A jövő szuperhősei Kecskeméten

A gyerekek a Maker’s Red Box alkotópedagógiai anyagát sajátíthatták el támogatásunkkal. Szuperhősökké válhattak, miközben el is készíthették saját karakterüket és annak történetét, digitális eszközeink segítségével.

Hosszas felkészülés után végre kipróbálhattuk élesben is a Maker’s Red Box vízióját, amit webináriumok, hosszas 3D nyomtatások, rengeteg ötletelés és egyéb előkészületek előztek meg. Az alaptéma közelebb hozott minket a szuperhősök, hétköznapi hősök, antihősök, és a gonoszok világához, a jó és a rossz csatájához. A résztvevő fiataloknak maguknak kellett megalkotniuk saját szuperhősüket, annak emblémáját, ősi ellenségüket, és egy világító dobozt, ami elmeséli, hogyan tettek szert szupererőre.

Mindenki merenghetett az erősségein, gyengeségein, képességein, vagy akár kedvenc színvilágán, és ezáltal létrehozhatta saját képi világát. Ehhez mindenféle digitális és alkotó eszköz is a rendelkezésükre állt.

Kezdetnek ismerkedés, és egy kis mozgás után a ház előtt, bemutattuk a foglalkozás kellékeit, ezután dolgozhattak az interaktív táblafelületünkkel, ahová feltölthettek bármit, kommentet írhattak, szavazást tölthettek ki, oktató jellegű kérdésekre válaszolhattak, és egy kicsit a közösségi felület élményét is megkapták.

Majd beszélgetés következett, és egy, az anyaghoz tartozó szuperhős teszt segítségével jobban megismerhettük őket mi is, egészen elvont szemszögből. Később egy névtáblát készítettek fából, lézervágóval, amihez a tervező állomáson meg kellett tervezni a vágás vonalát és a nevüket rá, mint gravírfelületet, az InkScape nevű programmal. Ezt a végén hűtőmágnesként megtarthatták maguknak.

Az InkScape-et, és az interaktív online táblafelületünket szinte minden nap használták. Úgy, mint a TinkerCad nevű online alkalmazást is, amiben szabadon is tervezhettek 3D-ben, viszont közösen elkészítettük két színben a szuperhős emblémájukat, ami egy formából, és a nevük kezdőbetűjéből állt. Ezt 3D nyomtatóval maguk nyomtatták, és kulcstartóként szintén hazavihették.

Az adatkommunikáció Google Drive-on keresztül folyt, oda töltötte fel mindenki a saját mappájába a kész projektjeit. A szuperhősök és szupergonoszok karaktereihez az interneten keresgéltünk ötleteket, és mindenki elküldte a lementett ideálokat. Volt, aki mesterséges intelligenciát is használt. Ezeket papírra nyomtattuk, majd következett az átrajzolás, és befotózás. Lézergravírozóval keltek életre az általuk megrajzolt figurák, amikhez a Maker’s Red Box kelléktároló doboza tartogatott egy kis színpadot is, ebbe helyezték végül bele. Az elkészült karakterek már a gyerekek szobáját díszítik.

Az igazi munka akkor várt rájuk, mikor a világító dobozukat szerelték össze. Forrasztó állomásunkon led-szalagokat, kapcsolót, és USB csatlakozót is össze kellett forrasztaniuk ahhoz, hogy működjön a lámpás, aminek más részeit is összeillesztettük, ragasztottuk, hogy összeálljon a kép. Ebbe készült a történet, amit maguk találhattak ki, és ezt a képet minimum 3 réteg áttetsző papírra bontották le a 3D hatás érdekében. 10 színű akril filc készletünkkel színezhettek bármit, amit szerettek volna, persze nem volt kötelező. A történetet mesélő lámpást szintén magukkal vihették a foglalkozások végén.

Nem maradhatott el a LEGO Spike és a micro:bit programozás sem, hiszen gyerekekről van szó, játszva tanulnak a legkönnyebben. A micro:bit rádió jeladó és -vevő képességét kihasználva, gonoszokra vadászhattak, a LEGO járgányuk megépítése után pedig úgy programozhatták, hogy míg a lila színű gonosz karakter érzékelésekor gyorsított tempóban átgázoljon rajta az autó, a piros színű, hős alak előtt viszont álljon meg.

Ezeken kívül szólt az alkotáshoz elengedhetetlen hangulatzene, néztünk videókat hősi képességekről, háttértörténetekről és sort kerítettünk a mozgásra is, hiszen ültek eleget a gépnél tervezés közben. Volt labdázás, vízipisztoly csata, hinta és trambulin, ahogy egy jó nyári foglalkozáson illik.

Mindent egybevetve, a Maker’s Red Box anyaga egy erős, és jól használható alapot adott a foglalkozás sorozat kidolgozásához, megvalósításához, és szuper alkotói élményt nyújtott nem csak a gyerekeknek, akik kicsit megint közelebb kerültek önmaguk megtalálásához, de nekünk is, hiszen az élménypedagógia minden-kinek élmény. Az új ingerek és tanultak mellett még több tanulságot fedeztünk fel, és összegészében azt mondhatom, mindannyian megtalálták kedvenc területeiket. Volt, aki inkább épített, volt, ki legszívesebben tervezett, és olyan is akadt, aki folyton elkalandozott, de mindig visszatalált. A jövő szuperhősei az új generációból kerülnek ki, és csak remélni tudjuk, hogy ezen az úton kísértük őket mi is.

forrás: kktk.hu