Kilencvenévesen is futva közlekedik és teniszezik a kecskeméti vadászrepülők egykori pénzügyi szolgálatának belső ellenőre

Béla bácsi katonai pályafutása 1969. április 1-jén kezdődött a Szentgyörgyi Dezső Honi Vadászrepülő Osztálynál. Kezdetben továbbszolgálóként, majd hivatásos tiszthelyettesként dolgozott az alakulatnál, de nem a pilótafülkében vagy a hangárokban: a pénzügyi szolgálat belső ellenőreként felelt a rendért. Kollégái precíz, végtelenül kitartó emberként ismerték és szerették. Ebben a komoly felelősséggel járó beosztásban kísérte végig a kecskeméti bázis mindennapjait egészen az 1991-es nyugállományba vonulásáig.

Ez a rendkívüli aktivitás és tenni akarás a magánéletét is végigkísérte. Szabadidejében mindent kipróbált, amit csak lehetett; a mai napig büszkén emlékszik vissza arra a 32 ejtőernyős ugrásra, amit katonaként teljesített. Később a borászattal is megismerkedett: saját szőlejéből szűrt borai többször kaptak elismerést, a ház falát ma is számos oklevél díszíti.

Bár a kora alapján már rég megérdemelné a pihenést, Béla bácsi ma sem hajlandó tétlenkedni. Feleségével egy hatalmas családi házat és egy gyönyörű, saját magukat ellátó kertet tartanak fenn. Otthoni műhelyében a mai napig megjavít mindent, amire a családnak szüksége van. Szemüveg nélkül ír és olvas, a mozgás pedig olyannyira a lételeme, hogy szinte mindenhova futva közlekedik.

Legnagyobb szenvedélye azonban a tenisz. Napi szinten edz kemény talajú pályán, és ahogy ő fogalmaz: így a kilencvenedik éve felé a száz labdát adagoló gép néha már őt is kifújja, de még férfiasan állja a sarat.

Amire azonban a legbüszkébb, az a családja. Feleségével mindent meg tettek azért, hogy biztos hátteret teremtsenek, a családfa pedig azóta alaposan kilombosodott. Ma már több unokával és dédunokával büszkélkedhetnek. A családban mindenki diplomás, és többen közülük Budapesten vagy külföldön töltenek be fontos pozíciókat. Az utódok között találni orvost, jogászt, pedagógust, és olyan szakembert is, aki az informatika világában ért el komoly sikereket.

Zámbori Béla mai kilencvenedik születésnapja így nemcsak az évek számáról, hanem egy kivételes, a mai napig teljes fordulatszámon pörgő életút ünnepléséről szólt. Isten éltesse sokáig, jó egészségben!