A cimbalom virtuóza játszott az Ókollégiumban

Alig néhány nappal azután, hogy a világ talán legismertebb könnyűzene-oktatással foglalkozó felsőoktatási intézményében, a bostoni székhelyű Berklee College of Music valenciai campusán tartott kurzust, szerda délután Lukács Miklós cimbalomművész Kecskeméten, a Kodály Intézet hallgatóinak mutatta meg a cimbalomban rejlő lehetőségeket. A számos kitüntetéssel jutalmazott, többek között Liszt- és Erkel Ferenc-díjas előadóművész révén a hírös városban tanuló, muzsikusnak készülő diákok egy számukra eddig nem vagy kevéssé ismert hangszert ismerhettek meg, és rácsodálkozhattak arra, hogy a cimbalom mennyire sokszínű, mennyi különböző hangzás érhető el rajta, mennyire mai.

A szerda esti koncert nyitányaként Lukács Miklós kíséretében Rajk Judit énekművész Fekete Gyula Parti Nagy Lajos Zene esővel, két cukorral című versére írt dalát énekelte, amelyet szerzője, a Zeneakadémia rektorhelyettese egy dalciklus részeként néhány évvel ezelőtt kettejük számára komponált. A házigazda intézmény vezetője ezt követően meleg szavakkal köszöntötte a megjelenteket és a vendégművészt.

Mielőtt szeretett hangszeréhez lépett volna, Lukács Miklós is szólt pár szót a közönséghez. Mindenekelőtt köszönetet mondott Rajk Juditnak a meghívásért, és kifejezte örömét afelett, hogy a Kodály Intézet hallgatóinak utat mutathatott a cimbalomhoz. „Mindig kihívásként élem meg – mondta –, hogy azokat az embereket – főleg a zenészeket, mert elsősorban a szakmának érdekes a dolog –, akik nem ismerik vagy legalábbis ilyen szerepkörben még nem hallották ezt a hangszert, valahogyan bevezessem a cimbalom rejtelmeibe. Bízom abban, hogy ma talán olyasvalamit tudtam velük megosztani, amire később emlékezni fognak, és hírül viszik vagy esetleg ki-ki a maga saját módján majd használni fogja.”

Lukács Miklós megosztott néhány gondolatot a műsorról is: „Igyekeztem nagyon vegyes programot összeállítani, hogy a hangszer adta lehetőségekből minél többet megmutathassak. Saját kompozíciókat játszok majd, amelyek különböző inspirációk alapján születtek. Elhangzik majd az Aura című darabom is, amelyet elég sokszor felvettem már lemezre, mindig különböző módon. A napokban elhunyt kiváló zeneszerző, Eötvös Péterre emlékezve most egy alcímet kapott a mű – hommage á Eötvös Péter –, innentől kezdve így fogom használni, a szeptemberben megjelenő következő szólólemezemen már így szerepel majd. Péterrel mi húsz évig dolgoztunk együtt folyamatosan, jó kapcsolatot ápoltunk nemcsak szakmailag, hanem bátorkodhatom így mondani, hogy barátilag is. Őt nemrég elvesztettük, sajnos tavaly májusa óta tudtuk, hogy ez be fog következni. Mostantól Péternek ajánlom ezt a kompozíciómat, az ő életének, művészetének emlékére. Művemet sokszor megmutattam neki. Ő mindig új technikákat szeretett volna hallani tőlem, azokat a felfedezéseket, amelyeket ma a hallgatók is megismerhettek. Nyilván nem nagy dolgok ezek, nem Amerika felfedezéséhez hasonlóak, hanem csupán csak a hangszeremben való kutakodás eredményei, de ezekre én kincsekként tekintek. Az aktuális új technikákat Péternek rendre megmutattam, és ő mindig örvendezett ezeknek. Az Aura című kompozícióm változatait is ismerte – sokat dolgoztunk együtt rajta, hogy jobb, szebb és tisztább legyen –, a 75. születésnapján őt köszöntő koncerten is eljátszottam neki, és akkor ő ennek nagyon örült.”

Az est folytatásában az ígérteknek megfelelően műfajokban gazdag, színes, érdekes műsort hallgathattak a megjelentek. Műsorát Lukács Miklós a Budapest anzix című művének két részletével kezdte, amelyről korábban így vallott: „Életem meghatározó helyszíne ez a város, ezért szeretném bemutatni, hogy mit jelent nekem valójában! A kompozíciók képeslapként jelennek meg életemből! Némelyik üzenet szeretteim felé, de az is kiderült, hogy mit jelent a hajnal csöndje, amiből ébred a város és nyüzsögni kezd!” Ezután barokk stílusban improvizált, valamint Johann Sebastian Bach d-moll sarabande-ját szólaltatta meg, majd egy sirbát, egy 12/8-os metrumú balkán táncot játszott. Ezt követően hangzott fel a már említett, fájdalmasan szép Aura – hommage á Eötvös Péter, végül pedig a Sunrise in Chennai című szerzeménye, amelyben a cimbalom indiai rokonhangszerének, a szantúrnak a hangszínét kereste és találta meg. A hallgatók zajos tetszésnyilvánítását ráadásszámmal köszönte meg Lukács Miklós, Kurtág György Márta ligatúrája című darabjával, a szerző cimbalomra átírt, kifejezetten az ő számára jegyzett változatával búcsúzott el a közönségtől.