Pokoli aszályos nyarak, elmaradó esők, kihívások a homokhátsági emberek előtt
Égetően fontos kérdés az, miként is tud alkalmazkodni Magyarország, ezen belül az Alföld és szűkebb térségünk a Homokhátság ahhoz az időjáráshoz, amelynek következtében évről évre egyre nagyobb aszály nehezíti a polgárok életét. A mezőgazdasági termelők óriási gondokkal küzdenek, a Homokhátság kiszárad. A nyarakat a családok egyre nehezebben viselik a hőség napok miatt. Eső alig esik, ami viszont leesik, azzal nagyon gazdaságosan kell bánnunk. Egyebek mellett erről is szó esett a Zöld-kék infrastruktúra és klíma alkalmazkodás című kétnapos uniós fórumon. A második nap délelőtt a Homokbánya egyik helyszínén mutatták be a polgármesteri hivatal munkatársai a már megvalósult jó gyakorlatok és példák tükrében, hogyan válaszolhatnak a városok a kihívásokra.
A Bringapark épületébe rendezett fórumon Balogh Zoltán, Kecskemét Fejlesztéspolitikai Irodájának a vezetője más települések által is követhető jó példaként említette a homokbányai térség átalakításának a lépéseit. Mint ismert, négy évtizeden keresztül egy szovjet laktanya volt ezen a területen, majd a katonák kivonulása után nyílt arra lehetőség, hogy a város és a beruházók egy új városi alközpontot alakítsanak ki. Kecskemét vezetése saját és pályázati erőből egy olyan zöld centrumot hozott létre, amely az ott élők igényeit próbálja kielégíteni – óvoda, iskola – miközben a közlekedés révén szervesen kapcsolódik a városhoz. A folyamatosan fejlődő térségben egyebek mellett olyan mini esőkertek kialakítására is sor került, amelyek a házaknál lehullott csapadékot gyűjtik, ezzel pedig a növényzet fejlődését segítik elő.
Balogh Zoltán után Győri András főkertész vette át a szót, aki a városi zöld növényzet elhelyezéséről, fásításról, a lehulló csapadék „megfogásáról” beszélt. Majd Farkas-Barta Kata a Zöld Küldetés Egyesület elnöke mesélt arról, miként is fásítják zöldítik a Kecskeméti Fürdő mögötti területet. Érintette azt is, hogy az esőkertek hogyan is működnek. Hangsúlyozta, hogy például Kecskeméten a Sosztakovics és a Gerlice utcákban hogyan is készültek el az esőkertek, amelyek segítségével megóvhatóak a környék növényei az esők késése esetén is. Ezt követően helyszíni sétán mutatták be az előadók a homokbányai új centrumot és a korábban kialakított mini esőkerteket.
A fórum szakmai beszélgetéssel folytatódott. Gacsályi József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgató-helyettese egyebek arról beszélt, hogy a homokhátsági gazdaemberek egyre inkább hajlanak arra, hogy jöjjön a víz a két nagy folyóból még akkor is, ha esetleg a mélyebben fekvő földek egy része víz alá kerül. Mint mondta, az ATIVIZIG (Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság) területén mintegy 690 zsilipet zártak le, megakadályozva ezzel a víz elvezetését. Majd hozzátette: az elmúlt 4 évben nagyon kevés csapadék esett. Egy évnyi eső nem hullott le az említett időszak során. Tölgyesi Csaba a Szegedi Tudományegyetem kutatója arról szólt, hogy a problémák mintegy 50 százaléka a klíma változásnak köszönhető, a többi az emberi tevékenységnek. Mint mondta, közel 1 millió fát ültettek az elmúlt évtizedekben a Homokhátságon, amelynek van ugyan haszna, de az is igaz, hogy évente mintegy 0,2 köbkilométernyi nedvességet párologtatnak el a fák. Meglátása szerint erdőt leginkább az árterekben kellene létesíteni, és az innét felszálló pára a Kárpát-medencében eső formában visszajut a folyókba, amelyek az Alföldre hozzák a vizet.
Volt, aki megemlítette, hogy egy számítási modell szerint a Homokhátság éves vízveszteségét akkor lehetne pótolni, ha másodpercenként 53 köbméternyi vízpótlást kapna a térség 365 napon keresztül. Szó esett arról is, hogy takarékosan kell bánni a vízfelhasználással, az aszályos évek miatt egyre inkább felértékelődik a háztartásokban keletkező szennyvizek, szürke vizek jelentősége is. Volt aki a mezőgazdasági termelés problémáját járta körül, más hozzászóló pedig azt ecsetelte a beszélgetés során, hogy évről évre egyre több aszályos hét nehezíti a termelők és a lakosok életét.