„Titkos remekmű” – írták róla korábban magyarországi kritikusai, azóta tananyag, de mindenekelőtt egy 19. század végi, botrányos fogadtatású, különös összefoglaló a korról. Hatalmas bátorsággal és bravúros írói tehetséggel kavarja föl a társadalom zavaros vizét, s szinte kéjes érzékletességgel és részletességgel tárja föl a művészet és a kultúra tályogait. Amellett, hogy afféle „enciklopédikus” lenyomatot ad a legfontosabb művekről, alkotókról, megmutatja, hogy milyen állapotba kerülhet az, aki elmerül a „mesterséges paradicsomok” orgiájában, s teret ad az érzékelés mindent fölemésztő vágyának.
