Az aszály sújtotta kiskunsági homoki gyepeket járva most különösen feltűnő látvány a homoki szürkekáka (Scirpoides holoschoenus), miközben körülötte a gyep jelentős része már sárgásbarna, a növény az erőteljes zöld hajtásaival gyorsan a szemünk elé kerül. Hosszú, többnyire hengeres szárának végén kis, gömbölyű virágzatok ülnek – ezek adják messziről is felismerhető, kissé „gombostűs” megjelenését.

A "legelőgyomként" is számon tartott szürkekáka takarmányértéke alacsony, és a szarvasmarhák számára a kevésbé kedvelt növények közé tartozik. Emiatt legelés közben gyakran kevésbé rágják vissza, mint a körülötte található ízletesebb füveket és más lágyszárúakat. Így sűrű, zsombékoló állományai a legeltetett gyepben is megmaradhatnak.
Ezek a zöld foltok azonban nemcsak botanikai szempontból érdekesek. Sűrű szerkezetükben apró mikroélőhelyeket találhatunk, amely a kisebb állatok számára búvó- és pihenőhelyet biztosíthatnak, takarást jelenthetnek a ragadozók elől, miközben árnyékosabb, mérsékeltebb mikroklímát teremtenek a tűző napsütésben.

rakosi vipera — Ezen zöld foltok alatt apró mikroélőhelyeket találhatunk, amelyek a például a rákosi vipera számára is búvó- és pihenőhelyet biztosíthatnak (fotó: Dr. Mizsei Edvárd)

Ez különösen látványossá válik a jelenlegi aszályos időszakban. A szürkekáka zöld foltjai nemcsak színükben különülnek el a kiszáradt környezetüktől, hanem szerkezetükkel, árnyékolásukkal és eltérő mikroklímájukkal kis menedékekként szakítják meg a száraz gyepet.
A homoki szürkekáka így jól példázza, hogy ami gyepgazdálkodási szempontból kevésbé értékes növénynek számít, annak ökológiai szempontból még fontos szerepe lehet a gyep életében.

homoki szürkekáka — A szürkekáka zöld foltjai szerkezetükkel, árnyékolásukkal és eltérő mikroklímájukkal kis menedékekként szakítják meg a száraz gyepet (fotó: Dr. Móré Attila)

Szöveg: Dr. Móré Attila

Kiskunsági Nemzeti Park

#Kiskunsági Nemzeti Park #szárazság #szürkekáka #túlélő #zöld

A szárazság zöld túlélője - a homoki szürkekáka