak kedvenc képregényeid, alkotóid?

Számomra egyik sem. Leginkább a szerzői, elvontabb képregények érdekelnek minél érdekesebb és különlegesebb kiadványokat keresem. Én még a hatalmas képregényes világ felfedezésének viszonylag az elején járok, de nagyon kedvelem Michael DeForge, Brecht Evens, Lynda Barry munkásságát.

Hogy születik egy képregény? Sztori, karakterek, képi világ…

Szerintem mindenkinél másként születhet, és ez a jó benne. Nekem általában először van egy ötletmorzsám, egy szituáció, problémakör, vagy egy karakter, ami elindít bennem valamit, ami arra késztet, hogy jobban kifejtsem. Aztán elkezdem jegyzetelni a történet vázlatát, majd firkálok hozzá látványterveket. Ha a történet kész, és a megfelelő sorrendbe pakoltam, akkor kidolgozom az egész képregény végleges verzióját. A látványvilág nekem mindig az utolsó percekig változik, mindig több verziót próbálok ki, esetleg kikérem mások véleményét a végleges verzióhoz.

Kézzel vagy géppel? Mennyit segít a technikai fejlődés?

Először mindig papíron, tollal vagy ceruzával jegyzetelek és firkálok. Nekem ez jobban kézre esik az első fázisoknál, de ez mindenkinél változó. Ezt követően befotózom a rajzokat és szövegeket, majd digitálisan elkezdem rendezgetni, nagyjából végleges formába önteni. A digitális technika nagy segítség, de érdemes mellette manuális technikákkal kísérletezni, vagy ötvözni a kettőt, mert igazán izgalmas dolgok sülnek ki belőle.

Hogy találtál rá erre a fesztiválra, hogyan és mennyit készültél rá?

Szép Eszter egyetemi tanárom ajánlotta figyelmünkbe a fesztivált. Az ilyen pályázatoknál meg vannak adva bizonyos paraméterek, hány oldal, milyen felbontásban, képméretben kell dolgozni, ami sok mindent meghatározhat. Én ilyenkor ezeket a paramétereket észben tartva gondolom át, hogy melyik meglévő tervem vagy ötletem férne bele ebbe a keretbe, majd elkezdem kidolgozni. Ebben az esetben nagyjából 4 nap alatt megrajzoltam a képregényt, és közben a tanárommal konzultáltam róla, aki ellátott tanácsokkal.

Milyen alkotással indultál a versenyen? Voltak kategóriák?

Egy négy oldalas angol nyelvű képregénnyel indultam. A felhívásnak az “Otthon” volt a témaköre. A képregényben ehhez a témához én a hozzánk közel álló toxikus embertípust dolgoztam fel, aki minden tettével bánt minket, de mindezt a szeretet nevében teszi. A versenyen 3 kategória volt korosztályonként, és minden korosztályban 3 nyertest hirdettek. Én az első kategóriában indultam a 18 éven felüliek között, ahol a harmadik helyezést értem el.

Mit éreztél, amikor kiderült ez a remek eredmény, mennyire motivál, határozza meg a jövődet?

Hihetetlenül örültem neki, hiszen ez egy hatalmas visszajelzés számomra, hogy érdemes ezt csinálnom, és jó irányba haladok. Nagyon motivál továbbra is, minden hasonló lehetőséget igyekszem megragadni, és minél több helyre pályázni. Még nem látom, hogy milyen hatása lehet a jövőre, de hogy hatalmas elismerés az biztos.

Mi volt a nyereményed, milyen volt a díjátadó?

A díjátadó a Luzerni HI galériában volt megtartva, ahol a nyertesek munkái mellett neves művészek szuper installációi voltak láthatóak az otthon témában. Nagyon sok embert érdekelt a kiállítás és az átadó, amit öröm volt látni. Egy kerámiastúdió kis vulkán szobrai voltak a díjak, valamint egy oklevél, és emellett a felnőtteknek pénzjutalom.

A MOME mennyire tartja számon, figyeli az ilyen megmérettetéseken elért eredményeket?

A MOME tanárai és rektora is nagyon örültek és gratuláltak az elismeréshez, az egyetem minden diákja eredményéret nagyra tartja.

Mennyire tervezel előre? Mik a rövid-/hosszútávú céljaid?

Elsősorban a filmkészítés és az egyetem teszi majd ki még jó ideig a mindennapjaimat, de emellett mindig van pár dolog, amit meg szeretnék tanulni. Most épp belekezdtem a horgolás megtanulásába, de a közeljövőben beruházok egy tetoválógépre, és elkezdem a tetoválás művészetét is elsajátítani. Ezek mellett folytatom a zine és képregény készítést, ami az utóbbi időben az egyik kedvenc kifejezési formámmá vált.

Keresed már a következő megmérettetést?

Jelenleg egy animációs rövidfilmen dolgozom, egy egyéves forgatókönyv-fejlesztő program keretében, ami a terveim szerint a diplomafilmem is lesz. A közeljövőben ezt a projektet szeretném tovább vinni, pitch-elni fórumokon és pályázatokra küldeni.