KEFAG Zrt: két napos szakmai program a Kiskunságban

A résztvevők az Észak-Kiskunsági Erdészethez tartozó Vackor Vár Erdei Iskolában gyűltek össze. Itt Sulyok Ferenc vezérigazgató, dr. Bárány Gábor vezérigazgató-helyettes és Madácsi Sándor erdészeti igazgató köszöntötte a jelenlévőket.

Majd vendéglátóink vezérletével igazi kiskunsági terepi programban volt részünk. A gyalogtúra alatt és a megállóhelyeken külön megélhettük, hogy e meleg és száraz klímájú vidéken mit jelent az erdőállomány környezetre gyakorolt hatása. A tűző napon állva könnyebben megérthető, hogy ezen a nem kifejezetten erdőklímájú vidéken miért fontos része a racionális földhasznosításnak az erdőtelepítés, erdőgazdálkodás.

Az egyes megállóhelyeken nem csak a mostani állapotokat – tuskózott terület, erdősítés utáni terület, fenyőpusztulás, őshonos idős állomány, stb. – ismertették vendéglátóink, hanem a térség történelmét és a táj változását is. A honfoglaláskor még erdős ligetekkel és jelenős vízfelszínnel bíró területet a török uralom alatt fátlan futóhomokká pusztították. Kramer János tábori orvos 1739-ben már javasolta az erdőtelepítést a táj élhetőségének javítása, a homok megkötése érdekében. Kezdettől alkalmazott főbb fafajok voltak az erdei- és feketefenyő, szürke nyár, akác.

Talán még a klímaváltozásnál is nagyobb probléma, hogy a vízszabályozások eredményeként az egy-két méteren lévő talajvízszint hét-nyolc méterre süllyedt. Egyes vélemények szerint ehhez hozzájárulhattak még a robbantásos szénhidrogénkutatások is, a vízrétegek közötti talaj átfúrásával. A Tisza és a Duna medrének mélyülése is növeli a két folyó talajvíz elszívó hatását.

Ahol a sarjaztatás nem lehetséges – a vízhiány miatt – tuskózás, mélyforgatás utáni erdősítés után a sorközök folyamatos gyommentesen tartása szükséges.

Jellemző homoki erdősítési technológia a szántással egyidejű ültetés, amely során a mélyforgatás barázdájának oldalára fektetett, 60+-os csemetével, majd annak a következő talajszelettel történő takarásával valósul meg az erdősítés.

A rendkívül változatos termőhely miatt úgynevezett "KEFAG-mixet" alkalmaznak, ami szürke nyár, akác, nemesnyár összetételű, esetleg néhány darab egyéb fafajjal keverve. Nehéz biztosra megmondani, hogy mi lesz a sikeres erdősítés hivatalos célállománynak megfelelő elegyaránya. A termőhely mozaikosságát nem csak a különböző térszint és humusztartalom okozza, hanem a 7% feletti mésztartalom változatossága is.

A csekély területű kocsányos tölgyeseik zömmel faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódban vannak. Bár az átlagos erdészkerület nagyság ezerötszáz hektár jó, ha egy-egy erdész munkája során egy új kocsányos tölgyest tud az utódokra hagyni.

A száraz klíma – és a fenyőfélék jelentős aránya – miatt kiemelt kockázatot jelent a tűzveszély. Az erdeifenyő állományok károsodása olyan mértékű, hogy felhagytak ennek a fafajnak a további alkalmazásával. Ezen kívül a feketefenyő hajtást pusztító gombafajok is egyre több kárt okoznak. Folytatnak kísérleteket tengerparti fenyővel (Pinus pinaster) és páncélfenyővel (Pinus leucodermis), de ezek növekedési erélye, télállósága nem elégséges az állományszintű meghonosításukhoz. A terepi program végén megkoszorúztuk dr. Barányi László erőgazdasági igazgató emlékkopjafáját.

Délután a Bugaci Erdészet igazgatója, Fodor Mihály, kíséretében megismerkedtünk a hajdani Pétermonostora település ásatásával, ahol lelkes régészek avattak be minket a tatárjárás általuk feltárt népirtó tevékenységébe. Az ásatás után az idén átadott Aranymonostor látogatóközpontban kaptunk tárlatvezetéssel betekintést a ma már nem létező település tatárjárás előtti múltjába. A nap terepi programjait a Bugaci Erdészet ismertetésével és a csemetekertjei bemutatásával zártuk.

Az Erdészet tevékenysége igen széleskörű. Rendelkezik egy 25.000 m³ kapacitású raklapüzemmel, ami 80% feletti arányban saját faanyagukat dolgozza fel. 9000 ha-os nagyvadas vadászterület, vadászház, turistaszálló, lakossági ivóvízszolgáltatás is színesíti a palettájukat. A KEFAG Zrt. tíz működő csemetekertjéből kettőt a Bugaci Erdészet működtet. Ebből a két csemetekertből az öthektáros fenyős kertet látogattuk meg.

Csíraképes feketefenyő magot Bulgáriából és Szerbiából vásárolnak. A jogszabályban meghatározottnál nagyobb csemeteszámmal erdősítenek. Fenyőből 8000, lombosból 4200-5500 db/ha-t ültetnek. A szélsőséges termőhelyeken a helyben nevelt csemete a legideálisabb, ezért önellátásra rendelkeztek be. A megtermelt csemete kisebb részét értékesítik.

Másnap a Ivanics Utility szervezésében Kawasaki Mule járművekkel ismerkedtünk, majd az Alföldfásítási múzeumban kaptunk betekintést a táj erdőgazdálkodásának történetébe.

Délután a Juniperus Parkerdészetet mutatta be Bekőné Polner Katalin erdészeti igazgató. Ez Magyarország legnagyobb állami tulajdonú kertészete, ami Kecskemét mellett Szombathelyen is rendelkezik termesztő területtel, összesen közel 60 ha-on nevelnek dísznövényeket.

A Kertészet jól gépesített, még különböző adapterekkel ellátott Hari-tech robottal is rendelkeznek. Az árbevételük fele-fele arányban hazai és export, ami növeli az eredménytermelés biztonságát. Jelenleg legfontosabb, legnagyobb exportpiacuk Románia, hazai pedig a Településfásítási program. 400-500 fajt, fajtát termelnek, mintegy 500 ezer darabos mennyiségben. Ezek fák, cserjék, örökzöldek. Ennek nagyságrendileg az egyharmada kerül értékesítésre évente.  

Köszönet a vendéglátóknak a gondosan megszervezett szakmai programért!

Forrás: OEE Erdőművelési Szakosztály

Szerző: Urbán Pál

Fotók: Urbán Pál

Hírszerkesztő: Nagy László