A kecskeméti vegyvizsgáló állomás történetét összegző kiadvány jelent meg

2025. 06. 24., 15:04
1911 és 1982 között működött önállóan a Kecskemét városa által alapított vegyvizsgáló állomás. A szakmai sikerekben gazdag bő hét évtized történetét – a megőrzött és fellelhető dokumentumok alapján, valamint a korábbi munkatársak visszaemlékezéseit és saját emlékeit feldolgozva – az intézet munkáját több mint húsz éven át irányító okleveles vegyész, dr. Horváth György állította össze.

„A gazdaság fejlesztése és az egyre szaporodó, minden területre kiterjedt hamisítások leleplezése szükségessé tette a mezőgazdasági, ipari nyersanyagok és késztermékek jellemzőinek megismerését Magyarországon is, már az 1880-as évek közepe táján” – ezzel a gondolattal kezdődik az életének 96. évében járó, teljes szellemi frissességnek örvendő, Preisich Miklós- és Újhelyi Imre-díjas dr. Horváth György összegzése, amely Kecskemét Th. Város Vegyvizsgáló Állomás történetét örökíti meg. A szerző saját kiadásában megjelent kiadvány első lapjain az intézet alapításának okairól és az indulás legfontosabb hatósági döntéseiről lehet részleteket megtudni, így például azt, hogy a hírös város által kezdeményezett és 1911. november 1-jén megnyitott vegyvédelmi állomás működését a „belügyminiszter a 69901/VII. d. számú, 1912-ben kelt rendeletében jóváhagyja […] és a laboratóriumnak nyilvánossági jogot adományozott”.

A „törvényhatósági felügyelettel, de közvetlen állami vezetés alatt állt” intézet a városközpontban, a katolikus parókia szomszédságában, a Csányi utca elején lévő piactér mellett kapott helyet. Első vezetője Bíró Gusztáv volt, később Szakács Ödön, Szarka Béla és dr. Bujk Gábor, illetve 1960. május 1-jétől 1982. december 31-ig dr. Horváth György látta el ezt a feladatot.

Több mint hét évtizede szívügye az élelmiszerek ellenőrzése

Dr. Horváth György okleveles vegyész, igazságügyi szakértő diplomáját 1952-ben vette át a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karának vegyész szakán. Később, 1978-ban a JATÉ-n doktori címet szerzett. 1954-től a Kecskeméti Konzervgyár laborvezetője, 1960-tól a Bács-Kiskun Megyei Élelmiszer-ellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet igazgatója, 1983-tól a Bács-Kiskun Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrzési Állomás igazgatóhelyettes-főmérnöke volt. A jelenlegi hatósági élelmiszer-ellenőrző laborhálózat egyik alapítója, a fűszerpaprika-őrlemény gyártásának és vizsgálatának szakértője. A ma már világszerte ismert Piros Arany ételízesítő fejlesztésében aktívan részt vett. 3 könyv és több mint félszáz szakcikk (köztük 23 önálló anyag a fűszerpaprika-témakör problémáit érintette), tanulmány, előadás szerzője, illetve társszerzője. Számos szakmai és civil szervezet munkáját segítette – a Magyar Kémikusok Egyesületének jelenleg is tagja –, jó néhányban vezetői feladatokat is vállalt. Kiemelkedő szakmai tevékenységét számos elismeréssel jutalmaztak, többek között a „Kiváló Újító” kitüntetés ezüst és arany fokozatát, MTESZ Díjat, Preisich Miklós-díjat és Újhelyi Imre-díjat kapott.

Már az első években nemcsak élelmiszer-ellenőrzéssel foglalkoztak. Az elvégzett munkák eredményeit rögzítő vizsgálati napló szerint „főleg közigazgatási szervek és a rendőrség küldte be a számos mintát, melyek zömmel Szeged és Kalocsa környéki fűszerpaprika-őrlemények és tejtermékek voltak, emellett mintegy 10%-ra becsülhető a teljesen vegyes termékek vizsgálata, a műtrágyától a festékeken át mindenféle, a kezdeti időkben”.

Az 55 oldal terjedelmű füzetből kiderül, hogy az intézet folyamatosan fejlődött: élelmiszer-ellenőrző feladata és működési területe évről évre bővült, a munkatársak létszáma is emelkedett és a munkafeltételeik is állandóan javultak. Kiváló szakmai tevékenységüket hazai fórumokon és külföldön is egyaránt elismeréssel illették. Önállóságuk azonban 1982 végén váratlanul véget ért. Bár „az Intézet dolgozói által az élelmiszergyártás és -forgalmazás minőségbiztosítása érdekében végzett színvonalas munka és az élelmiszer-analitikai eredményeik alapján a Bács-Kiskun Megyei Élelmiszer-ellenőrző és Vegyvizsgáló Intézetet Elismerő oklevéllel tüntette ki dr. Váncsa István élelmiszer-ipari miniszter 1981. május 1-jén”, önálló tevékenységét másfél évvel később, „1982. december 31-ei hatállyal miniszteri rendeleti úton” megszüntették és „munkájukat az újonnan létrehozott Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás keretében” kellett folytatniuk.

Az összegzés nemcsak a legfontosabb szakmai adatokat, információkat tartalmazza, de ismerteti több különleges és érdekes munkájukat is, sőt helyet kapott benne néhány vidám, humoros történet is az állomás mindennapjairól. Dr. Horváth György ugyanis rendkívül fontosnak tartotta, s tartja ma is, hogy munkájuk eredményességét nagyban segítette a családias, baráti munkatársi légkör. Az összegzés is ezzel zárul: „Amire visszaemlékeztünk a múlt eseményeiből, amely munkaeredményeink sikereit eredeztette és az egymást tiszteletben tartó munkatársak légkörét teremtette meg, hogy Intézetünk dolgozói nem egy munkakollektíva tagjai voltak, hanem egy társas munkahelyen dolgozók szövetsége, ahova nem robotszerűen, hivatásszerűen jártunk be naponta dolgozni, ahol az egyetértés és egymás megbecsülése volt az életünk alapelve.”

A kiadvány a könyvesboltok polcain nem elérhető, de ha valakit érdekel a kecskeméti vegyvizsgáló állomás története, az hamarosan a Katona József Könyvtárban hozzáférhet majd.