Balogh Gábor előadása a történelmi háttér felvázolásával kezdődött. Megtudhattuk, hogy a Gulag-táborok eredete az 1917-es szocialista forradalomig vezethető vissza, kezdetben a politikailag nemkívánatos ellenfelek izolálására szolgáltak, később a rabszolgaként tartott munkaerő kihasználására. Az első Gulag-tábor 1918-ban nyílt meg egy orosz ortodox kolostor területén.

A második világháború után a Kárpát-medencéből több mint 700 ezer magyart hurcoltak el a táborokba, közülük mintegy 300 ezren már nem tértek vissza. Sokan a marhavagonokban töltött 4-6 hetes úton vesztették életüket, másokkal a táborok kíméletlen körülményei végeztek. A körülbelül 400 ezer hazatérő jelentős része azért menekülhetett meg, mert annyira legyengült, hogy "improduktívvá" vált a szovjet gazdaság számára, így inkább hazaküldték Magyarországra. A Magyar Kommunista Párt ezt meglovagolta propagandájával, azt mondván az itthon maradt asszonyoknak: ők hozzák haza férjeiket és fiaikat – magyarázta Balogh Gábor.

Az előadásból megelevenedtek a Gulag-táborok mindennapjai. A túlélés legfontosabb záloga az volt, hogy az ember ne gondoljon túlságosan előre: csak arra, hogy a következő 24 órát hogyan éli túl. A napi 800 kalóriás fejadag nem biztosított elegendő energiát a 12-14 órás fizikai munkához, a rabok így onnan pótolták a hiányzó tápanyagot, ahonnan tudták: gombát, bogyókat gyűjtöttek, madarakra vadásztak. Az északi táborokban a fagy is nagy veszélyt jelentett: a barakkokban, priccseken alvó emberek legfeljebb daróccal takarózhattak, csizmájukat papírral tömködték és más praktikákat fejlesztettek ki, hogy elkerüljék végtagjaik lefagyását.

Balogh Gábor többször idézett Alekszandr Szolzsenyicintől, mesélt Olofsson Placid bencés atyáról, és szólt a Gulág magyar krónikásáról, Rózsás Jánosról is.

Érdekes adalékokat hallhattak a diákok a XX. század két nagy diktatúrája, a német nemzetiszocialista és a szovjet kommunista rendszer közötti összefonódásokról. Mielőtt a két fél hadba lépett volna egymás ellen a második világháborúban, az SS és a Gestapo tisztjei tanulmányutakon vettek részt a Szovjetunióban a Gulag-rendszer megismerése céljából. Balogh Gábor több párhuzamra is rámutatott a német koncentrációs táborok és a szovjet Gulag-táborok között.

Az utolsó Gulag-tábort 1986-ban záratta be Mihail Gorbacsov. A Gulag-szigetvilág, ahogyan Szolzsenyicin nevezte, tehát alapvető jellemzője volt a szovjet rendszernek, hiszen születésétől kezdve gyakorlatilag egészen a bukásáig fennállt.

Mint Balogh Gábortól megtudtuk, a Terror Háza tavaly indította el Házhoz meg a múzeum című programját, melynek keretében közoktatási és közművelődési intézményekbe visznek el vándorkiállításokat, kiegészítve egy-egy rendhagyó történelemórával, előadással. Kecskeméten egy hónap alatt három helyszínre is ellátogattak: április végén a Wojtyla Házban volt látható a Rabszolgasorsra ítélve című Gulag-vándorkiállítás, most pedig a Szent Imre és a Zrínyi diákjai is jobban megismerhetik ezt a fontos témát. A kiállítás tablóin archív fotók, visszaemlékezések, levelek, térképek idézik meg a Gulag-táborok világát.

Galériánk a Zrínyi Ilona Általános Iskolában készült.