Utolsó útjára kísérték Tóth Sándor fotóriportert

2025. 01. 20., 16:19
Január 20-án a kecskeméti Köztemetőben polgári szertartás keretében örök nyugalomra helyezték Tóth Sándor fotóriporter földi maradványait. A temetésen a családtagokon, a barátokon és ismerősökön túl számos újságíró, fotoriporter és fotográfus is megjelent, hogy lerója kegyeletét az elhunyt előtt.
A galéria 9 képet tartalmaz

Tóth Sándor 1935-ben született Tiszakécskén.  Eredetileg vegyésznek készült, de a nagynénje fényképész műtermében ellesett fotográfiai ismeretek birtokában a katonai szolgálatot követően már a fényképezéssel kereste a kenyerét. 1957-től dolgozott a Petőfi Népe fotoriportereként, később a fotórovat vezetőjeként, egészen 1993-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig. A lapnál töltött három és fél évtized alatt megörökítette a megye és a város életének legfontosabb történéseit. Nagyszerű riportfotói, sportfotói miatt a pillanat emberének is nevezték, de számomra igazán emlékezetesek a sorozatként megfogalmazott képei voltak.  A szürke ló halála című, hat képből álló sorozatával, amire nagyon büszke volt, országos pályázat fődíját érdemelte ki, és neve széles körben ismertté vált, nem csak a szakmabeliek körében. Önálló fotóalbuma is megjelent a város életéről, dr. Király László György hathatós közreműködésével. A Kecskemét arcai a 60-as évektől című  albumhoz  Bölcs István írt hozzá ajánlást.  Számos kiállítást rendezett a megye településein, és önálló rovata volt a Kecskemét magazinban, A fotós szemével címmel. Fényképei megkerülhetetlenek a Duna-Tisza köze és Kecskemét város életének dokumentálásában a 20. század második felében.

A nívós országos pályadíj mellett számos más elismerést is kapott. Fotoriporteri munkásságát 2010-ben Bács- Kiskun Megye Művészeti Díjával ismerték el, 2012-ben Kecskemét Város Önkormányzata díszoklevéllel tüntette ki. Munkássága bekerült  a települési értéktárba is. Képeiből 2500 darabot a Katona József Könyvtárnak adományozott, amelyet az intézmény digitalizált formában hozzáférhetővé tett Digitális világunk című oldalán.

Tóth Sándor bohém alaptermészetű, életvidám társasági ember is volt amellett, hogy professzionális módon művelte mesterségét. Számos emlékezetes jelenet fűződik a nevéhez, és nem véletlen, hogy sok barátot szerzett pályája során.  Életének utolsó éveit a ballószögi Aranykor Idősek Otthonában töltötte, ahol számos egykori kollégája és tisztelője látogatta a legutolsó időkig. Elképesztő memóriájával még a 90. éve felé közeledve is pontosan emlékezett nevekre, dátumokra és eseményekre.

 Tóth Sándor a 90. életévében hunyt el. Temetésén a családtagokon és a barátokon, ismerősökön túl számos pályatárs, fotoriporter és újságíró is lerótta kegyeletét. Emlékét szeretettel őrzi szerkesztőségünk is.