Három honfoglaláskori harcos történetéről mesélnek a leletek

Igazi régészeti szenzációnak számító honfoglalás kori sírokat találtak a közelmúltban Akasztó határában. A 920-as, 930-as években elhunyt három előkelő férfi sírjait a Kecskeméti Katona József Múzeum közösségi régészeti programjának önkéntesei fedezték fel, majd a múzeum szakemberei végeztek ásatást a területen tavaly és az idén. A nyughelyek állapota és gazdagsága, az ott megtalált különleges tárgyak teszik rendkívüli fontosságúvá a leletegyüttest. Hétfőn délután ezzel kapcsolatban rendeztek sajtótájékoztatót az akasztói faluházban.

Az ásatás szakmai vezetője Wilhelm Gábor a Kecskeméti Katona József Múzeum osztályvezető régésze volt, munkáját a múzeum munkatársai, a múzeumi önkéntesek és az akasztói önkormányzat segítették. A kutatáshoz csatlakozott Füredi Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének honfoglaláskoros régésze is. Az osztályvezető kérdésünkre elmondta, hogy nem található semmiféle olyan nyom, amely esetleg arra utalna, hogy gyilkosság áldozata lehetett volna az a három harcos, akik sírhelyeit megtalálták az akasztói határban. Ugyanakkor nem kizárt annak a lehetősége a leletek alapján, hogy a három személy részt vehetett a 924-es itáliai hadjáratban. Ekkor ugyanis Berengár itáliai király kérte a magyarok segítségét belső politikai ellenfeleivel szemben. A három sírban több tucat, az itáliai térségből származó pénzt találtak a régészek. Elképzelhető, hogy ez lehetett a zsoldjuk, akik miután hazatértek magukkal hozhattak egy olyan betegséget, amely végzett velük.

A sajtótájékoztatón a régész elmondta, hogy mai szemmel nézve igen fiatalon, 17-18 éves korában elhunyt harcos nyugodott az első sírban. A fiatalember különösen magasrangú lehetett – erre utalnak a vele együtt eltemetett tárgyak, eszközök. Óriási különlegességnek számít egy itt megtalált ezüst tarsolylemez, mely az elit rangjelző tárgyának számított ebben a korban. Ilyen leletből mindössze 29-et ismerünk, ezért kiemelkedő fontosságú a hazai és Kárpát-medencei régészet szempontjából is. Az előkelők temetkezésére jellemző módon a férfi mellé helyezték lovának fejét, lábait és bőrét – a halotti tor alkalmával az állat többi részét elfogyasztották. Az elhunyt a bal kezén kék üvegköves aranygyűrűt, varkocsában két arany karikaékszert viselt, végtagjain díszes ezüst kar- és lábperec volt. Szintén kiemelkedőek az aranyozott ezüstveretekkel díszített lószerszámai is.

A második sír egy még fiatalabb, 15-16 évesen elhunyt harcost és értékes tárgyait rejtette, aki szintén magas rangú fegyveres volt. A harmadik sírban nyugvó 30-35 éves férfi különlegessége a jellegzetes 10. századi szablya, valamint itt is előkerültek például pénzekkel gazdagon díszített lószerszámok és egy ezüst karperec is. Elképzelhető, hogy ebben a két sírban apát és a fiát temették el. Ők oldalági rokonai lehettek annak a magas rangú személynek, akié a tarsolylemez volt. Lehetséges, hogy a harcos kíséretéhez, testőrségéhez tartozhattak.

A sajtótájékoztatón Font Sándor a térség országgyűlési képviselője is hozzá szólt, aki megjegyezte, hogy a térségben mindenki büszke arra, hogy ilyen tökéletesen megmaradt leletet sikerült megmenteni. Suhajda Antal polgármester elmondta, hogy Akasztó 800 éves múltra tekint vissza, szarmaták, avarok, és a honfoglalók is szívesen éltek itt. Kalapos Frigyes, akinek a földjén megtalálták a leleteket büszke arra, hogy a birtoka bekerült a magyar régészet történetébe, és megjegyezte, hogy örömmel látja a régészeket, ha tovább kutatnak a parcelláin.