Három törpesas Bugacon

A rejtett életmódú törpesas (Hieraaetus pennatus) kisméretű sas, hasonló méretű, mint egy egerészölyv. Hazánkban 1988 óta nem sikerült a költését bizonyítani, azóta csak kóborló egyedeit regisztrálják leginkább május-július között. Emiatt megfigyelése igazi csemegének számít a madarászok között.

Két színváltozata van, világos és sötét. A világos változatot könnyebb felismerni. Ennél az alsótest szinte fehér, az alsó szárnyfedők szintén fehérek és a fekete evezőkkel erősen kontrasztosak. A sötét színváltozatot már könnyű összekeverni más ragadozómadárral. 6 ujjú, „ujjasabb”, ezáltal egyenletesebben széles szárnya, és sasszerűbb röpte egyéb bélyegek mellett segít az azonosításában.

A törpesas mindig is ritka fészkelőnek számított Magyarországon. Az 1800-as évek második felében költését a Duna-Tisza közén és a Duna menti erdőségben is említik az Alföld más erdősült területei mellett. Az 50-es évektől már inkább a Dunántúli- és az Északi-középhegységben költött egy-egy pár, utoljára a Bükkben 1988-ban.   

A Kiskunságban többször észlelték ürgés gyepeken vadászó példányait. 2012 és 2014 közt a Felső-Kiskunságban minden évben megjelentek, még a párbaállásuk gyanúja is felmerült egy zsákmánnyal elrepülő példány miatt. Idén Fülöpháza és Kunpeszér környékén már szintén szem elé került egy-egy példány.

Bugacon július 12-én ragadozómadár-felmérés közben figyelt fel Turny Zoltán, Árvay Márton és Hencz Péter a törpesasokra. A Karikás Csárda és a Pásztormúzeum közötti lekaszált, ürgés gyep terített asztalként szolgál számukra. Talán ezért is fordulhat elő az a ritka alkalom, hogy jól meg lehet figyelni nem is egy, hanem egyszerre több egyedet, ráadásul most mind a kettő színváltozat képviselteti magát.

Sajnos ezek a példányok sem mutatták jelét, hogy egy párt alkotnának. Arra azonban ismét rámutat jelenlétük, hogy az ürgékben bővelkedő gyepterületek nem csak a parlagi sasoknak és kerecsensólymoknak fontosak.

Aki úgy dönt, hogy távcsővel felszerelkezve törpesas megfigyelésre indul Bugacra, az a Karikás Csárdánál, a védett terület határánál parkoljon le, és gyalog induljon a földúton a Pásztormúzeum irányába. Elég kb. 500 m-t gyalogolni az ürgés információs tábláig, és onnan kémlelni az eget, mivel a madarak is itt vadásznak a legtöbbet.

Kérjük, hogy a védett terület többi részére senki ne menjen be, csak a földúton lehet közlekedni! Ez számos védett rovar- és hüllőfaj (például a rákosi vipera) biztonsága érdekében szükséges. A csárda közelében nem csak ragadozómadarakat, hanem kedvelt zsákmányállatukat, az ürgét is meg lehet figyelni, és ha csendben fülelünk, a jellegzetes ürgefüttyöt is meghallhatjuk.