Az erdő közös ügyünk – adatokkal, nyíltan,párbeszédben

Az Országos Erdészeti Egyesület 1866 óta dolgozik a magyar erdőkért. Független,
civil szakmai egyesület vagyunk. Nem vagyunk sem a kormány, sem egyetlen
gazdálkodó szóvivői.
Az elmúlt hónapokban sok szó esett az erdőkről. Ennek örülünk. Az erdő mindenkié,
és a társadalomnak joga van kérdezni.
Sokan aggódnak a védett erdőkért. Ezt az aggodalmat komolyan vesszük. Mi is
egészséges, gazdag, ellenálló erdőket szeretnénk. Ebben egyetértünk a természetet
védő szervezetekkel, a minisztériummal és mindenkivel, aki szereti az erdőt.
Mit mutatnak az adatok?
Száz év távlatából
Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés után Magyarország elvesztette
erdeinek 84 százalékát. Az ország erdősültsége 26–27 százalékról 11,8 százalékra
esett.
Azóta az erdők visszatértek. 1921-ben az ország erdőterülete 1,10 millió hektár
volt. 2024-re 1,96 millió hektárra nőtt. Ez száz év alatt 1,8-szeres növekedés –
ami nem járhatott együtt a magas természetességű erdők hasonló arányú
gyarapodásával. Az erdők ma az ország több mint ötödét borítják.
Ez nem magától történt. Erdészek és erdőtulajdonosok nemzedékei telepítették és
nevelték ezeket az erdőket. A természet is segített: a mezőgazdaság által felhagyott
területek önerdősülése további több tízezer hektár nagyságrendű.
Az erdeinkben álló fa mennyisége is folyamatosan nő. Ma több mint másfélszerese a
40 évvel ezelőttinek: több mint 400 millió köbméter.
Az erdőhöz kapcsolódó gazdasági tevékenységek és szolgáltatások munkát és
megélhetést biztosítanak, nagyban hozzájárulva a vidék lakosságmegtartó
képességéhez.

Az elmúlt évek
2025 végén az erdőrészletek területe 1 962 043 hektár volt. Ez 1107 hektárral több,
mint egy évvel korábban.
Az erdők minden évben több fát termelnek, mint amennyit kivágunk. A kitermelés
2025-ben az éves növekedésnek, vagyis a folyónövedéknek mintegy 58 százalékát
tette ki.
2000 óta a kitermelés minden évben a növedék kétharmada alatt maradt. Eközben
2022-ben Németországban 90, Lengyelországban 70 százalék fölött volt ez az arány.
Szigorú szabályok
A kivágott faállomány helyén a törvény szerint új erdőt kell nevelni. Ezt felújítási
kötelezettségnek nevezzük.
Minden erdőre tíz évre szóló körzeti erdőterv készül. Ezt az erdészeti hatóság készíti
el. Védett és Natura 2000 területen a körzeti erdőtervezési eljárásban az erdészeti
hatóság megkeresi az érintett természetvédelmi szerveket. A természetvédelmi
szakmai álláspontot és a tervbe építendő javaslatokat az illetékes nemzetiparkigazgatóság
képviseli. A természetvédelem tehát már a tervezésnél ott ül az asztalnál.
Ezért is valótlan „erdőirtásról” beszélni. Az erdő nem tűnik el, hanem folyamatosan
gyarapodik.
Szén és klíma
A magyar erdők jelentős mennyiségű szenet kötnek meg. A hivatalos üvegházgázleltár
szerint 2024-ben az erdők 6,4 millió tonna szén-dioxidot vontak ki a
légkörből. Ez az ország teljes üvegházgáz-kibocsátásának mintegy 12 százaléka.
A leltár ezt a tartós szénelnyelést egyebek mellett az évtizedek óta tartó
erdőtelepítéssel és a meglévő erdők fenntartható kezelésével magyarázza.
A gyarapodó élő- és holtfakészlet, valamint az erdőtalaj jelentős szénraktár.
Emellett természetes, hogy a fának jó helye van a bútorban, a gerendában, a tartós
termékekben. Ott a szén hosszú ideig megkötve marad. A tartós fatermékek így a
szénmérlegben „második erdőként” élnek tovább.
Védelem és természetesség
A hazai erdők 42 százaléka valamilyen védelem alatt áll.
Magyarországon 63 erdőrezervátum található. Magterületükön nem folyik
gazdálkodás, ott az erdőt a természetes folyamatokra bízzuk. Az erdőrezervátumprogram
1991 óta működik. Erdészek, természetvédők és kutatók dolgoznak benne
együtt.
De ez nem jelenti azt, hogy minden rendben van.

Ahol a kritikusoknak igazuk van
A vita nem a mennyiségről szól, hanem a minőségről és a helyről.
A hazai erdők közel 90 százalékában vágásos gazdálkodás folyik. A folyamatos
erdőborítást adó kezelési módok aránya ma mintegy 10 százalék. Ide tartozik az
örökerdő, az „átmeneti üzemmód” és a faanyagtermelést nem szolgáló erdő. Ez az
arány még jelentősen növelhető.
A vágásos gazdálkodásban az idős állományt egy idő után teljesen letermelik, és új
erdőt nevelnek. Fokozatos felújítóvágás esetén a szakma ezt „végvágásnak” hívja.
Egyes erdőlakó fajok számára ez ugyanolyan nyílt terület, mint a tarvágás.
Egy idős, gazdag élővilágú erdő pótlása az adott helyen 120–130 évig tart. Ezt a
természetvédő kollégák is helyesen hangsúlyozzák.
A faalapú hőtermelést sokan bírálják. A szálló por nagy része valóban a lakossági
fűtésből származik, gyakran régi, rossz hatásfokú kályhákból és kazánokból – sokszor
nem tűzifa, hanem szemétnek minősülő egyéb anyagok eltüzeléséből. A korszerű,
hatékony és alacsony kibocsátású faalapú hőtermelés azonban nem ördögtől való.
Fosszilis tüzelőanyagot vált ki, amelynek szene többletként kerülne a légkörbe.
Ki fizeti a révészt?
A vitában egy kérdés alig hangzik el. Pedig talán ez a legfontosabb: Ki fizeti a révészt?
Az erdő sok mindent ad, amiért senki nem fizet közvetlenül. Tiszta levegőt, vizet,
árnyékot, stabilabb klímát, pihenést. A magyar erdőkben évente 40–50 millió
látogatás történik.
De ennek a szolgáltatásnak is ára van. Az Erdei Iskolát, a turistautat, a kilátót
valakinek fenn kell tartania.
Az erdészeti Erdei Iskolákat az OEE Erdészeti Erdei Iskola Szakosztálya 2010 óta
minősíti. A szakosztály nyilvántartásában 35 minősített Erdei Iskola szerepel. Ezek
alkotják az OEE Országos Erdészeti Erdei Iskola Hálózatát. A hálózatot 23
erdőgazdálkodó működteti: állami erdőgazdaságok és magánerdő-gazdálkodók. Az
Erdei Iskolák 2025-ben több mint 4100 csoportot és közel 131 ezer résztvevőt
fogadtak. A minősítés első évében ez a szám még 38 ezer résztvevő volt. Ez több mint
háromszoros növekedés. Az erdőgazdaságok turistautakat, kilátókat és kisvasutakat
is fenntartanak. Ezek erdőlátogatók millióit szolgálják ki.
Az erdőgazdálkodók jelentős részben a gazdasági tevékenységükből, elsősorban a
kitermelt és értékesített fából származó bevételeikből tartják fenn az erdők
ökoszisztéma-szolgáltatásait és a turisztikai infrastruktúrát.
A turisztikai és közjóléti feladatok bevétele nem fedezi a ráfordításokat. Az
erdőgazdálkodók a különbséget elsősorban a fakitermelés eredményéből fizetik.

Vagyis ma még fával fizetünk a révésznek.
Ez nem magyar sajátosság. Egy 27 európai országra kiterjedő felmérés szerint a
válaszadók több mint 80 százalékánál a fa és a többi erdei termék hozza a
legnagyobb bevételt. Az olyan szolgáltatások, mint a szénmegkötés, a víz- és
talajvédelem, együtt sem hozzák a bevétel 20 százalékát. A kutatók szerint nagy a
szakadék aközött, amit a társadalom az erdőktől elvár, és ami ebből az erdőt kezelő
szolgáltatónak bevételt hozhat.
Ezt ma senki nem hidalja át. A látogató közvetlenül nem fizet az erdő
szolgáltatásaiért. Pedig ezekből nemcsak a látogató részesül, hanem mindenki, aki
levegőt vesz. Az állam is csak kis részben fizeti meg ezeket a saját bevételeiből. Egyes
beruházásokat és kompenzációkat támogat.
Jó példa erre a szénmegkötés. Az erdők szén-dioxid-elnyelése beszámít az ország
uniós klímavállalásaiba. Ezt az eredményt tehát az ország javára írják. Méltányos
lenne, ha ennek értéke az erdő kezeléséhez is visszajutna. Magánerdőben ez
ellentételezés lehet, állami erdőben a közfeladatok finanszírozása.
Az állami szektorban tervezett nonprofit működés jó alkalom a rendezésre. Kérjük,
hogy az új rendszer ismerje el, amit az erdő a közösségnek ad: a szénmegkötést, a
biodiverzitást, a tiszta vizet, a talaj védelmét és a pihenést.
A számlát nem lehet eltagadni. Az ellentételezés nélküli bevételkiesés veszélyeztetheti
a turisztikai és az ökoszisztéma-szolgáltatásokat.
A magánerdők a hazai erdők 41 százalékát adják. Ha a társadalom korlátozást kér
tőlük, azért méltányos ellentételezés jár.
Gazdálkodni nem szégyen. A jó gazdálkodás nem a nyereség hajszolása. A közcélú
erdőgazdálkodás pedig nem profitszerzési célokat szolgál.
A tartamos erdőgazdálkodás alapszabálya: nem termelünk ki több fát, mint amennyi
megnő. A gazdasági fenntarthatóság szabálya ugyanilyen egyszerű: nem költhetünk
többet, mint amennyi a bevételünk. Ez nemcsak a vállalkozásokra igaz, hanem
minden intézményre.
A fenntarthatóság kifejezés először egy 1713-as, erdőkről szóló könyvben bukkan fel.
Szerzője, Hans Carl von Carlowitz, a tartós faellátásért aggódott. A könyv latin címe:
Sylvicultura oeconomica. A gazdaság tehát kezdettől része a fenntarthatóságnak.
Bármilyen kezelési módot választunk, annak költségét valakinek fedeznie kell. Ami
bizonytalan forrásból él, az csak addig működik, amíg a forrás tart.
A természetvédelem és a rekreáció nem ingyenes. Ha a társadalom többet vár az
erdőtől, annak az árát is közösen kell vállalnunk.

Ha nem itthon, akkor máshol
A fát nemcsak kivágjuk. Használjuk is. Házat, bútort, papírt és meleget ad.
Ha itthon kevesebb fát termelünk, de ugyanannyit használunk, a különbséget
máshonnan hozzuk be.
Német kutatók ezt ki is számolták. Ha az Európai Unió a biodiverzitás-stratégia miatt
kevesebb fát termel, a kiesés 50–60 százalékát unión kívüli országok pótolnák.
Például az Egyesült Államok, Oroszország, Kanada, Kína és Brazília. Az unió
fűrészáru-, lemez- és cellulózfogyasztása közben alig csökkenne. A behozatal nőne.
Európa fogyasztása ma is erdőket pusztít a trópusokon. 2017-ben a nemzetközi
kereskedelemhez kötött trópusi erdőirtás 16 százalékáért az unió fogyasztása felelt.
Ezzel Kína után a második helyen állt. Ebben a szójának, a pálmaolajnak és a
marhahúsnak van a legnagyobb szerepe. Utánuk következik a faanyag.
Tegyük fel, hogy itthon leállítanánk az erdőgazdálkodást, de a fogyasztásunk nem
változna. Ekkor valójában az ökológiai lábnyomunkat exportálnánk, akár a világ
legsebezhetőbb régióiba is.
A globálisan is felelős környezetvédelem az, ha társadalmi igényeinket
a saját, fenntarthatóan kezelt erdeinkből elégítjük ki.
Ehhez az évszázados szakmai tapasztalatot a legújabb tudással kell ötvöznünk. Ahol a
mai gyakorlat nem fenntartható, ott változtatni kell.
Mit javasol az OEE?

1. Helyhez igazított kezelést, fokozatos átállást. Az erdők magára hagyása a
   fenntarthatóság szempontjából a legtöbb esetben kockázatos. Védett erdőben helyhez
   igazított természetvédelmi erdőkezelésre van szükség. A védett erdők kezelési
   feladatait jól kidolgozott, részletszintű és nem általános típusmondatokkal operáló
   természetvédelmi kezelési tervekben kell megfogalmazni. Nem helyes, ha a
   természetvédelmi kezelésben hozzáférhető faanyag, illetve ott a súlyos kalamitások
   fatömege sem hasznosítható.
   Az örökerdő-gazdálkodás sem alkalmazható mindenhol. A termőhely, a fafaj és a
   vadlétszám dönti el, hol működik. Ahol igen, ott fokozatosan át kell állni rá. A
   kezelési mód átalakítása hosszú folyamat: az állomány szerkezetét több évtized alatt
   lehet átformálni. Ezért ismeri a törvény az „átmeneti üzemmódot”, amely az
   örökerdő-gazdálkodásra még nem kész állományokat készíti elő. Idősebb
   állományokban a hirtelen váltás nagy veszteséggel is járhat.
   Ehhez képzés, tapasztalat, eszköz, anyagi forrás és idő kell. Az új módszerekhez kevés
   a hazai tapasztalat, kitartó kutatás szükséges. Az állami erdőgazdaságoknál a
   
   folyamatos erdőborítás területe nő. Ebben az OEE tudást és gyakorlati példákat
   ajánl.
2. Teljes átláthatóságot. Támogatjuk, hogy a minisztérium nyilvánosan közölje a
   felülvizsgált erdőrészletek adatait. Javasoljuk, hogy a védett és Natura 2000 erdők
   kitermelési adatai évente, idősorosan és térképen is elérhetők legyenek.
3. Őszinte faanyagmérleget. Tudnunk kell, mennyi fa kell a fával fűtő
   családoknak, a faiparnak és a fűtőműveknek. Azt is, hogy mennyit hozunk be
   külföldről. A miniszter szerint 1,5 millió háztartás fűt fával. Az ő ellátásuk nem
   kerülhet veszélybe.
4. Hosszú távú erdőtelepítési programot. Legyen garantált a finanszírozása.
   Legyen minden tekintetben átgondolt és klímaálló.
5. Az erőművi faégetés felülvizsgálatát. Támogatjuk, hogy az erdei faanyag
   energetikai felhasználását nyilvános adatok alapján tekintsék át, külön kategóriaként
   kezelve a fosszilis tüzelőanyagokat kiváltó, hatékony technológiával működő
   közösségi hőtermelést.
6. Az erdő létfeltételeinek biztosítását. Az erdő csak akkor tud megújulni, ha a
   vadlétszám elviselhető. Fontos az erdő vízháztartása és az inváziós fajok
   visszaszorítása is. Ezekben a civil természetvédőkkel is teljes az egyetértés.
7. Nyilvános költségszámítást. Készüljön nyilvános számítás arról, mennyibe
   kerül a természetvédelmi célú erdőkezelés, az örökerdőre való átállás és a közjóléti
   szolgáltatások. Így látszik, mit vár a társadalom, és annak mi az ára.
8. Kiszámítható finanszírozást. Ha az erdők közfeladatai előtérbe kerülnek,
   azokat tervezhetően kell finanszírozni. Az állami szektorban tervezett nonprofit
   működés is csak így lehet sikeres. A magánerdő-tulajdonosoknak méltányos
   ellentételezés jár. Szakemberek nélkül nincs jó erdőgazdálkodás, sem
   természetvédelmi kezelés, sem más.
   Az aszály figyelmeztet
   2026 nyara 1901 óta a legszárazabb és a második legmelegebb nyár volt
   Magyarországon. Az időjárás okozta erdőkárok területe 2020 és 2024 között több
   mint negyedével nőtt. A Mecsekben az idős bükkösök a vártnál korábban kezdtek
   hanyatlani. Ezt az erdészek 2015 óta tartó mérései mutatják.
   Az erdészet feladata ma már nemcsak a fa megtermelése. Az erdőt alkalmassá kell
   tennünk a változó klímára. Ez közös munka a kutatókkal, a természetvédőkkel és az
   erdőtulajdonosokkal.
   
   Párbeszédet kérünk
   Tiszteljük mindazokat, akik szót emelnek az erdőkért. A vitát érvekkel és adatokkal
   szeretnénk folytatni, nem címkékkel és nem indulatokkal. Széles körű tudásra
   építünk, nem puszta véleményekre.
   Kérjük, hogy a vita minden résztvevője maradjon a jogszerű, kulturált, békés
   véleménynyilvánítás keretei között. Az erdőben dolgozók és az erdőlátogatók
   biztonsága mindannyiunk közös ügye.
   Ezt a párbeszédet szolgálta az OEE három szakosztályának soproni konferenciája is,
   „Az erdők útjai a jövőbe” címmel (2026. október 13–14.). Célja az volt, hogy „valódi
   párbeszédet indítson az erdőgazdálkodás és a társadalom között”. A programban
   szerepelt az is, mit vár ma a társadalom az erdőktől, és hogyan lehet az erdei
   rekreáció gazdasági értékét mérni.
   Az Országos Erdészeti Egyesület kész részt venni az új erdőstratégia kidolgozásában.
   Szakmai anyagainkat már átadtuk a minisztériumnak. Tagjaink tudását és
   tapasztalatát felajánljuk a természetvédő szervezeteknek is.
   A hazai erdésztársadalom nem a természet ellensége. Annak a garanciája, hogy az
   erdei ökoszisztéma – minden élőlényével és emberi használójával együtt – a jövőben
   is egyensúlyban maradjon.
   A szakmát nem a természet ellen hozták létre. Hanem azért, hogy
   biztosítsa a természet, a társadalom és minden élő teremtmény
   harmonikus együttélését.
   Az erdő a hirtelen fordulatokat nem szereti. A türelmes, közös munkát viszont
   meghálálja.
   
   Országos Erdészeti Egyesület