"Kaptam egy kisebb szilánkot a combomba, a lelkembe egy nagyobbat" – a kommunista diktatúra hőseire emlékeztek a Megyeházán

2026. 09. 25., 14:23
Dr. Szobonya Zoltán '56-os mártírra emlékeztek a kecskeméti Megyeházán. A 11. alkalommal megrendezett emléknapon idén ketten vehették át a nevét viselő díjat, Kovács István József nyugdíjas üzemmérnök, költő és Csizmadia Sándor, aki posztumusz nyerte el a kitüntetést.
Fotó: Banczik Róbert
A galéria 22 képet tartalmaz

2016-ban a Bácskiskun-Vármegyei Közgyűlés vármegyei emléknappá minősítette szeptember 29-ét, dr. Szobonya Zoltán mártírhalálának napját azzal a szándékkal, hogy a jánoshalmi 1956-os forradalmi megmozdulások egyik szervezőjének, majd vezetőjének méltó emléket állítsanak. Hogy elismerjük, megbecsüljük, szolidaritásunkat fejezzük ki azok felé, akiket az 1945 és 1950 közötti bíróságok ártatlanul meghurcoltak, koncepciós eljárások során, akik a kommunista diktatúrával szemben aktív ellenállást fejtettek ki, akik a kuláküldözések áldozatai – mondta el beszéldében Vedelek Norbert, a Bács-Kiskun Vármegye Közgyűlésének elnöke.

Világszerte mintegy százmillió áldozatot szedett a kommunizmus – ami halottak számát illeti, emiben nincsenek benne az egyéb testi-lelki kínokat elszenvedők milliói. A kommunizmus rémtettei eltörpülnek minden más diktatúra gonosztettei mellett – tette hozzá Vedelek Norbert aki szólt a kommunizmus rendszerének hétköznapi erkölcstelenségéről és zsarnokságáról, pusztításáról Magyarországon.

Az elnök hangsúlyozta, hogy fontos emlékeznünk és megőriznünk a múltunk emlékeit, hiszen, ha nem tesszük, akkor arra leszünk ítélve, hogy újra átéljük azt. "Hiszen, amelyik közösség nem őrzi elődei hagyatékát, bukásra van ítélve. Ennek szellemében tartják meg minden évben a Szobonya Zoltán Emléknapot, akinek élete példaként szolgálhat mindenki számára.

A tiszteletére megalapított díjat olyan hétköznapi hősök nyerik el évente, akik mutatják a későbbi generációk számára a helyes irányt. Pénteken délelőtt két kitüntetést osztottak ki, így már 228-an büszkélkedhetnek a díjjal. Az egyik kitüntetett Kovács István József nyugdíjas üzemmérnök, Megyei Prima-díjas költő. Gyermekkorának meghatározó élménye az 1956-os tiszakécskei sortűz, amelyen megsebesült édesapja kezét fogta. A 2016-ban az ’56-os emlékbizottság érdemkeresztjét vehette át.

Az eseményen Kovács István József átszellemülten idézte meg a forradalmi időket, melyeket gyerekként tapasztalt meg: 37-es gépágyú október 27-én magyarok magyarokra lőttek. „Jómagam is kaptam egy kisebb szilánkot a combomba, de a lelkembe egy nagyobbat.” 83 évesen sem feledi azt a napot.

Csizmadia Sándor, posztumusz, a díjat lánya, Fazekas Mihályné vette át. Csizmadia Sándor asztalosként dolgozott a termelőszövetkezetnél, részt vett a helyi 56-os eseményekben, megakadályozta a Tanácsháza előtte felszabadulás emlékmű szétlövését. A forradalom után tíz hónap börtönt kapott Kecskeméten, hazaérte után nem talált munkahelyet, ezért évekig  Budapesten dolgozott. 1991-ben a 960-as sorszámú 56-os emlékérmet kapta meg.

Az eseményen részt vett többek között Bán János alpolgármester, Lévai Jánosné tanácsnok, Szabó Vendel, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi rendőrfőkapitány-helyettese,Vedelek Norbert Bács-Kiskun Vármegye Közgyűlésének elnök, dr. Kerényi János alelnök, dr. Mák Kornél alelnök. Szobonya Zoltán családja ezúttal nem tudott jelen lenni, így üdvözletüket küldték a jelenlévőknek.

Kovács István József: Sortüzek

Gyermekként az 56 ősze megcsapott: 
Októberi viharban tankok, és katonák, 
Kamaszok fegyverrel, és lehulló csillagok. 
Emlékeimben élnek, lőporfüst kavarog. 

Nemzeti zászlók alatt, imádság, fohász, 
Szózat a néphez himnuszt énekelve 
együtt dobban szívünk, most is kiver a láz, 
7mert végigsöpörtek sortüzek gyász, gyász. 

Gyermekkoromban megcsapott a halál szele, 
Véres volt a föld, az őszi fák levele. 
November, arcomra egy könnycsepp ráfagyott. 
Halottak virágok, véres krizantémok. 

Temetők csendje, kopjafák és sírhalmok! 
A gyászom megmaradt, éveim rohantok 
De én nem felejtek, Nem felejtek! 
Fülembe csattognak még a gyilkos sortüzek! 

Tiszakécske, 1994. április