Kína két nagyvárosában tanított dr. Kiss Katalin

ezzel a címmel szervezett az elmúlt napokban egy közel egyhetes rendezvénysorozatot Kínában a World Choir Games Council, azaz a Világ Kórusversenyeinek Tanácsa. A távol-keleti ország harmadik legnépesebb városa, Sencsen ezekre a napokra – ahogyan Dél-Kína egyetlen angol nyelvű napilapja, a Shenzhen Daily újságírója fogalmazott – a zenei egység vibráló központjává vált. Az eseményre ugyanis a világ minden tájáról érkeztek zenészek és kórusok, így a program inspiráló platformot teremtett a különböző kultúrák megismeréséhez, a többféle etnikumú szakemberek együttműködéséhez.

A rendezvénysorozat egyik fénypontja a soknemzetiségű gyermekkórus koncertje volt, amelyet november 17-én a Sencseni Hangversenyteremben tartottak meg. A különböző etnikai hátterű gyerekek – köztük például hszincsiangi tadzsik, jünnani bulang és tibeti-burmán dzsínó fiatalok – szívmelengető előadása nagy sikert aratott.

A koncert mellett a „kórushéten” tudományos konferenciát is szerveztek, valamint négy mesterkurzust, amelyeket lettországi, görögországi, magyarországi és malajziai szakemberek tartottak. A rangos rendezvénysorozaton hazánkat dr. Kiss Katalin képviselte. „A programok témája az etnikumok zenéje volt, valamint azok feldolgozásának módjai a kortárs kóruszenében – mondta a neves kecskeméti zenepedagógus. – Két előadást is tartottam Sencsenben. Az elsőn arról beszéltem, hogy mi Magyarországon általában hogyan építjük a kórusokat, hogy milyen módszereket alkalmazunk, a másodikban pedig a hazánkban élő etnikumok zenéjével foglalkoztam. Zeneszerzők, karnagyok, előadóművészek, valamint kisebb létszámú, de még működő etnikumú csoportok képviselői hallgatták az előadásaimat. Nagyon színes, izgalmas világ vett körül, hiszen Kínában 56 nemzetiség létezik, és ők tartják a saját népi kultúrájukat, ápolják a zenéjüket, a táncaikat. Az az igazság, hogy a népzene, a szomszéd népek zenéjének elemzése számunkra nem újdonság, de a kínaiaknak nem volt két olyan zseniális zeneszerzőpárosuk, mint nekünk Kodály és Bartók. S bár nagyon sok népdalfeldolgozás születik ott, de azért az a fajta tudományosság és felkészültség, ami nálunk a 20. század első felében ezt a területet jellemezte, az ritkaság. A sencseni hatalmas koncertteremben egyébként az Ars Nova Énekegyüttessel korábban, 2016-ban két koncertet is adtunk, kínai vendéglátóim erre még mindig rajongva emlékeznek.”

A sencseni programjai végeztével dr. Kiss Katalin Sanghajba utazott. Kína gazdaságilag egyik legfejlettebb városába tulajdonképpen „hazatért”, hiszen évek óta tanít ott, pár hónappal ezelőtt is, júliusban az ottani zeneművészeti egyetem, a Sanghaj Konzervatórium felkérésére a komoly szakmai megbecsülésnek örvendő intézmény által szervezett szemináriumon tartott mesterkurzusokat. „Ezúttal a Children’s Palace hívott meg. Kína legrangosabb kórusképző intézménye immár 11. alkalommal szervezett mesterkurzust, erre invitáltak meg nagy örömömre. A Gyermekpalota múltja igen figyelemre méltó. A 19. században egy dúsgazdag hölgy a városra hagyott egy csodálatosan szép palotát azzal a feltétellel, hogy azt a gyerekek művészeti képzésére használják. Kérése szerint nemcsak rendben tartják az épületet – mind a mai napig gyönyörűen néz ki –, hanem mindegyik korosztályt képviselve 15 kórus is működik ott. Válogatott karnagyok irányítják a válogatott énekesekből álló együtteseket, amelyek Kína legkiválóbb énekkarai; ahova elmennek versenyezni, mindenhonnan elhozzák a pálmát. Állandóan koncerteznek, s mivel a Children’s Palace állami fenntartású intézmény, a nemzeti ünnepek hivatalos rendezvényein is rendszeresen fellépnek. Először ott is előadást tartottam. A kórusépítéssel, a hangképzéssel kapcsolatos kérdésekről megfogalmazott gondolataimat körülbelül száz karnagy hallgatta meg. Utána pedig öt napon át reggel estig a Children’s Palace kórusvezetőivel és az együtteseikkel foglalkoztam.”

Előadásaival, szakmai útmutatásaival dr. Kiss Katalin ezúttal is osztatlan sikert aratott. A Children's Palace vezetői már a Sanghajban töltött napjai alatt megkeresték a folytatás igényével, és meg is állapodtak abban, hogy jövőre egy négy alkalomból álló, egyenként tíznapos karnagyi iskolát vezet majd.