Csomor Flóra: nagyon sokat tanultam egy év alatt a kosárlabda akadémián

Az első akadémiai évében az U14-es leány csapat mellett dolgozott vezetőedzőként, valamint az U12-es fiúknál másodedző volt. Nyáron pedig két külföldi továbbképzésen vehetett részt az Akadémia és az MKOSZ jóvoltából. Először Szlovéniában járt a nemzetközi szövetség által szervezett postojnai Women's Basketball Summit keretében, majd Szerbiában, a világhírű Yubac Camp magaslati edzőtáborában gyarapíthatta elméleti és gyakorlati tudását.

Hogyan értékeled az elmúlt egy évet? Mennyiben más volt az Akadémián dolgozni, mint egy egyesületnél?

Az a felszereltség meg az a miliő, amit az Ivkovicné Béres Tímea vezetésével működő akadémia biztosít, az teljesen más, mint amivel korábban találkoztam. Játékosként már volt lehetőségem megtapasztalni itt az ideális állapotokat, de szakemberként komoly feladatot jelentett és nagyon figyelni kellett arra, hogy a gyerekek ezt ki is tudják használni. Szerintem csak az tudja, aki igazán benne van. Nyilván az is nagy könnyebbség, hogy itt össze tudunk dolgozni másokkal, hogy ez nem az én feladatom egyedül, hanem folyamatosan egyeztetünk az összes itt dolgozó kollégával. Nekem két szakágban volt lehetőségem dolgozni, amelynek szintén nagyon örültem, mert én mindig is szerettem volna fiúkat is edzeni. Nekem abszolút pozitív volt ez a változás, mert egy lépcsőt elképzelve, úgy érzem haladok fölfelé.

Eddigi munkád alapján azt lehet látni, hogy óriási akarattal és elhivatottsággal dolgozol folyamatosan fejlődni szeretnél.

Ez abszolút így van. Ezért is a szakedzőit végeztem el az egyetemen, mert teljesen ennek szentelem az életemet és próbálok folyamatosan fejlődni. Olyan dolgokat próbálok tanítani a gyerekeknek, amik a mai kosárlabdához igazán kellenek. Próbálom képezni magam, most jelentkeztem az egyetemen mesterképzésre. Azzal is az a célom, hogy minél jobb munkát tudjak végezni.

Az elmúlt egy évet hogyan értékeled? A munkádat, a csapatok fejlődését, amelyek mellett dolgoztál?

Nekem ez egy nagyon pozitív szezon volt. Megvoltak a maga nehézségei, de rendkívül büszke vagyok, ha így visszanézek rá. Nagyon fura, hogy most úgymond kezdem elölről, ismét itt vagyunk augusztus elején, kezdődik a munka, teljesen más felállásban, más csapattal. Nekem a tavalyi az első igazi szezon volt, amit a magaménak éreztem, hiszen először voltam vezetőedző. Az U14-es leány csapat ötödik lett az országos serdülő bajnokságban, amely kiváló eredmény. Az U12-es fiúknál volt országos jambori és szakmai torna is. A hazai rendezésű szakmai tornán a legjobb csapatok között végzett a fiú gárda.

Az a munka, amit a lányok beletettek és ahonnan ahová eljutottak, az szerintem óriási teljesítmény volt tőlük. Király Henrikkel, az U12-es fiúk vezetőedzőjével úgy értékeltük, hogy a fiú csapat is komoly fejlődésen ment keresztül, amely büszkeséggel tölt el minket. Egyébként nem is csak az eredményekben mérjük, hanem követve a fiatalok életútját nagyon jó érzés, hogy mi is közrejátszottunk az ő formálásukban. Reméljük, hogy el tudnak addig jutni, ameddig szeretnének.

Ebben az évben két külföldi továbbképzési lehetőséget biztosított az Akadémia. Július 2-6. között került megrendezésre Szlovéniában, Postojnában a FIBA 17. „European Women’s Basketball Summit” tábora, ahol női edzők és játékvezetők vettek részt Európa különböző országaiból.

Váratlanul ért, amikor Timi megkérdezte, hogy tudnám-e vállalni, hogy elutazzak a szlovéniai továbbképzésre. Abszolút meglepett és természetesen nagyon örültem neki. Ez a 17. alkalommal megszervezett tábor a női kosárlabda szakemberek és játékvezetők továbbképzésére szolgál. Országonként egy edzőt és egy játékvezetőt küldenek. Idén azonban egyedül érkeztem Magyarországról. Négy napon keresztül, egy nagyon intenzív programon vettem részt. A megismerkedés után úgy nézett ki, mintha iskolában lettünk volna, mert az elméleti órák mellett gyakorlati képzés is volt. Többször nekünk kellett edzést tartani. Az egész képzés, az előadások a bemutatók, valamint a mi edzésbemutatóink is angol nyelven folytak. Hálás vagyok a magyar szövetségnek ezért a képzésért, mindenképpen a szakmai haladásomat szolgálta.

Mit tanultál a pár nap alatt?

Ki kell emelnem, nagyon fontosnak tartottam, hogy más országok kosárlabda kultúráját megismerhettem, valamint kapcsolatokat, barátságokat kötöttem. Nem egyforma a kosárlabda képzés az egyes országokban ezért is volt számomra fontos, hogy érzékelhettem azt, hogyan gondolkodnak más országokban a kosárlabdázók felkészítéséről. Ez a betekintés nagyon pozitív volt. Lehetett látni azt is, hogy hova lehet eljutni, ha az ember a kosárlabda iránti alázattal megpróbál megtanulni mindent. Ilyenkor azt is átértékeli az ember, hogy neki mi van, mi áll rendelkezésre, kik segítik. Nagyon sokaknak egyáltalán nincsenek ilyen kiemelkedő körülményeik, mint nekünk itt Kecskeméten.

A Mercedes-Benz Gyár Kosárlabda Akadémia vezetője 2016. decemberében jelentette be, hogy együttműködési megállapodást kötöttek a Szerbiában található Yubac Basketball Camppel vagyis a több mint három évtizedes hagyományokra visszatekintő, nemzetközileg is elismert, magaslati kosárlabda edzőtáborral. A továbbképzés csodálatos környezetben, az 1700 méteres magasságban fekvő edzőtáborban folyt, ahova hat akadémista leány és 11 fiú egyik kisérőjeként utaztál.

Mire készítették fel a kecskeméti fiatalokat a táborban és mit tanultál?

Egy teljesen más kosárlabda kultúrával találkozhattunk. Azt, amit ott megtapasztaltam maximálisan tudom hasznosítani, mert én úgy tudom elképzelni a képzést, hogy a fiataloknak megfelelő alapokat kell biztosítani. A tanultakat idén az U11-es leány csapat képzésében fogom alkalmazni.  Minden edző erről beszél, hogy jó alapokra lehet csak építeni. Én nagyon szerettem volna ezt a lehetőséget megszerezni, hogy ezeket az alapokat én adjam meg nekik. Az, hogy ezekhez számtalan feladatot ismertem meg és sok edzést láttam, bővítette az edzői tárházamat. Én ebben látom a pozitív hozadékot.

A Yubac táborban több nemzet fiataljai edzettek együtt. Hogyan tudtak a kecskeméti akadémia fiataljai helytállni?

Nem hiszem, hogy elfogult lennék, de a mi lányaink nagyon kiemelkedtek a mezőnyből. Ez köszönhető annak is, hogy az elmúlt szezonban nagyon sokat fejlődtek és ha továbbra is ilyen alázattal végzik az edzésmunkájukat, akkor bárhova eljuthatnak a kosárlabdában. Két lány, Bodor Dorka és Pelikán Vanessza a kiválasztó programba is bekerült. Pelikán Vanessza lett az MVP a lányoknál. A Yubac táborban mi külföldi edzők is aktívan részt vettünk a mindennapi munkában, segítettünk, vagy a fordításban vittük közelebb a tanulnivalót a lányokhoz. Szerintem nagyon jó lehetősége ez a fiataljainknak, a nyári pihenő időszakban fejlődhetnek a megszokottól eltérő környezetben. A fiúkkal Pásztor Dávid kollégám kapott sanszot. Ebben a szakágban még nagyobb volt a konkurencia. Összeségében szakember és sportoló számára is előre mutató élmény volt a tábor.

Milyen terveid vannak az edzői pályán?

Nem gondoltam volna, hogy ennyire intenzív lesz az első évem a Kecskeméti Kosárlabda Akadémián. Azt tudtam, hogy milyen energiákat tudok mozgósítani az edzősködés terén, de néha azt érzem, hogy lehet egy kicsit lassítani kell, nem kell ennyire mohónak lenni. Nekem sok célom van ezzel, csak valahogy meg kell tanulnom, hogy nem kell mindent egyszerre megvalósítani, hanem fokozatosan. Ahogy említettem ez egy fejlődési lépcső, amelyeken menetelek fölfelé. Szeretném ezt az utat folytatni. Nekem elsősorban az a célom, hogy minél több gyereknek okozzon örömet a kosárlabda, amely kemény szakmai munkával párosul. Tehát nem csak szórakozás, ennek ellenére azt szeretném, hogy élvezzék is azt, amit csinálnak. Én szeretnék minél több játékost nevelni, szeretném, ha minél többen képviselnék a kecskeméti akadémiát a válogatottban. Ha az adott játékosnak is álma a válogatottság, akkor szeretnék segíteni abban, hogy profi csapatban játsszon és magára húzza a címerest mezt. Nekem ez jelenti a legnagyobb örömöt.

Garaczi János