Pál Feri atya Kecskeméten
A Házasság Hete programsorozaton belül meghirdetett Magánytól az összetartozásig című előadást nagy érdeklődés övezte, gyorsan, 2 nap alatt elfogytak a regisztrációs helyek.
A közismert mentálhigiénés szakember, Pál Feri atya előadásában, arra igyekezett választ adni, hogyan lehet tartósan és elégedetten valakivel együtt élni.
Pál Feri atya, a tőle már megszokott kommunikációval és testbeszéddel hamar nagyon jó hangulatot adott előadásának. Sok érdekes és hasznos információval szolgált a jelenlévő - zömében párok - részére. Többek között kiderült, hogy - ahogy fogalmazott - a "hormonális bumm", vagyis a rózsaszín köd egy kapcsolatban körül- belül 2- 2 és fél évig tart. Ekkor van az a fázis, amikor a felek egymást lila ködben, rózsaszín szemüvegben látják: csakis egymás jó tulajdonságait veszik észre, a rosszak eltűnnek, vagyis egymást idealizálják, egymás eszményképei lesznek, sőt olyan tulajdonságokkal is felruházzák a másikat, amivel nem rendelkezik.
Sokan, amikor ennek az időszaknak vége, és elkezdődik egymás komolyabb megismerése, amikor felszáll a lila köd, abba a csapdába esnek, hogy mégsem a társam az IGAZI, nem ő a NAGY Ő. Az idealizált kép után ugyanis megjelenik az egymásról alkotott úgynevezett démonizált kép, amikor már egy szürke, sötét szemüvegen keresztül láthatjuk a másik felet: az összes rossz tulajdonsága előtérbe kerül, a jók pedig eltűnnek. Sok kapcsolat itt bukik el. A feleket csalódások érik, kezd megromlani a kommunikáció, egymástól várják azt, hogy megváltozzanak, hibáztatják egymást, így mind a két félben kialakul egy "téves", démonizált kép a másikról.
Amennyire nem látunk jól a "hormonális bumm" idején, a lila ködben, nem látunk világosan a sötét ködben sem.
A szakember kifejtette, hogy az agyunk az, ami becsap minket. A szerelmesek kapcsolata visszavezethető az anya - csecsemő viszonyra. Babaként idealizált képben azt érezzük, hogy semmit nem kell tennünk és mégis mindenki szeret és a kedvünkben akar járni, minket kiszolgálni, értünk élni. Ezt a hozzáállást visszük tovább a kapcsolatainkba is, ezt várjuk el társunktól. Téveszme azt gondolni, hogy "én tökéletes vagyok" és a társ az , akinek hozzám kell alakulnia.
Egy kapcsolatnak el kell jutni a realitásra. Ahol a felek saját magukat is reálisan látják: elfogadják saját hibáikat, gyengeségeiket, és elfogadják partnerüket is. A szakember szerint ahogy elengedjük a gyermeki idealizálást, észrevesszük a másik szépségeit. Attól, hogy a lila köd elmúlt, még nagyon szerethetem a másikat.
Pál Feri atya ezt az útravalót adta a jelenlévőknek: " Az a stratégia, hogy sírok és panaszkodok, és azt várom el a páromtól, hogy ő változzon meg, egy csecsemő életstratégiája. Úgy legyünk felnőttek, hogy közben eleven tud lenni a bennünk élő gyermek."