Kórusünnep a Kodály Iskolában

Az ünnepi rendezvény az iskola legfiatalabb diákjainak műsorával kezdődött. A Szűcs Magdaléna vezette Csiribiri Kicsinyek Kórusa többek között a Bicinia Hungarica első füzetéből énekelt három dalt. Kodály a Galántán töltött „hét legszebb gyermekévére” emlékezve komponálta ezeket a kétszólamú énekeket. Művét Kecskemét neves szülöttje mindmáig érvényes, megfontolandó gondolatokkal ajánlotta: „Galántai Népiskola, mezitlábas pajtásaim: rátok gondolva írtam ezeket. A ti hangotok cseng felém ötven év ködén át. Hajigáló, verekedő, fészek-kiszedő, semmitől meg nem ijedő, talpig derék fiúk, dalos, táncos, illedelmes jódolgú lányok: hová lettetek? Ha minket akkor effélékre (s még egyre másra)megtanítanak: be más életet teremthettünk volna ebben a kis országban! Így azokra marad, akik most kezdik tanulni, hogy nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: ÖRVENDJEN AZ EGÉSZ VILÁG!”

A kisdiákok vidám, kedves énekei után Balogné Papp Boglárka szólt a megjelentekhez. A Kodály Iskola intézményvezetője előbb köszöntötte a dísztermet ezúttal is zsúfolásig megtöltő zeneszeretőket, majd ünnepi beszédében az iskola indulására és az azóta megtett útra tekintett vissza: „Amikor 1950-ben az ország első ének-zenei iskolájaként Kecskeméten elindult az első évfolyam, a legfőbb iránymutató Kodály Zoltán szavai voltak: »Zene nélkül nincs teljes ember.« Intézményünk pedagógiai programjának mottója »…zenével nemcsak zenét tanulunk« azóta is kifejezi művészetközpontú nevelő-oktató tevékenységünket. Iskolánk 72 éve viseli Kodály Zoltán nevét – a múltja erőt ad, a jövő pedig csak rajtunk múlik.”

A Kodály Iskolában immár több mint 25 éve tanító, az intézmény munkáját 4. éve irányító zenepedagógus névadójuk méltatásával folytatta, zárta gondolatait: „Kodály az érthető és vállalható eszmények egyike. Élete és művészete összefonódott. Ragyogó elme, akinél a kivételes emberi nagyságra jellemző egység mindvégig megmaradt. Büszkék vagyunk, hogy iskolánk az ő nevét viselheti, az ő szellemi hagyatékával taníthatjuk a mindennapokban gyermekeinket. Ha itt lenne köztünk, örömmel tapasztalná, hogy ez az iskola – néha göröngyös, nehéz utakon –, de az általa megszabott úton jár már 72 éve. Ahogy minden évben, most is fejet hajtunk előtte, és tisztelgünk az iskolánk múltja, Kodály emberi és művészi nagysága előtt, aki mindig inspirál és aki ennyi idő után is töretlenül egy biztos tájékozódási pont azok életében, akik szellemi hagyatékával azonosulnak és dolgoznak.”

Az est folytatásában az Antanténusz Gyermekkórus (vezényelt Szegedi Ildikó), a Clarus Fiúvegyeskar (élükön Szűcs Magdaléna állt), a Durányik László által irányított Miraculum Gyermekkórus és az Aurin Leánykar (az együttes a napokban tért haza Krakkóból, ahol az immár 11. alkalommal megrendezett adventi és karácsonyi kórusfesztiválon 2010-es sikerük után ezúttal is első helyezést értek el), valamint a Kodály Iskola vegyes kara (vezényelt Balázs Gergely Ádám) előadásában Kodály Zoltán szebbnél szebb kórusművei csendültek fel. A hat kórus tagjaként az iskola több mint 400 diákja lépett színpadra, jó volt látni arcukon a zene szeretetét, az együtt éneklés örömét.

A darabok elhangzása előtt rendre számos zenetörténeti érdekesség is elhangzott, ezek az információk közelebb hozták a megjelentekhez a Kodály-műveket, kiválóan segítették az azokban megfogalmazott gondolatok jobb megértését. Az emelkedett hangulatú koncert résztvevői megtudhatták például azt, hogy A kis emberek dalai című gyűjtemény, melyből a Csiribiri Kicsinyek Kórusa énekelt válogatást, többek között azért született, mert Kodály azt látta az akkori magyar óvodákban, hogy nem magyar eredetű és dallamfordulataiban nem a kis gyermekeknek való énekes anyaggal találkoznak a legkisebbek. Nekik való dallamocskákat írt Kodály, melyekhez ékes költők szavait csatolta.

A Jézus és a gyermekek című kompozíció születésének hátterét is megismerhették a koncert résztvevői. A mű szövegírója, Szedő Dénes ferences szerzetes – akit sokan „éneklő barátként” emlegetnek – így vallott a darab keletkezéséről: „Kodály hiányolta, hogy egyetlen templomi énekünk sem tükrözi Jézusnak a gyermekekhez fűződő kapcsolatát. Biztatott rá, írjak ilyesféle énekszöveget. Két bibliai témát ajánlott. Első az »Engedjétek hozzám a kisdedeket« jelenete volt; a másik: miképp viszonozták a gyermekek Jézus rokonszenvét, amikor a szent városba bevonult. Megírtam mind a kettőt. Kodály az elsőt tisztelte meg azzal, hogy szépséges zenei köntöst szabott rá.”

Az est során a nagyérdemű Kodály ismert kórusművei mellett Kecskemét neves szülöttje ritkábban hallható szerzeményeiben is gyönyörködhetett. Így például a vegyes kar a Salló Pista című rövid népdalfeldolgozását is megszólaltatta. A kis kompozíció alkalmi mű volt, a Jókai Mór születésének 100. évfordulójára rendezett miskolci ünnepségre íródott. Kodály Zoltán a Sárga rózsa című kisregényből választotta a betyár történetéről szóló darab szövegét, mely a zsandárok elöli rafinált megmenekülésének pillanatát mutatja be.

A koncert külön érdekességeként a Nagyszalontai köszöntő három kórus előadásában is felhangzott. A legkisebbek az egyszólamú, a Miraculum a női kari, míg a vegyes kar a négyszólamú változatot énekelte.

 Az ünnepi hangverseny a kórusok közös énekével zárult. A sok száz énekes ajkán Durányik László lendületes vezetésével – a lelkes közönség biztatására – kétszer is felcsendült Kodály Berzsenyi Dániel ódájára írt kánonja, A magyarokhoz.