Szabó István: A harmadik helynek már nem tudtunk volna örülni

– Elismerések sorával zárult az év számodra, rendre az év edzője elismerésben részesültél minden szavazáson. Milyen érzés volt az MLSZ díját pont Marco Rossitól átvenni?

– Nagyon jó érzés természetesen, mely váratlanul ért, ennek annyi előszele volt, hogy az MLSZ kiküldött egy kérdőíveket, melyet nekem is ki kellett töltenem, én is voksoltam a kollégákra. Nagyra értékelem a díjat, mert a labdarúgásban dolgozó játékosok, szakemberek döntöttek. Egyéni díj, de ezt nem kaphattam volna meg, ha nincs ilyen csodálatos csapatom, szakmai stábom, illetve egy ilyen kitűnő vezetés mellett működő klubom. Marco Rossi egy karizmatikus személyiség, csodálatos munkát végez a válogatottnál. Régóta figyelem a munkásságát, hiszen Bence fiam a Honvéd játékosa volt már, amikor ott bajnok lett. Utánozni nem szeretném semmiképpen, mert a habitusunk teljesen más, a taktikai fejlettsége viszont példaértékű, a taktika pedig nagyon fontos szerepet kap nálunk is. Nagyszerű érzés, hogy egy jelenlegi szövetségi kapitány őszintén gratulál egy ilyen címhez.

– Hogyan élted meg az idei csodás utazást?

– A felkészülés közepén mindenki feltette a kérdést, hogy mire lehet elég ez a csapat. Nagyon sok helyen kaptunk negatív jelzőket, amit nem rosszindulatnak vettünk, hiszen az emberek a tényeket vették alapul, illetve a megszokott sémák szerint gondolkodtak velünk kapcsolatban. Ez plusz motivációt adott, még ha az elején döcögött is a játékunk. Láttunk viszont ekkor is pozitívumokat, hiszen létszámhátrányban sem tudtak minket feltörni, nagy nyomás alatt is tudtunk gólt szerezni, aztán ahogy haladtunk előre, a csapat ráérzett erre az osztályra. Fejlődött a dinamika, a technika, a taktika, játékban pedig egyértelműen előre léptünk. A mentalitásunk mindig is erős volt, így őszi végére 26 pontot szedtünk össze, ami minden álmunkat felülmúlta. A téli edzőtáborban aztán a teljes stábbal és klubvezetéssel beszélgettünk, nagyjából 40-45 pontra már mindenki azt mondta, hogy már egy jó eredmény lenne. Ehhez képest rá tudtunk tenni 31 pontot a 26-ra, ami tényleg hihetetlen. Mindenki jól tette a dolgát a klubon belül, tavasszal számtalan nagyon jó meccsünk volt. Említhetem itt a Puskás, a Fehérvár és a Ferencváros elleni meccseket, ahol szemre is rendkívül tetszetősen játszott a csapat. A statisztikák is beszédesek, hiszen a legkevesebb góllal a legkevesebb vereséget szenvedtük el, amit tényleg nem gondoltunk volna tavaly nyáron. Most már viszont elhiszik a játékosaim is, hogy kemény munkával, alázattal, koncentrációval sok mindent el lehet érni.

– Az kijelenthető, hogy hullámvölgyei nem nagyon voltak ennek a csapatnak, de fordulópontok voltak-e a szezonban?

– Ahogy telt az idő, talán a bajnokság utolsó harmadában kicsit nehezebben kezelték ezt a helyzetet a játékosok. Szinte a negyedik fordulótól a második helyen álltunk, így a végén már csalódásként élte volna meg a társaság, ha lecsúszunk onnan. Úgy vettem észre, hogy szó szerint nem tudnánk örülni a bronzéremnek, mert ilyen habitusú mindenki, a klubvezetéstől át a játékosokig, hogy ha meg lehet szerezni valamit, akkor azt tegyük meg. Ott éreztem egy kis bizonytalanságot, mert az utolsó öt körben már érezhető volt a társaságon a fáradtság is, sok problémával küzdöttünk. Amikor kellett, akkor viszont megmutatta a karakterét ez a társaság, begyűjtöttük a fontos pontokat a Ferencváros és a Kisvárda ellen is. Összességében tehát teljesen megérdemelt az ezüstérmünk.

– A nyári pihenőjét tölti a csapat, visszatérve hogyan néz majd ki a program?

– A játékosok orvosi és speciális felmérésekkel kezdenek, a közös munkát június 19-én indul. Két hétig itthon, majd egy hétig a szokásos szlovén edzőtáborban dolgozunk. Közben már kiderül, kivel találkozunk a nemzetközi kupában. Nyolc edzőmeccset terveztünk, abból négy biztosan külföldi edzőpartner ellen lesz, unatkozni tehát nem fogunk. Július 27-én aztán a tervek szerint az Európa-konferencialigában indul számunkra a szezon, majd rá két napra már kezdődik is az NB I-es bajnokság. Nehéz őszre számítok, de ezeket a pillanatokat ki kell élvezni, mert nemzetközi kupában, az NB I-ben és a Magyar Kupában is helyt kell állnunk. Sem szakmailag, sem más szempontok alapján nem könnyű ez, ám annál motiválóbb, mert ez egy pozitív nyomás. Próbálunk felkészülni erre a vezetéssel és a csapattal, hogy megint sikeres évet zárjunk.

– Nem élvezzük a kiemelést majd a Konferencialigában, kifejezetten erős ellenfeleket is kaphatunk ennek tükrében. Nagyon sűrű lehet rögtön a nyár a bajnoksággal kiegészülve, hogyan lehet így készülni az európai kalandra?

– Jó kérdés. Nagyban függ a nemzetközi szereplésünk a keret megfelelő erősségétől és mélységétől, akkor minden sorozatban versenyképesek lehetünk. Amennyiben ez nem lesz adott, akkor át kell gondolni, mire helyezzük a fókuszt, mert ha túl sokat akarunk, akkor nem érünk el semmit. Azt nem kell hangsúlyoznom, hogy a bajnokság alapvető fontossággal bír, főleg annak tükrében kell ezt komolyan venni, ha megnézzük, hogyan szerepeltek a tavalyi kupacsapatok. Nem szeretnénk abba a hibába esni, hogy visszaesünk esetleg. Természetesen szeretnénk a Konferencialigában is jól teljesíteni, hiszen sem magamról, sem a vezetésről, sem a stábomról és a játékosaimról nem lehet azt elképzelni, hogy csak úgy elengedünk egy mérkőzést.

– Mi lehet az elvárás a csapattal szemben a következő szezonban?

– Szerintem a felkészülés negyedik vagy ötödik hetében lehet erre a kérdésre visszatérni, akkor már az edzőmeccsek és az addig elvégzett munka tudatában jobban lehet látni, hogy mire képes a csapat. Amennyiben együtt tud maradni a keret, illetve tudunk erősíteni, akkor sikeres évünk lehet, hiszen fiatal, motivált és fejlődőképes keretünk van, persze számolni kell azzal is egy átigazolási időszakban, hogy mi van akkor, ha meghatározó játékos távozna. Jelenleg még teljes a keretünk, így optimistán várom a nyarat. Bízom benne, hogy a következő szezonban is erős keretünk lehet.

Szerző: KTE/kecskemetite.hu