Amerikai mintára orvoslást segítő fejlesztésekbe foghat a Neumann egyetem

A kecskeméti Neumann János Egyetem nemrég delegációt küldött a kaliforniai Stanfordra, mely az úgynevezett biodizájn-szemléletet tanulmányozta. Dr. Nagy Zoltán elnök-vezérigazgató és dr. Óváry Csaba, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház főigazgatója közösen ismerkedtek meg a világ élvonalába tartozó innovációs modellekkel – közölt cikket a témában nemrég a Mandiner. Az írás szerint a kérdéses szemlélet „a valós klinikai problémákból kiinduló innovációra” épül, és az orvostudomány, a mérnöki fejlesztés, valamint a menedzsment összehangolt működésével „olyan megoldásokat hoz létre, amelyek gyorsan eljuthatnak a gyakorlati alkalmazásig”. A lap szerint a delegáció által vizsgált program hazai adaptációja a kecskeméti intézményben egy új, medtech-alapú fejlesztési irányt alapozhat meg.

A beszámoló hangsúlyozza az egyetem és a helyi egészségügyi intézményrendszer együttműködésének jelentőségét is. A cikk kiemeli, hogy a Neumann és a kecskeméti vármegyei kórház közös munkája már most kézzelfogható eredményeket mutat: egy szakember jelenleg is a Stanfordon sajátítja el a módszertant, amelynek tudása „közvetlenül visszakerül Kecskemétre”. A cél egy olyan fejlesztési ökoszisztéma létrehozása, ahol „az egyetemi tudásbázis és a klinikai gyakorlat szoros, egymást erősítő kapcsolatban működik”, és amelyből rövid időn belül piacképes orvostechnológiai megoldások születhetnek.

A cikk külön kitér arra is, hogy ez a modell hosszabb távon gazdasági hatást is kifejthet. A Mandiner szerint az együttműködés „fenntartható innovációs modellt is megalapoz”, amely spin-off és startup vállalkozások létrejöttét segíti elő, így nemcsak tudományos, hanem üzleti eredményeket is generálhat.

Az írás másik hangsúlyos eleme a nemzetközi kapcsolatok szerepe. A Stanforddal kialakított viszonyt az egyetem vezetése annak bizonyítékaként értelmezi, hogy az intézmény „képes közvetlen szakmai kapcsolatokat építeni a világ vezető intézményeivel, és az ott megszerzett tudást azonnal hazahozni”. A Mandiner szerint ez a tudás a képzésekben, a kutatás-fejlesztésben és az ipari együttműködésekben is hasznosul.

A cikk a régiós gazdasági környezetet is kedvezőként mutatja be. Kiemeli, hogy Kecskeméten a globális ipari szereplők jelenléte olyan hátteret biztosít, amelyben az egyetem meghatározó szerepet tölt be. A képzési portfólió „folyamatosan igazodik az ipari igényekhez”, a duális partnerek aktívan részt vesznek a képzésben, miközben az intézmény egy „teljes életpályát kínáló rendszert” épített ki a középoktatástól a doktori képzésig.

A Mandiner rámutat, hogy mindez a modellváltás eredménye: az alapítványi működés olyan rugalmasságot biztosít, amely lehetővé teszi a gyors nemzetközi kapcsolódásokat és az új képzések indítását. A cikk szerint az egyetem egyre szélesebb társadalmi bázist ér el, és olyan térségekből is bevon hallgatókat, ahol korábban korlátozottabb volt a felsőoktatáshoz való hozzáférés.

A beszámoló egy szimbolikus jelentőségű részletet is kiemel látogatásból: Teller Ede magánkönyvtárának egy része Kecskemétre kerülhet, ami a „magyar tudományos örökséghez való kapcsolódást” erősíti.

A cikket úgy zárják: „A Stanfordon szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a Neumann János Egyetem olyan szintre lépett, ahol a nemzetközi kapcsolatok, az innováció és a gazdasági hatás egymást erősítve jelennek meg. Az itt megszerzett tudás Kecskeméten hasznosul, és közvetlenül formálja a régió jövőjét.”