A BringAuti, és ami mögötte van I. rész

Honnan ered a Bringauti ötlete?

A rendezvény eredetileg az Autizmus Világnapjához kapcsolódott, melyet miden évben április 2-án tartanak. Az elsődleges cél az adománygyűjtés volt, az autizmussal élőket ellátó intézmény (most már intézmények) számára, másodlagos pedig a szemléletformálás, az autizmussal élők nehézségeire való figyelemfelhívás, illetve tájékoztatás az autizmus spektrumállapotról. Nem csak egy autista gyermek édesanyja vagyok, ma már a hivatásom is ez. Feladatomnak és kötelességemnek érzem az autizmussal élőkkel való törődést és a szemléletformálást is, a sorstársak segítését. Minden platformon szeretek ezzel foglalkozni, hogy minél többet tudjanak az emberek, minél könnyebb legyen együtt élni nekünk is az autizmussal élő emberekkel, és nekik is velünk.

Miért pont bringa áll a középpontban?

Amiért az autizmus is. Mindkettő személyes dolog. Nagyon szeretek kerékpározni, hobbim, hogy hosszútávú kerékpártúrákon veszek részt. De van egy sokkal személyesebb része is. Messziről költöztünk Kecskemétre. A fiamnak nagyon markáns autizmus tünetei voltak, a szülővárosomban található oktatási intézmények pedig sajnos nem tudtak ezzel mit kezdeni. Amikor eljutottunk arra a pontra, hogy muszáj lesz valahová költöznünk a gyermekünk érdekében, nagyon megnéztük, hol tudnánk véglegesen letáborozni. Mindent körüljártunk, hogy kiderüljön, melyik város az, ahol András megfelelő ellátást kaphat. Neves szakemberektől egyöntetűen elhangzott, hogy Kecskemét az a hely. Ennek már több mint 10 éve.

Tehát már 2012-ben is ilyen híre volt a kecskeméti autizmus ellátásnak?

Igen. És gyorsan beigazolódott, hogy jó helyen vagyunk. András remek szakemberek kezébe került, és gyakorlatilag huszonnégy órás autizmus-specifikus megsegítésben részesülhetett. Akkor már otthon én is elég ügyesen tudtam őt támogatni a megfelelő módszertannal, és nagyon hamar jól alakult az életünk. Míg szülővárosomban aláírásokat gyűjtöttek ellenünk, hogy kitegyék a gyermekemet az iskolából, törölték az autizmust az iskola alapító okiratából, írtak az országgyűlésnek, hogy változtassák meg az oktatási törvényt, hogy ne járhassanak az „ilyenek” iskolába (az én „ilyenem” épp a napokan érettségizik a Bolyaiban, és készül az ELTE-re), addig itt minden segítséget megkaptunk. Megtépázva érkeztünk ide, én pedig nagyon-nagyon hálás voltam a szeretetért, törődésért, a biztonságért, amit itt kaptunk.

Egyfajta köszönet tehát a Bringauti?

Valóban az. Az érzés, a gondolat, hogy hálát kell adnom ennek a városnak, tulajdonképpen egyetlen pillanatképből született. András pár hete járt még csak ide iskolába, és ahogy mentem át az Izsáki úti vasúti átjáróban az autómmal, megláttam az én gyermekemet, aki akkor 9 éves volt és sorompómániás. Szeleczki István, az Autizmus Centrum akkori vezetője tréningezte őt az első néhány hétben a csoportba való befogadáshoz. Hideg tél volt, és a sorompónézés volt a jutalom. És azt láttam, hogy ott, a csatakos, ködös időben István lehajol, és megtörli az én „ádáz” gyerekem orrát. A kisgyerekét, akit kiutált egy város, mert nem tudtak az állapotával mit kezdeni. Azt éreztem akkor, hogy a Paradicsomban vagyunk. És akkor döntöttem el, hogy meg kell köszönnöm ennek a városnak, hogy mi itt lehetünk, hogy befogadtak bennünket. Egyébként ugyanilyen volt az én befogadásom is a helyi biciklis közegbe. Ilyen természetességgel mehettem rögtön társaságokba, befogadtak, értesültem túrákról. Aztán egy-két kedves embernek beszéltem az ötletemről, akik ebben támogattak, és tulajdonképpen most is ez a picike, háromfős mag áll a Bringauti mögött.

Kik alkotják a csapatot?

Egyikük Bársony István, aki az Autizmus Centrumban tanított, és a gyerekem tanára volt három évig, mindig hálás szívvel gondolok rá, nélküle biztosan nem itt tartana a fiam a szociális és kommunikációs készségeiben.

Ő a speaker is az eseményeken. A másik pedig Pap-Szigeti Róbert, aki jóval a rendezvény előtt már háttéremberként segíti a Bringautit. Ő készítette, aktualizálja, tartja karban a rendezvény honlapját, ő kezeli az előnevezéseket, valamint ő készíti el a térképeket. A szervezés többi része,- engedélyek beszerzése, hatóságokkal való egyeztetés, kommunikáció, reklám, támogatók felkutatása, adományok gyűjtése, pedig az enyém. Örömmel mondhatom, hogy már a hatodik alkalom lesz, és bár kimaradt három év a világjárvány miatt, a kecskemétiek még emlékeznek a rendezvényre, és az önkormányzat is nagyon támogató.

Hogyan lesz a rendezvényből pénz, a pénzből támogatás?

Azt tudni kell, hogy erre nincs pénz, tehát nulla forintból próbáljuk megvalósítani az eseményt. Maga a jótékonyság a nevezési díjakból befolyt összeg, illetve a helyszínen gyűjtött adományok. Ezen az Autizmus Centrum és a CsodabogárNappali Intézmény 50-50 százalékban osztozik a nap végén. Nagy segítség számunkra, hogy ebben az évben az Édes Pötty Cukrászda indított egy kampányt. Bringauti bomba néven megalkottak egy süteményt, és minden egyes eladott darab után az árából 250 forint az eseményünk bevételét fogja növelni. Fontos kiemelnem, hogy a befolyt összegből nem veszünk el semmit a szervezésre, ezért mindent tulajdonképpen adományokból próbálunk finanszírozni. A zsíroskenyeret, a területhasználatot, a frissítőpontok kínálatát, a segítőket, a nyomtatást, tulajdonképpen mindent. A tombolatárgyakat is így gyűjtjük össze. Utóbbiak azért fontosak, mert szeretnénk valahogy viszonozni a nevezési díjak befizetését a résztvevőknek, hiszen nyilván az is egy ösztönző, ha azt tapasztalja valaki, hogy kap is valamit, nem csak ad. A közösségi élményen kívül, persze. Nagy öröm, hogy ma már a támogatott intézményekből is bekapcsolódnak a gyűjtésbe, a szervezésbe, a helyszíni segítésbe.

Hogy alakul ki az útvonal, milyen biztonsági intézkedések várhatók?

Pap-Szigeti Róberttel, webmesterünkkel szoktuk megtervezni az útvonalakat. Többször bejárjuk, autóval, néha kerékpárral is, útjelzéseket festünk, kitáblázunk, hogy senki ne tévedjen el. Többszörösen bebiztosítjuk, illetve a túrán önkéntes motorosok segítenek abban, hogy az autók megfelelő távolságot tartsanak a biciklisektől, illetve a fontosabb kereszteződéseiben segítik az átkelést a forgalom fenntartásával. Mindez természetesen a rendőrséggel és a polgárőrséggel egyeztetve történik.

Hány útvonalat és milyen távokat választhatnak a résztvevők?

Három táv közül választhatnak a résztvevők. A legrövidebb, 22,5 kilométeres útvonalat a gyermekeknek és a családoknak találtuk ki, a túra Kecskemét és Hetényegyháza között zajlik, végig kerékpárúton. A középtáv 51 kilométer, a hosszú pedig 89 kilométer. Utóbbi kettő már közúton zajlik, de, ahogy mondtam, maximális biztosítás mellett. Rajt és cél a Kossuth téren, ahol nem csak frissítővel, hanem zsíros kenyérrel és vidám tombolasorsolással is várjuk a beérkezőket.