Nagyborosnyó: az árvíz elől menekülők hazatérve látják meg, hogy egy élet munkája odalett

2025. 06. 05., 20:05
Megkezdte szolgálatát az árvíz sújtotta erdélyi Nagyborosnyón a Magyar Református Szeretetszolgálat kutató-mentő csapata – tájékoztatta az InfoRádiót a szervezet kommunikációs vezetője, Dobis-Lucski Zsófia, aki további részletekkel is szolgált.

A Magyar Református Szeretetszolgálat vasárnap éjszaka kutató-mentő csapatot indított a Kovászna megyei Nagyborosnyó településre. Előtte pénteken ide érkezett meg a humanitárius segélyszállítmányuk is, és már akkor egyeztettek a helyi lelkipásztorral, a polgármesterrel is, hogy amint elvonul az ár, igazán szükség lesz a kutató-mentő csapat szolgálatára, amely most már dolgozik is.

Az ár már elvonult a településről, az utcák újra járhatók, a házak nagy részéből is eltűnt a víz; a kutató-mentőknek most az a feladatuk, hogy a házakban bennmaradt vizet, valamint a pincékben, kutakban maradt, felhalmozódott saras vizet ipari szivattyúikkal eltüntessék, valamint a bútorok és egyéb tönkrement eszközök elszállításában segítsenek a helyieknek – tudta meg az InfoRádió Dobis-Lucski Zsófiától, a Magyar Református Szeretetszolgálat kommunikációs vezetőjétől.

Négy fő végzi a munkát, szakemberek és önkéntesek vegyesen, de mind rendelkeznek a megfelelő segítségnyújtáshoz szükséges vizsgákkal, képesítésekkel, quaddal tudnak közlekedni Nagyborosnyón.

A legszomorúbb, amiről beszámoltak a helyszínen segítők, hogy hatalmas lelki teher nehezedik most az ott élőkre.

„A múlt héten az első sokk akkor érte őket, amikor menekülni kellett, el kellett hagyni az otthonukat. Akkor természetesen mindenki csak azzal foglalkozott, hogy gyorsan mentse a saját és családja életét és a legfontosabbakat vigye. Hála Istennek emberéletet nem követelt az áradás, most viszont az ár visszahúzódását követően éri a kint lévő testvéreket az a második szörnyű felismerés és trauma, hogy egy élet munkája lett oda. Elmondták a kint dolgozó kollégáink, hogy rendkívül kétségbeesetten és szomorúan térnek vissza a lakók az otthonukba, hiszen azt látják, hogy az életük során gyűjtött és felhalmozott emlékek – fényképek, emléktárgyak – mind a víz martalékai lettek, nem beszélve a kiskertről, a jószágokról, ingóságokról, bútorokról, ruhákról, játékokról” – ecsetelte.

Olyanok is nincstelenekké váltak, akik korábban nem szenvedtek szükséget, de most, hogy minden odalett, az ottaniak mind nehéz egzisztenciális helyzetbe kerültek.