Szeretetvendégség Látó Richárd emlékére

A Magyar Bronz Érdemkereszttel kitüntetett kiváló színházi szakember, egyébiránt zenész, zeneszerző, szövegíró felfelé ívelő karrierjét negyvenhat évesen betegség következtében derékba törte a földi távozás kényszere. Szíve hasadtáig hűen ragaszkodott legféltettebb kincseihez: imádott hitvestársához, családjához, rajongásig kedvelt teátrumához, nagyérdemű közönségéhez.

Látó Richárd fényesen csillogó pályafutása mellett – övéi tevékeny támogatásával – karitatív tevékenységek, ebédfelajánlások egész sorával fejezte ki nagyrabecsülését, gondoskodó szeretetét mindazok iránt, akiknek valamiért nehezebb sorsot szánt a Mindenség Fejedelme.

Aktív zenészként többször is megfordult – példának okáért – a Wojtyla Barátság Központban, melynek gondozottjait jó néhányszor magával ragadta hangszerének dallama, nem kevésbé ételadományainak pompás ízvilága.

Nagypéntek előtti csütörtökön őt, mint az örök Mennyei Hon egyik kiérdemesült lakóját ünnepelte az Egressy utcai szociális-közművelődési intézmény sorsközössége. Ez alkalomból Jónás Piroska anyagi pártfogása révén, Mezei Attila mesterszakács áldozatos munkája eredményeképpen mintegy százharminc adag, csipetkével gazdagított remek házias gulyásleves kerülhetett a szegények böjtös asztalára. Az ínycsiklandozó menüt rétes, kenyér és sütemény tette teljessé.

Jónás Piroska köszöntőjében hangsúlyozottan kérte, ne az ő személyes fájdalma, mindinkább néhai férjének emléksugara határozza meg az ebédosztás hangulatát.

Étkezés előtt Borisz atya ortodox lelkipásztor öntötte szavakba Feltámadás-ünnepi biblikus gondolatait, majd humoros húsvéti rímfaragványokkal ajándékozták meg egymást a rászorultak.

Fotók: Tódor Norbert