„Bolondulásig szeretni volna jó” – magyar filmzenék estje a Katona József Könyvtárban
Az est középpontjában Karády Katalin alakja és életműve állt. A legendás filmsztár sorsa – disszidálása, emigrációja – szimbolikusan is kijelölte az est dramaturgiáját. A műsor két részre tagolódott: az első részben az 1945 előtti magyar történelmi filmek dalai, a második részben pedig a háború utáni időszak filmzenéi hangzottak el.
Ez az elválasztás nemcsak időrendbeli, hanem jelentésbeli határt is jelzett, érzékeltetve a magyar filmművészet és kultúra sorsfordulóit. A megnyitón a kecskeméti alpolgármester, Bán János így fogalmazott:
Az est vendége Orbán Bori énekes-színésznő volt, akit különleges kapcsolat fűz Karády örökségéhez: korábban a Budapesti Kamaraszínházban egy előadásban Karády Katalint is megszemélyesítette. Előadásmódja így nemcsak zeneileg, hanem érzelmileg és színházilag is hitelesen kapcsolódott a legendás dalokhoz.
Zongorán Pánczél Kristóf működött közre, aki Orbán Bori mestere, és érzékeny kíséretével jelentősen hozzájárult a dalok hangulati gazdagságához. Több szám duettként hangzott el, erősítve a színpadi jelenlét és az érzelmi párbeszéd erejét.
A műsorban elhangzott többek között a „Meseautó”, a „Mindig az a perc a legszebb perc”, a „Holnap, ki tudja holnap látsz-e még” című dal – duett formájában –, valamint az „Ez lett a veszted, mind a kettőnk veszte” és a „Nincs kegyelem”. Ezek a dalok nemcsak a magyar film aranykorát idézték fel, hanem egy korszak hangulatát, lelkiállapotát is megjelenítették.
Az estet Kelecsényi László író, filmtörténész konferálta, aki összekötötte a dalokat a filmek történetével, keletkezési körülményeivel és kulturális hátterével. A rendezvényt a Magyar Művészeti Akadémia kecskeméti regionális munkacsoportja szervezte, méltó módon kapcsolódva a magyar kultúra napjának szellemiségéhez.
A „Bolondulásig szeretni volna jó” című est nem csupán koncert volt, hanem emlékezés, értelmezés és tisztelgés a magyar filmművészet és kultúra maradandó értékei előtt.