Zenés áhítat Mária keresztfa mellett átélt fájdalmáról

2026. 04. 03., 17:50
Giovanni Battista Pergolesi Stabat Mater című műve a barokk zene egyik legmegrázóbb és legjelentősebb alkotása, amely nemcsak a zenetörténetben, hanem a későbbi zeneszerzők inspirációiban is fontos szerepet játszott. Nagycsütörtök este az Újkollégiumban ezt a megrendítő Mária-himnuszt szólaltatta meg a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karának három tehetséges hallgatója: Sipos Rita Veronika (szoprán), Baliga Anita (alt) és Nagy Janka (zongora).

A zenés áhítat elején a házigazda református közösség nevében Varga Nándor parókus lelkész üdvözölte a megjelenteket. Megkülönböztetett szeretettel mondott köszönetet az előadóknak – kiemelten Sipos Rita Veronikának, a kecskeméti református kollégium öregdiákjának, aki mint mondta: „énekes szolgálataival már korábban is nagyon sokszor megörvendeztette hallgatóit” –, hogy segítségükkel „bekapcsolódhatunk abba a passiótörténetbe, ami most fordul rá Krisztus szenvedésére”. Beszélt arról is, hogy „az elhangzó mű szövegében Mária áll a középpontban, és mi, reformátusok a Mária-kultuszból kimaradva, de Mária tiszteletében megmaradva példaként tartjuk magunk előtt azt az elhivatott szeretetet, ahogyan ő Krisztust fogadta a születésekor, és ahogyan osztozik, ahogyan tanít minket osztozni a szomorúságon és a fájdalomban”.

Ezt követően Jámbor Zsolt osztott meg a jelenlévőkkel néhány zenetörténeti érdekességet a 18. század eleje fiatal mesteréről és lírai szárnyalású alkotásáról.

A zenetörténet egyik legihletettebb műve

Giovanni Battista Pergolesi talán az európai zenetörténet legrövidebb életű zeneszerzője volt. Eredetileg Draghinak hívták, a Pergolesi név nagyapja pergolai születésére utal. Szüleit korán elvesztette, beteges és sánta volt. Végül 26 évesen tüdőbajban halt meg. Rövid élete alatt Nápolyban operákat és egyházi műveket komponált. Leghíresebb műve a Stabat Mater, amelyet a halálos ágyán, mindössze 26 évesen fejezett be. A kereszt alatt gyötrődő Szűzanya siraloménekének egyik legnépszerűbb zenei feldolgozását a zenetörténet legnagyobb alakjai közül többen is elismerő szavakkal illették. Johann Sebastian Bach annyira nagyra tartotta a művet, hogy az 1740-es években saját átiratot készített belőle. Jean-Jacques Rousseau, a felvilágosodás polihisztora a mű nyitótételét („Stabat Mater dolorosa”) az emberiség által valaha írt „legtökéletesebb és legmeghatóbb duettnek” nevezte. Vincenzo Bellinit, a híres operaszerzőt is mélyen megérintette a darab érzelmi töltete, és „a fájdalom isteni tragédiájának” nevezte a művet.

A költőként is ismert 13. századi ferences szerzetes, Jacopone da Todi Mária-énekének szövegére komponált művet nagycsütörtök este a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karának három tehetséges hallgatója: Sipos Rita Veronika (szoprán), Baliga Anita (alt) és Nagy Janka (zongora) szólaltatta meg. A pályájuk elején járó fiatal tehetségek nagy odaadással, őszinte szívvel keltették életre a Pergolesi darabjából áradó már-már túlcsordulóan érzelmes fájdalmat. Jutalmuk nem maradt el, a maroknyi hallgatóság lelkes ünneplésben részesítette őket.

Varga Géza