Ma zárul a karácsonyi ünnepkör, ezután kezdődik a farsangi időszak

Vízkereszt a karácsonyi ünnepek zárónapja, ezután kezdődik a farsangi időszak. A nyugati kereszténységben ezt a napot ma ünneplik, a liturgikus rendjében még a Julián-naptárt használó keleti kereszténységben azonban késés van, így náluk karácsony január 7-ére esik, és tizenhárom nappal később ünneplik a vízkeresztet.

Az ünnep liturgiában használatos elnevezése a görög Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenése. A magyar vízkereszt elnevezés a víz megszentelésének szertartásából származik. Az epifánia az ókori görögöknél egy isten váratlan és érezhető, jót hozó megjelenése volt. A római császárkultusz idején a kifejezést az uralkodó, azaz a megtestesült isten ünnepélyes látogatására használták.

Keresztény értelmezésben az ünnep először Keleten jelent meg a 3. század végén, Nyugaton egy századdal később terjedt el. A dátum azonban minkét helyen azonos: január 6-a. Mivel a 4. századtól a karácsony, vagyis Jézus születésének ünnepe keleten és nyugaton is elkülönült az epifániától, a vízkereszt azóta három jelentést hordoz: a napkeleti bölcsek eljövetelét, Jézus megkereszteltetését, illetve csodatételét a kánai menyegzőn. Teológiai értelmezése: Jézus Krisztusban Isten jelent meg az emberek igazi Megváltójaként, az ünnep liturgiája Jézus hármas megjelenéséről emlékezik.

Az első jelentés a háromkirályok, avagy a napkeleti bölcsek érkezésének ünneplése. Máté evangéliuma (Mt 2,1-16) szerint a háromkirályok a betlehemi csillag által vezéreltetve jöttek keletről Judeába, hogy a zsidók újszülött királya előtt hódoljanak. Először Jeruzsálemben keresték a kis Jézust, majd Heródes király gonosz szándékkal Betlehembe küldte őket; ahol is meglelték a kisdedet, akinek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak. Az evangélium mágusnak nevezi őket, de nevüket nem említi. A hagyomány szerint hárman voltak, a 8. században élt Beda Venerabilis hagyományozta ránk a nevüketi: Caspar, Melchior, Balthasar – azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár. A tömjénezés szertartása a napkeleti bölcsek tömjénadományára emlékeztet.

A vízkereszt második evangéliumi története (Mt 3,13-17) szerint, amikor Jézus harmincéves lett, elment a Jordán folyóhoz, ahol Keresztelő Szent János megkeresztelte. Ezt követően kezdett tanítani. Megkereszteltetésének emlékére keleten ezen a napon osztották a keresztség szentségét, és áldották meg a vizeket, főleg a Jordánt és a Nílust.

Az ünnep harmadik evangéliumi jelenete: Jézus a kánai menyegzőn édesanyja kérésére az elfogyott bor pótlására a vizet borrá változtatta (Jn 2,1). A házszentelés szertartása is erre emlékeztet, hiszen Jézus jelenlétével kitüntette, megszentelte a kánai házat.

Jézus keresztségének emlékére a vízkereszt volt az ünnepi keresztelések napja. A katolikus egyház tömjént és vizet szentelt, innen az ünnep elnevezése.

A népszokások közé tartozik a csillagozás, vagy háromkirályjárás hagyománya, a bibliai királyokat megszemélyesítő alakoskodók köszöntő felvonulása, dramatikus játéka. Legfőbb kelléke a csillag volt, amely mutatta a Betlehembe vezető utat. Jellegzetes viseletdarab a díszes papírsüveg. Az alakoskodók minden esetben elénekelték a csillagéneket, melynek utolsó két sora így hangzik: “Szép jel és szép csillag / Szép napunk támad.”

Vízkereszt napján szokásban volt a szentelmények hazavitele. A szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak és minden betegségre használták, de hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára is. A következő januárig üvegben, vagy korsóban tartották, ami pedig megmaradt a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték, hogy annak vize meg ne romoljon.

Vízkeresztkor kezdődik meg a házszentelések időszaka, amely a 15. században kialakult szokás. A házszentelés szertartása során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat, továbbá megáldja a benne lakókat, dolgozókat. Szokás szerint a házszentelés után az ajtóra fölírják az évszámot és a népi értelmezés szerint a háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 20 + G + M + B + 18. Az eredeti értelmezés szerint a három betű a latin áldásformula kezdőbetűi: Christus Mansionem Benedicat, vagyis „Krisztus áldja meg e házat”.

A népszokásokhoz tartozik az is, hogy ekkor szedik le a karácsonyfát.

Vízkereszt egyben a nagyböjtig tartó farsangi időszak kezdete is. A farsang a közelgő tavasz örömünnepe, egyben a tél és tavasz jelképes küzdelmének megjelenítése is. Hossza változó, a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerda időpontjától függ.

Magyarországon a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg.

Rítusai és hiedelmei főként a farsang vasárnaptól húshagyó keddig tartó három utolsó napra, vagyis „a farsang farkára” vonatkoznak. Ez a télbúcsúztató karneváli időszak, ilyenkor rendezik a híres riói és velencei karnevált, Magyarországon pedig a mohácsi busójárást.

A farsang egyúttal a párválasztás és az esküvők időszaka is volt, mert a nagyböjtben már nem lehetett esküvőket tartani. A bálokon és táncmulatságokon számos eljegyzésre is sor került. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki a farsang végén nyilvános színvallásként azt a kalapjára tűzte. A farsangvasárnap utáni hétfőn tartották az asszonyfarsangot, amikor a nők korlátlanul ihattak és férfi módra mulathattak. Általános velejárója a farsang ünneplésének a rítusok bőség- és termékenységvarázsló jellege, jellegzetes étele a káposzta, a disznóhús és a fánk.

Vízkereszt ünnepe megmutatja, hogy Isten minden emberhez eljött. A megváltó Jézus születésével Isten vállalja az emberi életet és később a szenvedést is, hogy ezzel elhozza minden ember számára az üdvösséget, az örök élet reményét.

Forrás: hirado.hu