A KTE ötven éve nyert bajnoki címet az NB III-ban
Ez óriási sikernek számított, mert 1911-es fennállása óta mindig a város második csapatának könyvelték el a KTE-t. A második világháború előtt a KAC, majd annak diktatórikus megszüntetése után a rendőrség és a pártbizottság csapata, a Kecskeméti Dózsa mögé szorult. Ezt alapvetően nem a szurkolók szimpátiája határozta meg, hanem az anyagi lehetőségek, amelyek irányítottak voltak.
Alapvetően az élelmiszeriparban működő cégek – Konzervgyár, Barnevál – támogatták a munkáscsapatnak nevezett KTE-t, amely alapvetően a saját utánpótlására épített, valamint a város környezetében működő egyesületektől tudott játékosokat igazolni. A pártdiktatúra egy időre a nevétől is megfosztotta klubot, amely csak 1956-ban kaphatta vissza a KTE nevet.
A KTE már korábban is feljutott az NB II-be, de akkor még nehezen tudtak olyan körülményeket teremteni a csapat vezetői, hogy tartósan bent tudjanak maradni a Nemzeti Bajnokság második vonalában. Jellemző, hogy 1968-ban az NB II-ben szereplő játékosok még munkaidő kedvezményt sem kaptak, sőt a Kecskeméti Konzervgyárban több focista 3 műszakban dolgozott.
Ezek után stabilizálódott valamennyire a csapat körüli helyzet és hála a csapathoz mindvégig hűséges játékosoknak, a jó utánpótlásnak, valamint az NB I/B-s Dózsából érkezett játékosoknak, ismét kiváló csapat mérkőzésit látogatta az egyre növekvő számú szurkolótábor.
1971-ben sikerült az erősítés is, mert Gyorsa, majd Dobó, Bánhidi és Balatoni leigazolásával már az 1971/72-es bajnokságban is bajnokesélyeshez méltóan szerepelt a csapat, a legtöbb gólt rúgták csoportjukban. Bánhidi 13, Mányoki 10, Balatoni 9 gólt rúgott.
Stabil állandóságot jelentett a KTE-ben Mányoki János, akit 1972-ben, 24 éves korában választottak meg csapatkapitánynak. Nagy megtiszteltetés volt ez egy fiatal játékosnak, de Mányoki kivételes játékintelligenciával a csapat vezérévé vált nagyon gyorsan. Korábban még Laczi II-vel, a nagy Honvédot megjárt „Rókával” is játszott egy csapatban.
Mindenki bizakodott, nem is alaptalanul, hogy a következő bajnoki szezonban sikerült a tabella élén végezni. Bajnokság közben az előjelek nem a legjobban alakultak, mert a Kecskeméti Dózsa 1972 decemberében megszűnt, pontosabban jogutódként megalakult a Kecskeméti SC, amelyet a központi és a helyi támogatás ismét előnyösebb helyzetbe juttatta.
Ennek ellenére az előző szezonban jól szereplő csapat együtt maradt, sőt Porhanda Balázs érkezése, valamint az egykori saját nevelés Szabó Tibor visszaigazolása a Dózsából további erősítést jelentett. A KTE megőrizve jó formáját az 1972/73-as szezont fölényesen nyerte. Öt ponttal előzte meg a Hódgép csapatát, 45 pontot gyűjtve 19 győzelem és 7 döntetlennel 73 rúgott és 38 kapott góllal nyerte az NB III Délkeleti Csoportjának bajnokságát. Az utolsó mérkőzésen ötször vették be a Csongrád kapuját.
A Csongrád ellen a következő összeállításban kezdett a KTE: Varga – Tormási, Franczkó Gyorsa - Szabó Dobó - Kovács Mányoki, Porhanda, Bánhidi, Balatoni. Csereként még beállt Gyurik és Némedi. Porhanda 3 gólt rúgott, 1-1 gólt pedig a Bánhidi és a Balatoni. Abban a szezonban a Délkeleti Csoport gólkirálya Porhanda Balázs lett 25 góllal, mögötte Bánhidi végzett 24 találattal.
Ez a bajnoki szezon jól sikerült az ifjúsági csapatnak is, amelyik az NB III-as ifik bajnokságát nyerte 57 ponttal, 149:9-es gólkülönbséggel. Ekkor bontogatta szárnyait a fiatalok között Nagyhegyesi, Csurka, Magyar M., Virág A. és Horváth is.
Az egykori legendás csapatkapitány, Mányoki János szerint nagyon sokat köszönhettek az akkor vezetőknek: Csizmadia Istvánnak, a Barnevál igazgatójának, Szarka Balázsnak, a KTE elnökének, Berki Zoltán szakosztályvezetőnek, valamint Varga Béla vezetőedzőnek és Seres Lajos segédedzőnek.
-A munka mellett játszottunk, még a Vasas elleni MNK meccsen is helyt állt a csapat, mert az akkori bajnokcsapat csak Váradi góljával tudott győzni – emlékezett vissza Mányoki János.
A KTE csapatának évszázados, dicsőséges múltjára lehet építkezni, második NB I-es szereplése, a remények szerint dicsőséges jövőt jelenthet a város labdarúgásának. Szabó István vezetőedző – a KTE egykori játékosa – irányításával, kiváló tulajdonosi háttérrel a nemzeti bajnokság első osztályában meghatározó csapattá válhat a lila-fehér együttes, a szurkolók örömére.
(A cikkben szereplő adatok egy része Heltai Nándor A szeretnivaló klub c. könyvéből lettek átvéve.)
Fotók:
Az első képen az 1973-as bajnokcsapat:
Álló sor: Gyurik, Porhanda, Dobó, Tormási, Bánhidi, Franczkó, Balatoni, Kovács, Varga Béla vezetőedző
Guggol: Sebestyén, Némedi, Gyorsa, Szabó, Varga, Mányoki
A második képen a bővebb keret:
Áll sor: Porhanda, Szabó, Könyves, Bánhidi, Komáromi J.
Álló sor: Csőszi Ferenc intéző, Szarka Balázs elnök, Berki Zoltán szakosztályvezető, Gyurik, Gyorsa, Némedi, Szőczei, Kovács, Seres Lajos segédedző, Varga Béla vezetőedző
Ülő sor: Tormási, Dobó, Balatoni, Tormási, Komáromi L.
Alsó sor: Sebestyén, Varga, Horváth