Magyar érték és identitás
A professzor egyórás előadásának kezdetén igen élvezetes stílusban, számos érdekességgel, anekdotával szemléltette azokat a hungarikumokat, melyekre mindannyian büszkék lehetünk. Elmondta, hogy Magyarország azért is különösen ideális terület, mert a mérsékelt égöv, a termékeny talaj, a védett hely a fejlődés alapfeltétele. A földalatti édesvízkészlet tekintetében világnagyhatalomként, Komárom elfoglalhatatlan várával, Viktória királynő által is exportált Herendi porcelánunkkal, a Lipicai lovakkal, Bartók zenéjével, barackpálinkánkkal, egyedülálló népszokásainkkal több mint 70 hungarikum, száznál is több értéktári kincsünk lelhető fel.
A professzor a magyar identitás meghatározásának kérdését a statisztikai és egyéb, a történelem, az irodalom és a hétköznapok területéről beemelt példák alapján boncolgatta a kérdést. Rákóczit idézte, aki szerint beszéljenek úgy a magyar fiatalok az értékeikről, mintha az kincs lenne, s arról, hogy a magyar identitás több kell, hogy legyen a puszta állampolgárságnál.
Tózsa István professzor a továbbiakban kifejtette, hogy mi erősíti legjobban az identitást megkülönböztetve a kognitív, affekcionális és akciós szinteket azazhogy mit tudok a helyről, milyen érzelemmel viszonyulok hozzá, és milyen cselekvésre ösztönöz. Beszélt a filmek és fiktív alakok szerepéről, ennek átalakulásáról a hazaszeretet, az összetartozás megerősítését illetően. Hangsúlyozta a kisközösségek fenntartásának fontosságát, majd a nyelv és identitás kérdését illetően a professzor elmondta, hogy a finn nyelvészek kutatók a finn nyelvi kapcsolatokat feltérképezték, de a magyarral nem tudtak mit kezdeni. Beszélt Aradról, a „magyar Golgotáról”.
Freund Tamás agykutató eredményeit alapul véve, Tózsa István professzor érzékletesen elemezte az érzelemgazdag oktatás hátterét és rámutatott annak bizonyítható hatékonyságára. Konklúzióként pedig idézte: ha meg akarsz hódítani egy nemzetet, az identitásától kell megfosztani.