Szeresd jobbá a világot! – Termul Brigitta első kötetéről

Verseinek témája egy magból bomlik ki, de ugyanaz az áhítat, lelki békéből táplálkozó nyugodt áramlás jellemzi. Egy mosoly, egy bögre meleg kávé, első benyomásunk az lehet, hogy csupa banalitás itt minden, pedig többről van szó… Arról, hogy érezzük, Termul Brigitta a helyén van. Tudatos önmeghatározása mégis szelíd – legszebb sorain is ez a lélekállapot üt át: „Vagyok, egy medál a Teremtő nyakában / Mely keblén pihen és hisz minden szavában.”

Alakváltozásai az önismeret egy-egy állomásaként jellenek meg: hol „nyári alkony”, hol „gyengéd öröm”, vagy épp „az a dallam, mi a zongorán átfut halkan”. Átalakulásai mind-mind egy forráshoz vezethetőek vissza: a Jóisten gyógyító jelenlétéhez. Mindenben ezt a tiszta forrást keresi és találja meg: „A gyertya lángjában vajon ki játszik? / Csend van, és csak a láng tánca látszik.” Nem rejti véka alá képességét: „Annyira jó lámpának lenni / Lelkeket a forráshoz vezetni / Örökké tartom szívemben a lángot / Isten vezesse e gyönyörű országot.”

Egyik barátja így szól róla: „Áradó folyóként születtek meg ezek a versek, melyekkel fényt hoz az életünkbe.” Termul Brigitta nem költői babérokra tör, hanem jobbá szeretné tenni a világot. Üzenete egyetemes és mindenkihez szól. Tekintetét a magasba emeli. Nem a földi poklokból, hanem szinte kizárólag az égi áldásból merít. Küldetésének tartja a női közösségek, a női energiák, a család, az ima erejét hangsúlyozni, s olyan örök értékeket vonultat föl, melyekre támaszkodva segíthetünk „szebbé tenni a körülöttünk lévő világot.”

Termul Brigitta

A hajnal pirkad

Örülök reggel, ha a hajnal pirkad

Kitárul elém egy fényes színpad

Csillagok ezrei lassan halványodnak

Kacsint a hold és nappalra eltávoznak.

Az álmoknak vége, lehull a függöny

Két világ között az erőmet gyűjtöm

Pihenőhelyem most magányos marad

A szívem szeret, a lábam már szalad.

Egy szerelemcsillag marad csak az égen

Hogy csendesen a szívem rejtekén éljen

A napot mindig szeretettel indítom

Mert a tekintetem a fény felé fordítom.

Magam vagyok

Magam vagyok az a dallam

Mely egy zongorán átfut halkan

Magam vagyok az a szó

Mely önmagát újraalkotó.

Vagyok, az élet tengerén járok

De néha csendesen félreállok

Vagyok, az égen vízzel telt felhő

Esőben a hangom földig zengő.

Magam vagyok egy nyári alkony

Ahogy a Teremtővel kapcsolódom

Magam vagyok az úton a lépés

Felmerül bennem ezernyi kérdés.

Vagyok az erdőben egy magányos nyárfa

Ki csendesen a társai figyelmét várja

Vagyok, egy érzés a szellő nyomában

Ringató kéz, a szívek dalában.

Magam vagyok az a gyengéd öröm

Ha a szívedbe lágyan beköltözöm

Magam vagyok a sóhaj a szádon

Egy gondolat, mely átfut e világon.

Magam vagyok szívednek a szállás

Megnyíló lélek, Istentől egy áldás

Magam vagyok a gyógyító szeretet

Mely körbeölel és lágyan felemel.

Vagyok, az életem teremtő Istene

Mely emberek lelkébe jó érzést hintene

Vagyok, egy medál a Teremtő nyakában

Mely keblén pihen és hisz minden szavában.

Álmodozom

Álmodozom tarka rétet

Megfaragott kicsi széket

Melegedő kemencét

Fényességet, szerencsét.

Álmodozom forró táncot

Égbe szökő boldogságot

Alkalomra szép ruhát

Finom meleg vacsorát.

Álmodozom békességet

Szeretetet, emberséget

Oldalamra szeretőt

Egy angyali segítőt.

Álmodozom pillangót

Diófámra sok diót

Magam alá szekeret

Kemencéből kenyeret.

Álmodozom tiszta érzést

Utamon meg könnyű lépést

Múlhatatlan szerelmet

Istentől meg kegyelmet.

Álmodozom dallamot

Melytől a lelkem felragyog

Érjen el énekem az Égig

Így élem az életem végig.

Titokzatos este

Miért oly titokzatos az este

Mikor a föld a napfényt levetette

Szemére még nem jön álom

Sóhaj jön egy csillagszárnyon

Megnyugszik a táj, az ember

Megteszi, mit nappal nem mer

Sötét köpeny, mögé bújt az élet

Lelked ilyenkor új utakra réved.

Fáradt vagy, de csillog a szemed

Megérdemelt pihenőd játszik veled

A mai nap zaját fejtsd le magadról

Azzal törődj, mit szíved most kigondol.

Nappal az estét mennyire vártad

Melletted lehet szerető társad

A kapcsolat kertjében virágot szedtek

Egymás szemében újra megremegtek.

Azután némi időt magaddal is tölts

Figyelj bentre, a lelked nagyon bölcs

Most kell meghallanod a csend szavát

Mely betakar, és ajándékoz egy éjszakát.

Mely betakar, és ajándékoz egy éjszakát. /Termul Brigitta, Szeresd jobbá a világot, La Díva Kiadó, 2024/