Volt egyszer egy haza

Alapjaiban rengett meg a hitem. „Megéri-e?” Nem lelem a választ napok óta. Nem lelem, ugyanis a düh átjárja minden porcikámat: lebénítja az agyamat, a belsőmben cikázik, mintha áramütés érné a legapróbb sejtjeimet is, és a pusztítás után már nem marad semmi, amiből újjá építkezhetnék, mert még a romok is eltűnnek. Próbálok üvölteni, de már a torkomat elszorította a keserűség.