Álmokból szőtt valóság – Schéner Mihály sokszínű világa a Wojtyla Házban

A megjelenteket Farkas Pál, a Wojtyla Barátság Központ programszervező munkatársa köszöntötte, majd Szabó Sándor, a Lechner-ház Galéria, egyben a kiállított festmények tulajdonosa vette át a szót.

Szabó Sándor őszintén vallott a művész megítéléséről, kiemelve: bár Schéner Mihály munkásságát a szakma rangos díjakkal ismerte el, a műtárgypiacon – mint „népi festő” – alulértékelt volt. A kiállított műalkotásokon hol romantikus atmoszféra, velencei karneválok örömteli pillanatai, hol pedig a magyarságtudat és a vallásosság motívumai öltenek testet.

A spiritualitás aspektusát Fekete Szabolcs atya, a Szentháromság Plébánia plébánosa hangsúlyozta, aki Schéner vallásosságát emelte ki. A képeken felbukkanó bibliai motívumok, szentek alakjai és a Gonosz ábrázolása a jó és rossz, a szép és csúnya, az igaz és gonosz örök ellentétének megfogalmazásai.

Jánosi István tanácsnok, önkormányzati képviselő pedig Szent Miklós példáján keresztül vont párhuzamot a hitbéli elkötelezettség és a művészi kifejezésmód között.

A kiállítást Prof. Dr. Habil Szécsi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem dékánja, egyetemi tanár nyitotta meg, méltatva a neves alkotó rangos festményeit. A professzor Schénert sokoldalú festőként jellemezte, akinek alkotói hitvallása szerint a művész küldetése nem a világ puszta másolása, hanem annak művészi eszközökkel való átformálása, újraalkotása. Ahogy a dékán fogalmazott, a festő „tükröt tartott saját álmai elé, s így próbálta megérteni önmagát”.

A meghitt alkalmat a Hegedűs együttes népzenei műsora gazdagította.

A fantázia és a népi motívumok mestere

Schéner Mihály 1923-ban, Medgyesegyházán született. A képzőművészeti főiskolát 1942 és 1947 között végezte Rudnay Gyula és Elekffy Jenő növendékeként. Pályája kezdetén rajztanárként is tevékenykedett, majd 1956-tól teljes egészében a művészi hivatásnak szentelte életét. Stílusa, melyet az expresszionista hevület és a szürrealisztikus hatások jellemeznek, rendkívül gazdag és egyedi. Munkásságában gyakran felhasználta a népművészet és a népi mesterségek motívumait – a mézeskalács formákat, a cifraszűr díszítéseit, a betyárok és huszárok alakjait –, melyek a gyermekkori vásárok és búcsúk hangulatát idézik. Emellett merít a mitológiából, a Bibliából és a legendákból is. A festészet mellett grafikáival, szobraival, kerámiáival, textilszobraival is új műfajt teremtett. A huszadik századi magyar képzőművészet jelentős, polihisztor egyénisége volt, akinek életművét többek között Munkácsy-díjjal (1978) és Kossuth-díjjal (1995) ismerték el.

(Fotók: Mátyus István)