In memoriam - Hegyi Árpád Jutocsa

Hegyi Árpád Jutocsa 1955. január 8-án Budapesten született. 1973-ban az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően előbb az Ybl Miklós Építőipari Főiskola, majd 1976 és 1980 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. Pályáját a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte, azután 1983-ban a zalaegerszegi Hevesi Sándor, 1985-ben pedig a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött.

A hírös városban már az első rendezése sikert aratott. „Hegyi Árpád Jutocsa némileg új szempontokkal gazdagította az előadást, tette lehetővé színrevitelét. A korábbi felfogással ellentétben nem akarta mindenáron bebizonyítani Gautier Margit igazságát és feldicsőítése sem volt szándékában.” (Heltai Nándor: A kaméliás hölgy – Petőfi Népe, 1985. április 2.)

Kecskeméti munkáját a színikritikusok a későbbi években is mindig elismerő szavakkal méltatták. „A Marica grófnő – kasszasiker. […] Hegyi Árpád Jutocsa rendező pergő ritmusú előadásában végre nemcsak statisztaszerepre korlátozódott a női és a férfikar. Az adott körülmények között mozgalmasnak, színesnek minősíthető, forgatagos nagyjelenetek újra és újra tapsra késztették a közönséget. Az előadás helyenként ironikus stílusához jól illettek a »jajdegyönyörű« díszletek.” (Heltai Nándor: Kasszasiker – 1986. december 5.); „Hegyi Árpád Jutocsa méltányolandó érdeme, hogy rendezése egységes anyagból kárpótolja az előadás szövetét.” (Koltai Tamás: Idill és horror – Élet és Irodalom, 1987. február 7.); „Impozáns arany-Velencét tervezett a kecskeméti színpadra Neográdi Antal. S nemcsak szépet, hanem stílusosat is, hiszen a komédia a pénzisten körül forog. Hegyi Árpád Jutocsa rendezése is ezt a pénzközpontúságot hangsúlyozza. Könnyed, jól pergő, látványos, apró részleteiben is kidolgozott történetté szelídíti Shakespeare sorait.” (Csizner Ildikó: A velencei kalmár – Új Tükör, 1987. március 15.); „A cirkuszhercegnőt Hegyi Árpád Jutocsa rendezte színpadra, s vitathatatlan, hogy pontosan tisztában van a műfaj minden titkával. Ráadásul nem akármilyen segítőkre talált, hiszen a látványhoz, az összhatáshoz jelentősen hozzájárulnak Somoss Zsuzsa kitűnő koreográfiái, illetve Zeke Edit – az adott korral és a történettel egyaránt adekvát – díszletei, jelmezei.” ( Koloh Elek: A cirkuszhercegnő – Petőfi Népe, 1988. október 29.)

Hegyi Árpád Jutocsa 1989-ben a József Attila Színházhoz szerződött, majd 1992-től tíz éven át a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója és főrendezője volt. Tervét, amelyet azután megvalósított, így összegezte: „Szeretnék népszerű nagyszínházi arculatot, egy művészszínházi vagy kamaraszínházi arculatot, amely egy észrevétlen apró lépéssel a közönség ízlése előtt járva teszi egyre műélvezőbbé, műértőbbé, kulturáltabbá a miskolci közönséget. Tervezek egy harmadik arculatot: felfedező, kísérletező vagy stúdiószínház formájában. Előrehaladás sem a tudományban, sem a művészetben nincs kísérletezés nélkül.” Az ő igazgatása alatt alakult ki az operajátszás a miskolci színházban, az operatagozat létrehozásában Kesselyák Gergely volt alapító partnere, emellett Majoros István balettművész és koreográfussal karöltve szívügyük volt egy önálló tánckar létrehozása, mely sikeresnek bizonyult. Az opera- és a balett-tagozat meghonosításával vált háromtagozatúvá a Miskolci Nemzeti Színház.

2005 és 2006 között a Magyar Állami Operaház főigazgatója volt, tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, valamint a Clevelandi Egyetemen, a Northwestern és a Columbia Egyetemen is. Jelentősebb rendezései közül kiemelik A velencei kalmárt, a Vadnőket, A denevért, A mosoly országát, a Bánk bánt, a Kabarét, a Mágnás Miskát és a Csongor és Tündét.