Zenés áhítat Mária keresztfa mellett átélt fájdalmáról
A zenés áhítat elején a házigazda református közösség nevében Varga Nándor parókus lelkész üdvözölte a megjelenteket. Megkülönböztetett szeretettel mondott köszönetet az előadóknak – kiemelten Sipos Rita Veronikának, a kecskeméti református kollégium öregdiákjának, aki mint mondta: „énekes szolgálataival már korábban is nagyon sokszor megörvendeztette hallgatóit” –, hogy segítségükkel „bekapcsolódhatunk abba a passiótörténetbe, ami most fordul rá Krisztus szenvedésére”. Beszélt arról is, hogy „az elhangzó mű szövegében Mária áll a középpontban, és mi, reformátusok a Mária-kultuszból kimaradva, de Mária tiszteletében megmaradva példaként tartjuk magunk előtt azt az elhivatott szeretetet, ahogyan ő Krisztust fogadta a születésekor, és ahogyan osztozik, ahogyan tanít minket osztozni a szomorúságon és a fájdalomban”.
Ezt követően Jámbor Zsolt osztott meg a jelenlévőkkel néhány zenetörténeti érdekességet a 18. század eleje fiatal mesteréről és lírai szárnyalású alkotásáról.
A zenetörténet egyik legihletettebb műve
A költőként is ismert 13. századi ferences szerzetes, Jacopone da Todi Mária-énekének szövegére komponált művet nagycsütörtök este a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karának három tehetséges hallgatója: Sipos Rita Veronika (szoprán), Baliga Anita (alt) és Nagy Janka (zongora) szólaltatta meg. A pályájuk elején járó fiatal tehetségek nagy odaadással, őszinte szívvel keltették életre a Pergolesi darabjából áradó már-már túlcsordulóan érzelmes fájdalmat. Jutalmuk nem maradt el, a maroknyi hallgatóság lelkes ünneplésben részesítette őket.
Varga Géza