A hangverseny első perceiben előbb a szervezők nevében Horváthné Erdélyi Zsuzsanna, a házigazda Szent Miklós Kórus vezetője köszöntötte az érdeklődőket és az est közreműködőit, majd Zöldi-Kovácsné Korompai Mónika ünnepi gondolatait hallgathatták meg a Barátok templomában megjelentek. A Kodály Zoltán Vegyeskar karnagya ifjabb Sapszon Ferenc gondolatait idézve így írta le a neves zenepedagógust: „Kodály szűkszavú, zárkózott ember volt, aki önmagáról alig beszélt, és vallásos élményeiről hallgatott. Hite, meggyőződése, istenes gondolkozása zárt világ volt. Szinte senki sem ismerte mély, imádságos belső életét.” Zöldi-Kovácsné Korompai Mónika személyes emlékeit is megosztotta a megjelentekkel. Mesélt gyermekkoráról, a Galyatetőn töltött napjairól, amikor egy elsuhanó autóban Kodály ősz haját látta, s a mátrai település kis kápolnájában – bár a „Mester” személyesen nem volt épp ott – érezte Kodály „jelenlétét”.

Ezt követően öt kecskeméti kórus énekeiben gyönyörködhettek a Barátok templomát csaknem teljesen megtöltő zeneszeretők. Először a Sztudita Szent Teodor Görögkatolikus Kórus, azután a Szent Miklós Kórus, a Nagytemplom Benedictus Kórusa és a Kodály Zoltán Vegyeskar, végül pedig a Kecskeméti Vég Mihály Énekkar állt a népes közönség elé. Az énekkarok tagjai mély átéléssel szólaltatták meg Kodály Zoltán műveit, illetve a karácsonyi örömhírről szóló énekeket.

A koncert végén a szervezők kisebb ajándékkal köszönték meg a kórusokat felkészítő karnagyok – Timkó Tamás, Horváthné Erdélyi Zsuzsanna, Liptainé Szeverényi Márta, Zöldi-Kovácsné Korompai Mónika, Vass-Eysen Ákos és távollétében Mikesi Tibor – munkáját, majd az est közös énekléssel zárult: az öt kórus együtt énekelte el az Adventi éneket.