Szerelem, egészség, boldogság – idén is sokakat vonzott a Szent Iván-éji tűzugrás

2026. 06. 21., 13:37
Tegnap este 10-kor kezdődött a legforróbb hangulatú program a kecskeméti Múzeumok Éjszakáján. Az Agóra előtt hatalmas tömeg várta türelmetlenül, mikor zendít már rá Inoka Győző és barátai, hogy kezdődhessen a közös néptánc, utána pedig a tűzugrás.
Fotó: Banczik Róbert
A galéria 21 képet tartalmaz

A Szent Iván-éj az egyik legmisztikusabb ünnep, amely hosszú évszázadok óta a magyar néphagyomány egyik szerves része, akár csak a néptánc. Megelőlegezendő a nyári napfordulót tegnap este, a Múzeumok Éjszakájával egybekötve szervezték meg a programot, ahol a talpalávalót Inoka Győző és barátai szolgáltatták, a mozgáskultúra bővítéséért pedig a Kecskemét Táncegyüttes felelt.

Kecskeméten is és országszerte hagyomány, hogy Szent Iván-éjjelén egy kis tánccal és tűzugrással emlékezünk meg a fény ünnepéről. Itt Kecskeméten is már sok éve így teszünk a Kecskemét Táncegyüttessel, ilyenkor szerelmet varázsolunk, egészséget varázsolunk, azért jövünk, hogy meghosszítsuk az éjszakát, a lehető leghosszabb ideig. Nagyon fontosnak tartjuk ezt az ünnepet.
— Böde-Harkai Csilla, művészeti asszisztens, Kecskemét Táncegyüttes

Kultúránk egyik legszebb, leglátványosabb és legsokszínűbb része a néptánc. Ezzel egybekötve a tűzugrás egy rendkívül jó közösségteremtő program, amire minden évben egyre többen és többen érkeznek.

Ezt már hosszú-hosszú évek óta, mondhatni évtizedek óta tartja a táncegyüttes. Ugye Szent Iván-éjjel június 24-én van, de már régóta összemossák a Múzeumok Éjszakájával, úgyhogy mi is így tartjuk és ilyenkor mindig meggyújtjuk a tüzet, ami a világosságot, az örömöt, a boldogság és a fényesség győzedelmét mutatja a sötétség és a hálál fölött, valamint szerelmi és egyéb egészségvarázsló jóslás, néphiedelmek is kapcsolódnak hozzá. 
— Lukács László, a Hírös Agóra művészeti divízióigazgatója

Lukács László hozzátette, minden évben nagy az érdeklődés eziránt a program iránt. Valóban több száz fős tömeg táncolta körbe majd ugrálta át a tüzet, az Agórától majd a Szent István szoborig állt a sor, tele kicsikkel és nagyokkal, idősekkel és fiatalokkal.

Az ilyen jellegű tradíciók megőrzése nem csak páratlan közösségi élményt nyújt, de akaratlanul is részesei leszünk egy olyan hagyománynak, ami egyedi, ősi, és amelyre hatalmas szükség van a mai világban.