A vidéki Magyarország és a forradalom
Hajagos Csaba, a Kecskeméti Katona József Múzeum osztályvezetője, aki a térség eseményeinek legismertebb kutatója hangsúlyozta, hogy a legtöbb esetben a történészek Budapest centrikusan elemzik a forradalmat. Azonban legalább ilyen fontos az, hogy vidéken is pattanásig feszült a helyzet 1956-ban, amely végül is a társadalmi robbanáshoz vezetett. A főmúzeológus a rendezvény elején elmondta: a vidéki helyzetet azért is kell ismerni és a helyén kezelni, mert nagyon sok olyan diák és fiatal vonult 1956 október 23-án Budapest utcáin, akik vidékiek voltak, de a fővárosban éltek. Ott tanultak vagy dolgoztak. Az otthoni hangulatot és elkeseredettséget magukkal vitték Budapestre.
Mint fogalmazott az ő kutatási témája a 40-es 50-es évek kommunista rendszerének a vizsgálata. Ennek családi oka is van, a nagyszülők gazdálkodók voltak és megszenvedték a beszolgáltatási rendszer a kolhozosítás időszakát. Mint gyermek, egy-egy nagyobb családi ünnepség során gyakran hallott olyan történeteket, amelyek a később a téma kutatására ösztökélték. Az egyik nagyapja gyakran mesélt egy Sámson nevezetű lóról, amelyet a bőrkabátos kommunisták vittek el örökre, de az emlékét a hozzá ragaszkodó gazdaember amíg élt megőrizte. A Nemzeti Emlékbizottság kutatója az előadása során elmondta, hogy a vidéki gazdákat rengeteg mindenért büntették, ha fekete vágáson kapták azért, ha nem volt megfelelő a mélyszántás azért, ha nem szolgáltatott be elegendő élelmiszert akkor azért is. Gyakran 15 napról akár 4 évig is börtönbe zárták az úgynevezett bűnösöket, sőt több ezer forintos büntetésre, és akár a saját településéről történő kitiltásra is sor kerülhetett. Az elkeseredett hangulat táptalajt adott az október 23-i eseményeknek.
Mint fogalmazott az ő kutatási témája a 40-es 50-es évek kommunista rendszerének a vizsgálata. Ennek családi oka is van, a nagyszülők gazdálkodók voltak és megszenvedték a beszolgáltatási rendszer a kolhozosítás időszakát. Mint gyermek, egy-egy nagyobb családi ünnepség során gyakran hallott olyan történeteket, amelyek a később a téma kutatására ösztökélték. Az egyik nagyapja gyakran mesélt egy Sámson nevezetű lóról, amelyet a bőrkabátos kommunisták vittek el örökre, de az emlékét a hozzá ragaszkodó gazdaember amíg élt megőrizte. A Nemzeti Emlékbizottság kutatója az előadása során elmondta, hogy a vidéki gazdákat rengeteg mindenért büntették, ha fekete vágáson kapták azért, ha nem volt megfelelő a mélyszántás azért, ha nem szolgáltatott be elegendő élelmiszert akkor azért is. Gyakran 15 napról akár 4 évig is börtönbe zárták az úgynevezett bűnösöket, sőt több ezer forintos büntetésre, és akár a saját településéről történő kitiltásra is sor kerülhetett. Az elkeseredett hangulat táptalajt adott az október 23-i eseményeknek.
