220 kilós hízó, közösségi erődemonstráció – újra nagyot szólt a műkertvárosi disznóvágás

Már hajnalban élet költözött a Vadaspark elé. Amikor más még csak a vekkerét kereste, Műkertvárosban már sercegett a tűz, szólt a nevetés, és együtt dobogott egy közösség szíve. Pontban reggel hatkor indult a nap, amikor a Műkertvárosért Együtt Egyesület idén negyedik alkalommal rendezte meg a már hagyománnyá vált disznótort.

A 220 kilós hízó körül nem voltak nézők: kicsik és nagyok, fiatalok és idősek dolgoztak vállvetve, mintha csak egy nagy család gyűlt volna össze. Volt, aki fakanalat fogott, más a munkában segített, de mindenki hozzátett valamit – egy mosolyt, egy jó szót, egy emléket.

Baracsi Klára, az egyesület elnöke meghatódva beszélt a hajnal óta tartó összefogásról. Mint mondta, szívmelengető látni, hogy barátok, családok és ismerősök önként, jókedvvel dolgoznak együtt. Számukra a disznóvágás jóval több egy eseménynél: hidat épít a generációk között – a fiatalokat közösségbe hívja, az idősebbeknek pedig felidézi a régi idők meghitt hangulatát.

A napokig tartó készülődés gyümölcse hamar megmutatkozott. A Vadaspark előtti parkoló megtelt nevetéssel, vidám beszélgetésekkel, a levegőt pedig ellenállhatatlan illatok lengték be. A sercegő hús, a gőzölgő fazekak és a baráti szóváltások együtt teremtettek olyan családias hangulatot, amelyből ma már egyre kevesebb jut.

Lévai Jánosné tanácsnok szerint az ilyen alkalmak aranyat érnek. Bízik benne, hogy a hagyomány sokáig fennmarad, amíg vannak támogató szponzorok és egy összetartó közösség, amely hisz ebben az értékben. Mint fogalmazott: ezek az együttlétek kapaszkodót jelentenek egy rohanó, zaklatott világban – ahol egy jó szó, egy mosoly vagy egy közös élmény többet ér bárminél.

A képviselőasszony azt is kiemelte: ez az esemény egészen más, mint egy hivatalos fórum. Itt nincs pulpitus, nincs távolság – csak őszinte beszélgetések, nevetés és közvetlen találkozások. Különösen azokkal, akik egy pillanatra letették a kést vagy a fakanalat, és egyszerűen csak élvezték a pillanatot. Külön köszönet illeti Cseh Tamást, az Apák a Családokért Egyesület elnökét is, aki nemcsak jelenlétével tisztelte meg a rendezvényt, hanem gyakorlott szakértelemmel, aktívan kivette a részét a munkákból, tovább erősítve a nap igazi közösségi jellegét.

Műkertváros ezen a reggelen nemcsak disznót vágott – közösséget épített, emlékeket teremtett, és bebizonyította: az összetartozás ma is él.