Október 22-e a dadogás elfogadásának világnapja

„A dadogás legnagyobb ellensége a bátorság”

2025. 10. 22., 09:11
Isaac Newton , Theodore Roosevelt, Shaquile O’ Neal, Michael Phelps, Marilyn Monroe, Anthony Hopkins, hogy mi a közös ezekben az emberekben? Nem csak az, hogy teljesítményükkel hatással voltak a világra, hanem az is, hogy dadogtak. A dadogás egy gyakran félreértett állapot, amelyet tévesen idegességgel vagy pszichológiai problémákkal azonosítanak. Sok dadogó gyermek él meg bánatot, szégyent, csúfolást, megaláztatást vagy akár depressziót a beszédnehézségei miatt. Egy ideális világban az idegrendszeri eredetű diszfluenciák (nem folyamatos beszéd) miatt nem kellene, hogy bárki szenvedjen. Egy dadogó gyermek is felhőtlenül vidám és szabad lehetne. Ehhez "csak" az kellene, hogy elegendő megértést, türelmet és támogatást kapjon. E beszédzavar társadalmi megítélését hivatott javítani 1998 óta a dadogás elfogadásának világnapja október 22-én.

A dadogás nem „idegesség” vagy „rossz szokás” – hanem egy összetett, neurológia és biológiai eredetű beszédmód.

Sokan nem tudják, de a dadogás hátterében öröklött hajlam és az agy beszédközpontjainak működési eltérései állnak. A legújabb elméletek szerint nem a nevelés, a trauma vagy a gyenge önbizalom okozza – bár később éppen a dadogás miatt csökkenhet az önbizalom, és alakulhat ki beszédfélelem és szorongás. A legfrissebb kutatások alapján körülbelül az esetek 60–70%-ában genetikai tényezők játszanak szerepet, és a beszédmozgató idegpályák szerveződése, időzítése is eltér a nem dadogókhoz képest.

A tünetek jelenlétét számos tényező befolyásolja. A dadogók leginkább a számukra idegen helyzetekben beszélnek rosszabbul, mert ilyenkor a saját beszédükre irányítják figyelmüket. Megfigyelték, hogy rossz időben, illetve ősszel rosszabb a beszédállapotuk. Spontán beszéd során, elbeszélésnél, rákérdezéskor és telefonálásban jelentkezik leginkább az elakadás, stresszhelyzetben , tekintélyszeméllyel való kommunikációban rosszabbodnak a tünetek. Több esetben előfordul, hogy bizonyos helyzetekben nem akadnak meg beszéd közben, ismert szövegeknél, versmondásnál, szerepléskor és suttogás közben jobban beszélnek. Éneklés közben mindössze 8%-a dadog ennek a populációnak. Idegen nyelvek használata során sem akadnak el jellemzően beszéd közben.

A gyerekek kb. 5–8%-a tapasztal valamilyen mértékű dadogást életének egy pontján, leggyakrabban 2 és 5 éves kor között, de a legtöbb esetben ez átmeneti, úgynevezett életkori dadogás. Gyerekkorban az idegrendszer még jobban alakítható, sokan kb. 7 éves korig úgymond ki is nőhetik a dadogást, vagyis az érzékelhető tünetek nagyrészt megszűnnek. A tünetek súlyossága és előfordulása változatos képet mutat, minden személynél más és más. A dadogás során a beszéd koordinációs mozgásai zavart szenvednek és a beszédszervek izmaiban görcsös izomfeszülés jelentkezik. A görcsök jellege alapján különböztetünk meg tónusos, klónusos vagy tonoklónusos (kevert) elakadást. A tónusos típusnál a görcs miatt nem tudja elkezdeni a szót, vagy túlságosan elnyújtva kezdi el. A klónusos dadogásnál ismétlés figyelhető meg, amely a szavak első hangzóját vagy szótagját érinti. A kevert típusnál a klónusos és a tónusos dadogás különböző kombinációja jelenik meg.  Sokszor megfigyelhető, hogy a dadogást valamilyen kisebb vagy nagyobb mozgás is kíséri. Ez kiterjedhet az arcon kívül a kézre, lábra, de akár az egész testre is. Az akaratlanul kivitelezett együttmozgások mellett a dadogó személy néha tudatosan használ valamilyen segítő mozdulatot, hogy a fellépő görcsöt fel tudja oldani.

 Akár életkori, akár tartósabb, görcsös dadogást tapasztalunk, mindig érdemes megfelelő szakemberhez fordulni.

A Bács-Kiskun Vármegyei Pedagógiai Szakszolgálat Kecskeméti Tagintézményben, a Czollner tér 1 szám alatt, a logopédusok 20 éves tapasztalat alapján látják el a dadogókat, komplex szemlélet jegyében, bejáró, azaz ambuláns ellátásban. Országos szinten egyedülálló módon rugalmas rendszerbe tudnak bekapcsolódni az érintett családok, ahol a logopédusok pszichológus kollégával együttműködve, team munkában látják el a hozzájuk fordulókat.

A tapasztalatok alapján a dadogás kiszámíthatatlan, hullámzó, összetett tüneti kép, mely speciális szemléletmódot igényel.  A terápiát meghatározza a dadogó személy kommunikációjának minősége, a súlyosság, az életkora, és a terápiás igénye.  A környezet aktív bevonása is elengedhetetlen, a terápia sikeressége múlik rajta. A kecskeméti szakszolgálat keretein belül 6 csoportban 4 éves kortól egészen 18 éves korig biztosított a dadogók ellátása. A legkisebbeket a Kokas-koncepción alapuló úgynevezett Komplex Művészeti terápiával segítik. Itt a fő cél, hogy a dadogó gyermek személyisége fejlődjön a művészi élmény és az aktív, alkotó tevékenység hatására, és beszédfélelme valamint kommunikációs nehézségei leküzdhetők, illetve enyhíthetők legyenek. 9-10 éves kortól már egy helyileg, logopédus-drámapedagógus által kidolgozott, a beszédtechnika és az alkalmazott dráma módszeregyüttesét alkalmazzák. A fiatal és felnőtt korosztály számára a Martin F. Schwartz által kidolgozott beszédtechnika kínál megsegítést a dadogás tüneteinek leküzdésében, viselkedésterápiás alapokon. Az alkalmazott terápiákban közös, hogy a teljes személyiségre jótékonyan hatnak.

Az évek alatt a logopédiai foglalkozások bátorságot adtak nekem, hogy meg merjek szólalni, akár nagyobb tömeg előtt is. Ez legfőként a technikának köszönhető, amit tanítanak, hogy hogyan kerüljük el a dadogást a beszédünkben. Ezek mellett rávilágított, hogy nem vagyok egyedül, többekkel egy cipőben járunk. Ahogy hetente mindig közösen gyakoroltunk, hogy hogyan küzdjük le a dadogást, elnyertük egymás barátságát. Itt realizálódott bennem, a többi dadogóval beszélgetve, hogy nem a világ vége velem sem beszélgetni.

Ezek mellett a logopédusaink nagyon kedvesek és közvetlenek, az alkalmakat személyre szabják és a mi igényeink szerint alakítják.”- egy már 19 éves fiú szavai ezek, aki több évig részesült beszédállapota miatt logopédiai terápiában Kecskeméten.

Befogadó, támogató szervezet az érintetteknek- a BeszÉLJ Egyesület

2024-ben jött létre a BeszÉLJ! – Beszédzavarral Élők Jóllétéért Egyesület, amelyet dadogó és hadaró érintettek alapítottak azzal a céllal, hogy segítsék sorstársaik életminőségének javítását, és további támogatásokat nyújtsanak ahhoz, hogy ők is magabiztosan érvényesülhessenek a mindennapokban, legyen szó munkahelyi vagy egyéb társadalmi helyzetekről. Az egyesület missziója azonban messze túlmutat mindezen. Azon dolgoznak, hogy a dadogó emberek is a lehető legtöbb és legjobb minőségű támogatást kapják, ezáltal vidám gyerekek és sikeres felnőttek lehessenek. Ennek "mérőszáma" nem elsősorban a folyamatos beszéd, hanem a megfelelő életminőség. Ez pedig már a társadalom feladata: felismerni az asszertív kommunikáció, az empátia, a türelem, a valódi kapcsolódás értékeit, hiszen nem az határoz meg valakit, hogy milyen folyamatosan beszél.

Hogyan segítsünk jól?- Türelem, empátia, szeretet

A szülőknek hihetetlen fontos szerepük van gyermekük beszédfejlődésében. A dadogás ugyan egy túlnyomórészt genetikai-idegrendszeri eredetű probléma, de az erre való hajlamot a környezeti hatások aktiválhatják. A szülők, bár befolyással bírnak, de nem tehetnek gyermekük beszédállapotáról. A bűntudat tehát egyáltalán nem indokolt, viszont a gyermek úgy érezheti: "biztos valami baj van velem", ami görcsösebbé teheti a dadogást.

A konstruktív szülői hozáállás röviden szólva: jól szeretni. Egy kicsit hosszabban: türelmesen, megértően, nem aggodalmaskodva érdemes kísérni a gyerek beszédállapotát (ami persze nem mindig könnyű szülőként). Nem kell helyette kimondani a szavakat, esetleg nagyon finom, nagyon empatikus módon lehet egy kicsit "lágyítani" a beszédét, ha nagyon belegabalyodna. Együtt lenni vele, kiismeni az elakadásait befolyásoló tényezőket és azokat lehetőség szerint minimálisra csökkenteni.  A fő szabály tehát a türelem, empátia, szeretet. Ez a legfontosabb a dadogás esetében (is).

A dadogással élőket támogató szervezetek:
Démoszthenész Egyesület
BeszÉLJ! Egyesület