Lakatos Mónika: a cigányság lelke a hallgatódalokban jelenik meg
Lakatos Mónika az éneklést a családjától, illetve a közösség tagjaitól tanulta. A dalok szájhagyomány útján terjedtek tovább, rengeteg emléket hordoznak magukban. Ők egy kicsit megújítva próbálják továbbadni ezeket az embereknek, úgy, hogy az eszmei értékeik megmaradjanak.
A művésznő fontosnak tartja, hogy a következő generáció is megismerhesse, hogy miben különleges ez a kultúra és ez a nyelv.
,,A nyelv nélkül ugyanis a kultúra elveszik” – mondta.
Lakatos Mónika elmondta, családjukban a mai napig őrzik a hagyományokat, gyermekeik hobbi szinten zenélnek, énekelnek, de nem erőltetik egyikük számára sem, hogy kövessék ezt az irányt.
A művésznő arról is mesélt, hogy itthon sok megjegyzést kapnak a származásuk miatt. Mára már megtanult ezzel együtt élni. Gyakran járnak külföldre, ott azonban nem érzik a negatív megkülönböztetést.
,,Ha kilépünk az utcára, ott sosem mondják ránk, hogy cigányok vagyunk” – jegyezte meg.
Férjével, Rostás Mihály ,,Mazsival” 2004-ben megalapított Romengo elnevezésű együttesével éppen ezért elsősorban külföldön kezdtek el zenélni. Ott a magyarságot is képviselik.
,,Isten segítette az utunkat, hogy mi ketten együtt lehessünk”- vallott férjéről, akinek nagyon hálás, hogy mindenben támogatja őt. Sokat segítette őket abban, hogy ilyen sikereket érjenek el.
Lakatos Mónika azt is elárulta, fontos feladatának tekinti, hogy hidat építsen azoknak az embereknek, akik nyitottak a cigányság hagyományainak befogadására.
Az előadás végén a nézők feltehették személyes kérdéseiket, majd a művésznő betegsége dacára is elvarázsolta a közönséget gyönyörű hangjával. Cigányul énekelt egy olyan szerelemről, ahol egy harmadik fél elszereti a másiktól a társát.
Az előadás végén útravalóként még annyit mondott a közönségnek: ,,Érdemes hinni abban, amit csinálunk, mert meg lesz a gyümölcse.”
Varga Petra Lilla
A Ki mit tud?-tól a Kossuth-díjig
