„Pozitív élményként éltem meg az iskolai mindennapokat!”
Interjú Ludman Lucával, a kecskeméti Mercedes-Benz Iskola első, két nyelven érettségiző évfolyamának diákjával

– Miért döntöttetek úgy a családoddal, hogy a kecskeméti Mercedes-Benz Iskola kétnyelvű képzésében veszel részt?
– A döntés családi indíttatásból is jött: anyukám a Mercedes-Benz Gyárban dolgozik, így hallottunk a német iskola lehetőségéről. Nyolcadik félévkor éppen iskolát kerestem, és a kétnyelvű, kettős érettségi lehetősége nagyon vonzó volt számomra. Már az általános iskola negyedik osztályától kezdve tanultam németül, úgyhogy nem volt teljesen ismeretlen terep – inkább kihívás, hogy elmélyítsem a tudásomat. Hamar megláttuk a döntés helyességét, a tanórák felépítése, a tanárok személyisége és tanítási stílusa élvezetessé tette a tanulást.

– Hogyan indult a tanulmányi utad?
– 2020 augusztusában kezdtük nulladik, azaz nyelvi előkészítő évfolyammal. Akkor heti 20 németóránk volt, emellett csak pár tantárgyat tanultunk – például a magyart, az angolt, a tesit, a matekot, de a magyaron kívül azokat is németül. Az ezt követő években a magyar nyelv és irodalom, a biológia és a kémia tantárgyak oktatása zajlott magyarul.
A cél az volt, hogy elérjük azt a szintet, amivel a többi tantárgyat is németül tudjuk tanulni. Nekem előtte is volt német alaptudásom, de itt vált használhatóvá, ami, úgy gondolom, hogy a képzés egyik legnagyobb előnyévé vált.
– Mit jelent az, hogy „kettős” érettségi?
– Milyen kihívásokat hozott az új iskolarendszer és kulturális közeg?
– Meg kellett szokni, hogy nemcsak a nyelv, hanem az iskolai kultúra is más. De ez hamar teljesen természetessé vált, nagy segítségünkre volt ebben német anyanyelvű tanáraink közvetlensége és nyitottsága. Olyan különbségekre gondolok, mint például, hogy ünnepeltük a német nemzeti ünnepeket is, mint az október 3-ai német egység napját. Eközben a magyar hagyományokat is átvittük, például mi vezettük be itt a szalagavatót. A tanárok és az iskola is nyitott volt ezekre az ötletekre.
– Szerinted mennyi idő alatt áll át egy átlagos magyar diák? Mennyi idő alatt érzi magát komfortosan ebben a rendszerben?
– Magát a rendszert megszokni pár hónap… Főleg nulladikban, ahol „kis adagokban” kaptuk az új ingereket. Csak 9. után kellett már az összes tantárgyat németül tanulni, de addigra beleszoktunk a módszerbe az első néhány tárgynak köszönhetően. Ezt követően már minden sokkal egyszerűbb.

– És mikor érkezett el az a pillanat, amikor már magabiztosan használtad a nyelvet?
– Folyamatosan erősödtek meg ezek a készségeink. Mivel német tanárok vettek körül bennünket, muszáj volt használni a nyelvet. Nincs olyan, hogy most nem, mert akkor nem tudsz kommunikálni a tanáraiddal. Tehát emiatt folyamatosan fejlődünk.
– A nyelvi előnyökön túl milyen készségeid erősödtek ebben a közegben? Mit tapasztaltál a tanítási módszerekben?
– Az itteni oktatás nagyon más, mint a klasszikus magyar rendszer. Itt nem a magolásra, hanem az értő tanulásra helyezik a hangsúlyt. Gyakorlatias tudást várnak el, amit használni is tudunk – például sok prezentációt készítettünk, szerepeltünk, beszéltünk, még az érettségin is. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma már magabiztosan tudok kiállni emberek elé, ami öt éve még elképzelhetetlen volt számomra.
– Milyen kapcsolatotok volt a Mercedes-Benz Gyárral, mennyire nyitott az itt végzettek útja abba az irányba például?
– Egyszer voltunk gyárlátogatáson, ahol bemutatták a duális képzést – ez egy komoly lehetőség azoknak, akik a gyárban szeretnének tanulni vagy dolgozni. Ha úgy hozná a jövő, én is szívesen választanám ezt az utat. Rövidesen azonban Bécsbe fogok kiköltözni és ott egy családnál a gyerekek ellátásában segíteni. Anyukám is ennél a családnál dolgozott korábban, így tudom, hogy ez nagyon jó lehetőség lesz, hogy tapasztalatot, élményeket szerezzek és mindemelett a nyelvtudásomat is továbbfejlesszem. Mindazonáltal úgy gondolom, ha akár ott Bécsben is bármilyen tanulási lehetőség adódna, semmiképpen nem zárkóznék el előle.
– Mit tanácsolnál azoknak, akik most gondolkodnak azon, hogy ide jöjjenek?
– Elsősorban azt, hogy legyenek nyitottak az új dolgokra és az őket érő új kulturális ingerekre. Azután, hogy ne féljenek megszólalni! Senki nem fog kinevetni, ha hibázol – a tanárok épp azért vannak, hogy kijavítsanak és segítsenek. Csak így lehet fejlődni. És ne adják fel az elején, mert minden segítséget megkapnak, amit csak lehet. A tanárok nagyon segítőkészek, mindig az érdekeinket nézték.

– Mi fog a legjobban hiányozni az iskolából?
– A közösség. Az osztály nagyon összekovácsolódott. Az utolsó hetekben például szerenádoztunk, az iskolában aludtunk, és feldíszítettük az egész épületet az Abi-streich nevű német tradíció jegyében. (Ez egy német iskolai hagyomány, amikor az érettségizők az utolsó tanítási napjukon tréfás módon "átveszik" az iskolát, vicces programokat, csínyeket vagy meglepetéseket szerveznek a tanároknak és a diákoknak – a szerk.) De a legfontosabb az, hogy itt soha nem éreztem gyomorgörcsöt, amikor bejöttem. A tanárok soha nem félemlítettek meg, nem volt kivételezés – itt mindig mindenki számított. Úgyhogy, pozitív élményként éltem meg az iskolai mindennapokat!
