Több mint 200 kilométer gyalog – Hertelendy Lívia minden lépését az erdőkért teszi
– Mi is pontosan a magyar El Camino, és te mire vállalkoztál?
– A magyarországi szakasz a Szent Jakab-zarándokút része. Én Budapestről, a nullás kilométerkőtől indultam, és Lébényig megyek. Ez valamivel több mint 200 kilométer, nagyjából nyolc nap alatt teljesíthető, napi 25–30 kilométerrel. Különböző zarándokszállásokon alszom, reggel pedig indulok tovább.
– Nálad azonban nem önmagában a kétszáz kilométer megtétele volt a cél. Miért kötötted össze az utat a természetvédelemmel?
– Nem szerettem volna, hogy ez egy öncélú túrázás legyen. Az ember útközben látja az erdők és a vizek állapotát, azt, hogyan néz ki a természet egy ilyen aszályos időszakban. Arra gondoltam, hogy ne csak nézzük, hanem próbáljunk tenni is valamit. Szeretném egy kicsit a környezettudatosság irányába fordítani az emberek figyelmét.
– Hogyan lesz egy megtett kilométerből valódi segítség?
A beszélgetés idején Lívia nagyjából az út felénél járt, és addigra valamennyi megtett kilométerének akadt örökbefogadója. – a szerk.
– Kívülről romantikusnak tűnik: hátizsák, erdő, hosszú gyaloglás. Belülről is az?
– A távval önmagában nincs probléma. A saját fizikai állapotoddal és a változó időjárással már inkább. Amikor elindultam, még gyönyörű, napos idő volt, aztán egyik napról a másikra megérkezett az ősz. Nekem pedig nyolc nap minden lehetséges időjárására fel kellett készülnöm.
– Innen jött a 24 kilós hátizsák?
– Igen. Huszonnégy kilóval indultam. Volt olyan pont, amikor azon gondolkodtam, hogy még egy kilométer vagy még egy lépés, és összeesem. Ha pedig leülök, talán már nem tudok továbbmenni. Az eleje volt ebből a szempontból a legnehezebb.
A súly mellett a lába is hamar jelezte, hogy ez nem egyszerű kirándulás: vízhólyagok, fájdalom és a napi regenerálódás is az út részévé vált. Sátor viszont nem került a hátizsákba – az további négy kilogrammot jelentett volna –, így Lívia és az úton megismert társai zarándokszállásokon töltötték az éjszakákat. – a szerk.
– Mi volt eddig az a pillanat vagy hely, amely miatt azt mondtad: ezért már megérte elindulni?
– Voltak olyan szakaszok, amelyekről előre azt gondoltam, hogy nem lesznek különösebben szépek, aztán egészen mást kaptam. És vannak még olyan érintetlen részek, ahol szarvasokat láttunk, őzeket hallottunk. Ilyenkor érzi igazán az ember, hogy van még valami, amihez nem nyúltunk hozzá.
– A természet állapota neked nem elméleti kérdés. A saját hétköznapjaidban is tapasztalod a változást.
– Hat éve élek tanyán. Évről évre kevesebb az eső és egyre kevesebb a víz. Vannak növények, amelyek már nem úgy teremnek, mint korábban. Az ember közben azt látja, hogy a technológia egyre nagyobb helyet foglal el az életünkben, miközben a természettől egyre távolabb kerülünk. Én erre is szeretném felhívni a figyelmet.
– Érdekes, hogy miközben te naponta beszámolsz az utadról, eredetileg nem is szerettél volna annak „arca” lenni. Miért?
– Azt szerettem volna, hogy elsősorban a szándék legyen az egész mögött, ne egy arc, szimpátia vagy antipátia.
– Közben viszont ez az út rólad is szól valamennyire. Mit csinál veled több napon keresztül a gyaloglás?
– Egyfajta lelki feltöltődés és gyógyulás is. A hétköznapokban nincs időnk igazán befelé figyelni. Minden egyre zajosabb és hangosabb. Itt viszont elkezd szűkülni ez a zaj, és az embernek egyszer csak van ideje saját magára figyelni.
– Mennyire változik meg közben az időhöz való viszonyod?
– Teljesen. Este kilenckor már alszom, reggel ötkor kelek. Egy idő után már a nap járásából tudod nagyjából, mennyi lehet az idő. A városban az ember folyamatosan rohan, és viszik magukkal a napi rutinok. Itt nem sodor semmi. Te döntöd el, hogy mész tovább, vagy megállsz egy kicsit. És akkor olyan dolgokat is észreveszel, amelyek mellett máskor egyszerűen elmennél.
Hertelendy Lívia szeptember 28-án tervezi elérni Lébényt. De már az interjú idején azon gondolkodott, hogy amikor megteszi az utolsó kilométert, talán nem ül rögtön vonatra. Marad még egy éjszakát. Mert kétszáz kilométer után lehet, hogy éppen az a legfontosabb, hogy ne kelljen azonnal továbbindulni. A napi beszámolókat a „Lépések az erdőkért” elnevezésű facebook oldalon lehet nyomonkövetni. – a szerk.