Újabb értékek kerültek a vármegyei értéktárba

Bugaci nőszőfű

Az első hazai egyedek felfedezése Vidéki Róbert biológus nevéhez köthető. A bugaci nőszőfű törékeny, mindössze 15-25 cm magas, vékony szárú növény. Zöldes, apró virágai nem feltűnőek, közelről szemlélve azonban igen dekoratívak. Jellemzően június közepétől július közepéig találkozhatunk vele homoki nyárasokban és tölgyesekben, esetenként azonban telepített, aljnövényzetben szegény nemesnyárasokból is előkerül. A faj törzsalakjának előfordulása jelenleg csak a Duna-Tisza közéről ismeretes. 1996 óta fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

Kiskunhalasi Fejetéki-mocsár Természetvédelmi Terület

A Duna-Tisza közére hajdan jellemző kiterjedt tőzeges mocsarak és nedves rétek egyik utolsó maradványa a Kiskunhalasi Fejetéki-mocsár Természetvédelmi Terület. A többi hátsági vizenyős területhez hasonlóan kizárólag a csapadékból és a talajban szivárgó vizekből táplálkozik. Ez a kis kiterjedésű láp nem csak ritka növényeknek, de néhány kétéltűnek és hüllőnek, valamint számos nádhoz kötődő madárfajnak is otthont ad. A botanikai értékek között említhető a mocsári sisakoskosbor több ezres állománya, a hússzínű ujjaskosbor, a vitézkosbor, a szúnyoglábú bibircsvirág, a napsugaras gyíkpohár, a sallangos szirmú buglyos szegfű, a halvány kékeslila szibériai nőszirom, az enciánkék kornistárnics, valamint a zsombéksásosok egyik a védett faja rostostövű sás is előfordul. Egykor a hármaslevelű vidrafű, a széleslevelű gyapjúsás, a lápi békabuzogány és a posvány kakastaréj is megtalálható volt. E fajok eltűnésének oka a Duna-Tisza közi hátság általános talajvízszint csökkenése. A terület megóvásában nagyon fontos szerepe van a vízvisszatartásának. A terület Ternyák Jenő természetfotós lokálpatrióta javaslatára 1992. óta országos jelentőségű oltalomban részesül.

Móricgáti-lápok

Kékperjés láprétjeivel és mocsárrétjeivel szintén egy maradvány élőhely a Duna-Tisza közén a Móricgáti-lápok. Ez a kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület olyan vizes élőhelyekhez kötődő növényfajoknak szolgál menedékül, mint a fehér zászpa, a mocsári és a poloskaszagú kosborok, valamint a szibériai nőszirom. Az állatfajok közül kiemelendő a Homokhátságban drasztikusan megritkult nagy tűzlepke és a vöröshasú unka, továbbá a környező élőhelyekhez képest jelentős a terület mocsáriteknős-állománya is. A terület megóvásához az idegenhonos fajok arányának csökkentésére van szükség, valamint kulcsfontosságú a lehulló csapadékvíz helyben történő megtartása és az elvezetés megakadályozása.