Védőháló nélkül – államigondozott gyerekek a 80-as években Kecskeméten
Nyolc olyan egykori állami gondozottról szól Tajti Piroska új könyve, akik a rendszerváltás előtt illetve alatt Kecskeméten töltötték gyermekéveiket. Az ONI, Országos Nevelőintézet – egykori nevén Faragó Béla Árvaházban - későbbi nevén az Országos Pedagógus Gyermekotthonban nevelkedtek. A Védőháló nélkül című könyvben az itt élők a nevüket adták, mintegy visszaemlékezés formájában elevenítették fel fiatalságuk humoros és kevésbé humoros korszakait. A könyvet szerda este mutatta be a szerző Tajti Piroska a Szent Imre Katolikus Iskola és Óvodában, amely épületében egykor éltek a gyerekek. Az iskola dísztermében a diákok, a barátok ismerősök körében nyolc részletet ismertettek a könyvből, amely felidézte a 80-as évek világát.
Előtte a szerző felelevenítette Paksi Imre, pedagógus, nevelő intézményvezető emlékét, akit a könyvben szereplő nyolc diák nagyon tisztelt. Az elhunyt pedagógus feleségének és fiának Paksi Dénesnek egy -egy könyvet adott át tisztelete jeléül. Elhangzott, hogy a könyv a magyar gyermekvédelem egy fontos, ugyanakkor kevéssé ismert fejezetét dolgozza fel. A kötet nem ítélkezik, hanem párbeszédre hív: arra keresi a választ, hogy lebonthatók-e az állami gondozással kapcsolatos előítéletek, és milyen szerepe van a szeretetteljes nevelésnek, a következetességnek és a támogató közösségnek egy gyermek jövőjének alakításában.
Megrendítő, mégis reményt adó történeteik hiteles képet nyújtanak arról, milyen volt állami gondozásban felnőni a '70-es és '80-as évek Magyarországán, milyen emberi kapcsolatok, nevelők és élethelyzetek formálták sorsukat, valamint hogyan találták meg helyüket a társadalomban.
A könyv nem csupán visszaemlékezés, hanem tisztelgés mindazok előtt, akik gyermekvédelmi intézményekben nőttek fel, valamint azok előtt a pedagógusok és nevelők előtt is, akik hivatásukat emberséggel és elkötelezettséggel végezték. A beszélgetések készítője maga is részese volt az akkori közösségnek, így hiteles, személyes nézőpontból mutatja be az eseményeket. Mint fogalmazott, célja az, hogy a kötet hozzájáruljon a gyermekvédelem múltjának megismeréséhez, valamint párbeszédet indítson a jelen és a jövő kihívásairól.
A könyvben szereplő nyolc államigondozott a mai napig tartja a kapcsolatot. Jakab Mária, aki az esemény egyik szervezője volt, ma Budapesten egy jól ismert állami intézmény recepciósa. Mint mondta, a csoport tagjai mivel együtt nevelkedtek úgy éreznek egymás iránt, mintha testvérek lennének. Mindannyian megállták a helyüket a világban, családot alapítottak. Van, aki Hollandiában, más Németországban él, de találnak arra időt, hogy minden évben, akár többször is összegyűljenek. A kecskeméti rendezvény is ilyen, amely keretében bemutatták azt a könyvet, amelyben az életükről vallottak. A nevüket és a történeteiket vállalták. Mária hangsúlyozta: a társadalomnak előítélet nélkül kellene befogadnia az állami gondozottakat, amikor azok kirepülnek a nagybetűs életbe. Ugyanakkor ezeknek a fiataloknak pedig nem szabad, hogy állandóan ott lebegjen a szemük előtt az, hogy ők egy másik közösségben nőttek fel. Hogy számára mit is jelent a Védőháló nélkül kifejezés? Annak idején nem volt, aki megmondja, hogy miként is induljon el az ember, amikor például munkát keres? Hogyan lehet beilleszkedni egy közösségbe? Ő minden olyan hasznos tudást, amit otthonról hoz egy fiatal, azt később tudta csak elsajátítani. A kiváló nevelőre Paksi Imrére úgy emlékszik, mint aki csendes ember volt. Nem emelte fel a hangját, a szemével fegyelmezett, de szemével simogatni is tudott. A mai gyermekvédelmi rendszerbe ilyen nagyszerű pedagógusokra, nevelőkre lenne szükség, mondta Jakab Mária.