A Korhánközi úti vasúti katasztrófa 37 halálos áldozatot követelt

2026. 01. 30., 15:54
Éppen 53 éve rázta meg az egész országot a Korhánközi tragédia, amikor egy Kecskemétről Helvéciára tartó busz és egy vonat összeütközött. A súlyos balesetnek 37 halálos áldozata volt és mai napig egyike Magyarország legnagyobb vasúti közlekedési szerencsétlenségének. Az 1973-ban történt tragédia évfordulóján koszorúzással és virágokkal emlékeztek a helyszínen álló emlékműnél pénteken délelőtt.
Fotó: Banczik Róbert
A galéria 19 képet tartalmaz

Egy Kecskemétről Helvéciára tartó helyközi autóbusz 58 utassal haladt át a Korhánközi úti, sorompó nélküli vasúti átjárón, amikor egy személyvonattal ütközött. A borús, rossz látási viszonyok között a buszvezető nem vette észre az érkező szerelvényt és ráhajtott a sínekre. Huszonnégyen a helyszínen meghaltak, további tizenhárman a kórházba szállítás közben vagy a kórházban vesztették életüket. Tizenegyen súlyosan, kilencen könnyebben sérültek meg.

A tragédia 53. évfordulóján a helyszínen emlékeztek az áldozatokra. Az eseményen Magó Béla a baleset egyik túlélője is részt vett. 16 éves volt akkor és korábban soha nem utazott ezzel a busszal, de egyik osztálytársa miatt felszállt. Mint mondta, a járat zsúfolásig megtelt, sokan álltak, kapaszkodtak. A vonattal való ütközés pillanatában kialudtak a fények, és a mozdony a vészfékezés ellenére hosszú métereken keresztül tolta maga előtt a buszt. Magó Béla órája a csattanáskor megállt: 17 óra 47 perckor. A busz oldalára dőlt, az alja szétszakadt - azon keresztül jutott ki.

— Csak annyit éreztünk, hogy egy hatalmas csattanás történt. A fények kialszanak és tolta a buszt jó sokáig a vonat. Ahogy megállt a vonat, a busz oldalára dőlt. Fogalmunk se volt, hogy mi történt. Menekülni kezdtünk ösztönösen kifelé, és utána gondolkoztunk csak, hogy egy szörnyűség elszenvedői voltunk. A busz alja szétszakadt, és ott másztunk ki 
— emlékezett vissza Magó Béla.


Több szemtanú is jelen volt a megemlékezésen, személyes történeteikkel idézve fel a tragédia pillanatait. Mészáros István a következő busszal érkezett a helyszínre. Kamasz volt, először még fel sem fogta, mi történt. Csak, amikor meglátta a síró embereket és az áldozatokat, akkor vált számára is világossá, mekkora tragédia történt.

— Az volt a fő probléma, hogy az ütköző 424-es Magyarország legnagyobb mozdonya volt, és iszonyú súlyos volt. Sajnos egyetlen egy daru volt Magyarországon, amit meg kellett várni, hogy ide eljöjjön vasúton, amely ezt meg tudja emelni. Ezalatt alatta feküdtek a sebesült és az elhunyt emberek 
 — mondta Mészáros István.


A legtöbb áldozat helvéciai volt. Balogh Károly, a település polgármestere elmondta, hogy az évforduló napján minden évben a temetőbe mennek, ahol állítottak egy kopjafát és ott is koszorúval emlékeznek az elhunytakra. A polgármester felidézte, hogy a baleset híre futótűzként terjedt a faluban. Mindenki aggódott, vajon kinek a rokona vagy szomszédja érintett. Mint mondta, az egész település számára hatalmas megrázkódtatás volt a tragédia.

— Nekem az volt a személyes érintettségem, hogy ugyanezen a buszon jöttem volna én is, ha nem iskolában vagyok, és két kollégám volt ezen a buszon. Tasi László ő sajnos azonnal meghalt, Benedek Tibor ő túlélte, és még sokáig élt utána. Ez egy szörnyű tragédia volt, nagyon sok családnak okozott hatalmas megrázkódtatást
— mondta Balogh Károly


Kecskemét önkormányzata 2009-ben emelt emlékművet az áldozatok emlékére a tragédia helyszínén. Az „Átjáró az élet és halál” között elnevezésű emlékműnél 37 talpfát és vasúti csavart helyeztek el, az áldozatok számára utalva. Az idei megemlékezésen koszorúkkal és virágokkal tisztelegtek az elhunytak előtt, többek között Cseh Tamás, a Kecskeméti Járási Hivatal vezetője és Sipos László tanácsnok is. A témával bővebben Kiemelő című magazinunkban foglalkozunk.