A Bolgár Kultúráért Díjjal jutalmazták Vidák Istvánt

Vidák István és élete párja, Nagy Mari az 1980-as években járt először Bulgáriában. Azóta évről évre rendszeresen töltenek ott egy-egy hetet. Néprajzi múzeumokat keresnek fel többek között Szófiában, Koprivsticában és Plovdivban, bolgár nemezkészítőkkel találkoznak, ottani nemezeket kutatnak, valamint tanulmányutakat szerveznek, melyek során a résztvevők a magyar és a bolgár népművészet hasonlóságait és különbözőségeit igyekeznek feltárni. Így például tavaly júniusban Vidák István személyesen is részt vett azon a kiállításmegnyitón, amelyen a különleges, Európában egyedülálló, Bulgária 7 múzeumúból összegyűjtött 200 éves nemeztakarókat mutatták be – 41 évet dolgozott azon, hogy ez a tárlat létrejöjjön. Szintén az elmúlt esztendőben, 2024 októberében a Bolgár Nemzeti Művészeti Akadémia Textilművészet és Design Tanszékének meghívására Szófiában tartott előadást a kecskeméti nemezművész, az indigófürdő készítését mutatta be az intézmény diákjainak, valamint annak többféle felhasználási lehetőségéről is beszélt a fiataloknak.

A délkelet-európai országban végzett több évtizedes munkájáért Vidák Istvánt a Bolgár Kultúráért Díjjal jutalmazták. Az elismerést egy különleges díjátadón vehette át, melyet a bolgár kultúrában is nagyon tisztelt, rá is nagy hatással lévő, általa személyesen is ismert Nagy László századik születésnapján rendeztek meg. A Hírös Agóra Ifjúsági Otthon tükörtermében megtartott eseményen dr. Bocskov Petrov Jordan tiszteletbeli bolgár konzul, Kecskemét bolgár nemzetiségi önkormányzatának elnöke és Őexc. Christo Polendakov bolgár nagykövet nyújtotta át a kitüntetést. Ezt követően Vidák István gyékényből hajtogatott egy szarvast, miközben unokája, Pereczes Hanna Virág elszavalta Nagy László Csodafiú szarvas című költeményét. A díj odaítélése után Vidák István így nyilatkozott az MMA honlapján: „Meglepetésként ért. Első pillanatban azon gondolkoztam, vajon megérdemeltem-e. Végiggondoltam az elmúlt negyven év történéseit, majd az utóbbi három-négy év küzdelmeit, eredményeit, bánatait és örömeit. Eszembe jutott az a sok új barátság és kapcsolat, amely ez idő alatt szövődött. Szeretném megköszönni régi barátaimnak azt, hogy velem tartottak 1984-ben Bulgáriába, az első tanulmányútra. Koprivsticába utaztunk, ebbe a műemlékekben gazdag kisvárosba. Éveken át jártunk oda azért, hogy az eredeti százötven-kétszáz éves takarókat megláthassuk. A siker pár évvel ezelőtt köszöntött ránk. Megismerkedtünk Szondi György íróval, műfordítóval, és az ő jóvoltából a plovdivi múzeum igazgatójával, Angel Jankov úrral. Az ő szavára minden múzeum megnyílt előttünk. Utazásaink sikeréhez hozzájárult az is, hogy megismerkedtünk Kecskeméten dr. Jordan Bocskov úrral, Bulgária tiszteletbeli konzuljával. Családomnak is köszönetet szeretnék mondani azért, hogy nélkülözni tudtak az itthoni munkákból. Természetesen ez a díj új erőt ad a folytatáshoz nekem, az egész családomnak és barátaimnak.”