Iván Sára ás Kovács Levente a weimari zeneszerzőverseny döntőjében

„A megjelölt hangszerek közül kettőt választottam, fuvolára és csellóra komponáltam a művet. Rengeteg lehetőség rejlik ezekben a hangszerekben, nemcsak technikai, hanem filozófia értelemben is. Ez meghatározó volt a komponálás kezdetén. A darabot Márai Sándor Mennyből az angyal című verse ihlette. Nehéz szavakkal megfogalmaznom azt a hatást, azt a különleges érzést, amely megszületett bennem a vers olvasása során. Akárhányszor elolvasom, újra és újra csak egy kérdés marad bennem: Miért?” – fejtette ki.
 
A weimari versenyre íródott kompozíció címe Fragment über die Hoffnung, vagyis Töredék a reményről. „A cím utal a versben arra a néhány sorra, amely a legnagyobb hatást gyakorolta rám. A komponálás során a számomra fontos szavakat németre fordítottam, és a hangszeres szerkesztésbe beépítettem. Ezt úgy kell értelmezni, hogy az előadóművészek a hangszeres játékuk mellett más eszközökkel, jelen esetben artikulációval, mimikával, recitálással élnek a darab előadása során” – tette hozzá. „Számomra a színpadi lét mindig is nagyon fontos volt és ezt a zeneszerzésben is igyekszem alkalmazni. Kulcsfontosságúnak tartom az embert, az emberi kifejezésmód sokszínűségét, az emberi hangot, amely jelen műben a fuvola és a cselló lehetőségeivel egészül ki. Ezeket próbálom megfelelően összeilleszteni az alkotásaimban” – hangsúlyozta a kecskeméti teátrum karmestere, akit boldoggá tesz, hogy nagyjából két óra különbséggel, egy Kőszívű előadást követően, kollégájával együtt értesült a jó hírről, miszerint mindkettejük alkotása bejutott a legjobbak közé.
 
Kovács Levente számára nem idegen a weimari siker. Noha hosszú évek teltek el azóta, amikor élete első díját átvehette a német városban – mindössze tizenöt évesen –, még ma is kedves emlékként él a szívében.

Abban mindkét alkotó egyetért, hogy a szakmai elismerés, de leginkább visszajelzés rendkívül fontos. „A zsűri nemzetközileg elismert zeneszerzőkből áll, és pusztán az, hogy találkozhatunk velük és az ő műveiket is hallhatjuk, ajándék az élettől. Az ő értékelésük alapján meg tudjuk ítélni, mi az, amin még érdemes javítanunk, és mi az, ami elért már olyan szintre, hogy megállja a helyét akár egy nemzetközi versenyen” – vallja Iván Sára.

„Sokszor gondolok itt a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház falain belül arra, hogy milyen jó lett volna, ha Katona József Bánk bánját még az író életében elismerik. Egészen máshogy alakult volna a magyar irodalomtörténet, ha drámájával Katona József már azon a bizonyos irodalmi pályázaton nyert volna. Sajnos csak jóval az író halála után döbbent rá Arany János, hogy mekkora remekmű is a Bánk bán! Ma már pedig természetesnek vesszük, hogy kötelező olvasmány” – hívta fel a figyelmet Kovács Levente. „Többek között ezért is tartom fontosnak az ehhez hasonló versenyeket, egy vidéki alkotónak pedig különösen nagy öröm, ha még életében méltatják a műveit, hiszen vidéken sokkal nehezebb érvényesülni, mint a fővárosban” – tette hozzá, majd elárulta: úgy véli, nem kizárólag Budapesten élnek magas színvonalon alkotó zeneszerzők, éppen erre a tényre világít rá ennek a nemzetközi spektrumú és száz százalékban anonim lebonyolítású versenynek az eredménye.

A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház művészei nagy izgalommal utaznak Weimarba, ahol a 24. Kortárszenei Tavaszi Fesztivál keretein belül hangzanak majd el a döntőbe jutott művek, a grandiózus műsort pedig a zsűritagok alkotásai zárják. Ezt követően hirdetik ki és adják át a díjakat. 

Az akuzmatikus zenei kategória gálájára május 26-án, a kamarazeneire pedig május 28-án kerül sor.

Forrás: kecskemetinemzeti.hu